A pápa csíksomlyói szentmiséje a magyaroknak ürügy lesz arra, hogy az egész Kárpát-medencéből százezres tömegekben Székelyföldre látogassanak, ahol Orbán Viktor magyar miniszterelnök egymillió ember előtt kikiáltja Erdély függetlenségét és Magyarországhoz való csatolását

– vizionálta a szélsőségesen nacionalista, xenofób és magyarellenes megszólalásairól elhíresült volt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar pár nappal a pápalátogatás előtt. Mondanunk sem kell, ez nem következett be – és nem csak azért, mert Orbán Viktor nem ment el a szentmisére –, de azért az egész jól mutatja a pápalátogatást megelőzően nyilvánosságra került rögeszméket. Ennél hisztérikusabb nyilatkozat aligha született, hangulatkeltésre alkalmasabb viszont igen.

„Funar a politikai életben ma már egy senki, ezért nem veszélyes, vannak viszont azok a szereplők, akiknek hatalmuk van egy folyamatot gerjeszteni, irányítani” – mondja a hvg.hu-nak Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet Románia-szakértője. „A Román Akadémiához kötődő LARICS Intézet vezetője a pápalátogatás előtt jelentetett meg egy hosszú tanulmányt, amelyben azt javasolta, hogy a román politika akadályozza meg a magyar himnusz elhangzását a csíksomlyói mise után.”

Reviczky Zsolt

Nem magával a Himnusszal volt bajuk, ám az intézet azt következtette ki, hogy ha az elhangzik, azzal

Magyarország társszuverenitási igényét fejezi ki Erdélyre.

Aki pedig nem tudja, hogy a Himnusz egy nemzeti ima, azt könnyű egy ilyen véleménnyel manipulálni – teszi hozzá lapunknak a szakértő.

Ez volt egyébként az az intézet, amely „kellő erejű odacsapást” szorgalmazott Magyarország ellen, nehogy megkaparintsák Erdélyt, miután egy közvélemény-kutatás kihozta, Romániában legalább annyira gyűlölik a magyarokat, mint az oroszokat, illetve ugyanez tiltotta meg román tudományos köröknek, hogy Trianon ügyében párbeszédet folytassanak magyar történészekkel – idézi fel Pászkán.

Ez veszélyesebb, mint Funar agymenése.

Egyelőre csönd van

A Himnuszt mégis elénekelték Csíksomlyón, és meglepő módon a történtek nem Romániában, hanem egyes magyar kommentelőknél csapták ki a biztosítékot. A pápa ugyanis az utolsó szavak előtt felállt, az oltárhoz lépett, majd a Himnusz után elindult kifelé. Van, aki ezt hatalmas tiszteletlenségnek tartotta. Pászkán azt mondja,

ismerve a mentalitást, azok a románok, akik ebből ügyet akarnak csinálni, arról fognak beszélni, győztek, a pápa meg sem várta a végét.

Pászkán szerint viszont a lényeg az, hogy az a 100 ezer ember, aki ott volt, ugyanúgy elénekelte a Himnuszt, mint mindig, nem sikerült megfélemlíteni, eltántorítani őket. Bár most a román média leginkább azon pörgött, hogy Klaus Iohannis államfő felesége milyen divatbakit vétett a Szentatya fogadásakor (szerintük nem szabadott volna világos öltözékben, fátyol nélkül mutatkoznia), a szakértő attól tart, a következő hetekben hullámszerűen még felemlegethetik majd, hogy miért engedték a Himnusz éneklését. Ugyanakkor van, amiben a hőbörgők tényleg győztek: Pászkán elmondása szerint sokan cirkuszoltak a neten, miért csak magyarra akarják fordítani a pápa beszédét, szerinte ennek túlkompenzálására született meg az a verzió, hogy először románul hallgathatták meg a hívek, mint mondott Ferenc pápa az együttélésről.

Reviczky Zsolt

Ez viszont egy erdélyi magyar férfinak nem tetszett: miután azon a környéken döntően magyarok élnek, szerinte még az is elvárható lett volna, hogy a pápa beszédét azonnal magyarra fordítsák, akár mondatról mondatra is.

Kinek szólt a pápa?

A beszédet mindenesetre értették, és örömmel is hallgatták, mikor a pápa arra figyelmeztetett,

ne feledjék és ne tagadják a múlt összetett és szomorú eseményeit, de ez nem gördíthet akadályt a testvéri együttélés elé,

ám a beszélgetéseink alapján úgy tűnt, nem saját magukat érezték célkeresztben. A többség ugyanis úgy látta, a románoknak van több teendőjük ez ügyben.

Egy idősebb székely asszony például arról beszélt munkatársunknak,

"mi elfogadó emberek vagyunk, csak nem szeretjük a ránk telepedést".

Egy székely férfi szerint nagyszerű, hogy a békességre és a kölcsönös együttélésre hívta fel a pápa a figyelmet, reméli, hogy ez használ majd a román–magyar kapcsolatnak, de „mindkét részről kellenek lépések, hogy testvériségben növekedhessünk”.

Reviczky Zsolt

Egy 89-ben Magyarországra emigrált férfi az alapsérelmet hozta fel:

mi már 100 éve kérjük a megbékélést, de a gyulafehérvári népgyűlésen adott szavukat sem tartották be.

Szerinte a békét csak egy dél-tiroli példára létrehozott autonómiával lehetne megteremteni. Ő csak ezután költözne vissza,

de hogy én még egyszer románul intézzem az adminisztrációt, hát köszönöm, az nem kell.

Az államfő szerint minden a legnagyobb rendben

Érdekes egyébként, hogy Csíksomlyótól 180 kilométerre, a többségében románok lakta megyében egy csaknem színtiszta magyar faluban nem panaszkodtak román–magyar ellentétre, bár egy vegyes házasságban élő fiatal asszony egészen szkeptikus volt: „nem hiszem, hogy valaha lesz egyezség a románok és magyarok között”, konkrét sérelmeket azonban nem sorolt. Egy másik, hasonló korú nő azzal intézte el a kérdést, hogy

nem kell mindent számba venni, menni kell tovább és kész.

Reviczky Zsolt

Klaus Iohannis államfő azzal dicsekedett a pápának, hogy szépen bánnak a kisebbségekkel, de Pászkán szerint csak „a száz éve jellemző propagandát hozza”. Az egyik fő probléma, hogy rosszindulatúan értelmezik vagy nem tartják be azokat a törvényeket, amelyek a magyar anyanyelv használatára vonatkoznak.

Egy 98 százalékban magyarok lakta településen is simán megbünteti a diszkrimináció elleni tanács a polgármestert, mert csak magyarul adták ki a falu lapját, holott él ott öt román is,

hivatalos közleményeket pedig simán kiadnak kizárólag román nyelven olyan településen, ahol 20 százalék fölötti a magyarok aránya, így már kötelező lenne magyarul is kommunikálni. Az egyetemi autonómiára hivatkozva pedig simán fölülírják azt a törvényt, amely önálló kart ír elő a marosvásárhelyi egyetemen.

A provokáció is folyamatos szerinte, és míg a románellenes feliratok készítőit napokon belül elkapják, a magyarellenes feliratok esetén szinte soha nincs meg a tettes, de ugyanez a különbség megvan a zászlógyalázásokkor is.

Reviczky Zsolt

Mélyen gyökerezik a baj

A Csíksomlyótól 180 kilométerre lévő Balázsfalván – a pápai látogatás utolsó állomásán – beszélgettünk egy román nővel is, aki azt mondja, nagyon sokszor démonizálják a magyarokat a román médiában, és azt sokan elhiszik. Ő sem volt kivétel:

a médiában azt hallgattam, hogy a magyarok barbárok, aztán mikor először jártam Csíkszeredán, meglepődtem, mennyire kedves emberek élnek ott. Azóta sok magyar barátom van, áldozatoknak gondolom a magyarokat.

Elmesélte azt is, milyen undorítónak tartotta, mikor a román média annak idején valóságos karaktergyilkosságot követett el egy eladónő ellen, aki nem volt hajlandó románul megszólalni, és nem is akart kiszolgálni románokat.

A hivatalos oktatás semmit sem segít ezen a helyzeten. Pászkán Zsolt azt mondja, általános és középiskolában még mindig a kommunizmus alatt kialakított szemlélet szerint oktatják a történelmet, Erdély aranykoráról egy szó sincs, a diákok jellemzően azt hallgatják, milyen elnyomásban tartották őket a magyarok.

Aki nem foglalkozik ezzel mélyebben, annak ez a magyarságképe marad meg.

Egy csíkszeredai nő a másik oldalról látja ugyanezt:

az utóbbi időben nagyon sok támadás érte a magyarokat pár magyargyűlölő részéről, emiatt pedig az egész román nép ellen nő a gyűlölet, aminek véget kellene vetni. Azért, mert pár ember támadja a vezetőinket, még nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen.

Hasznosnak tartja ugyan, hogy eljött a pápa és az összefogásról beszélt – bár ez segíthet, de önmagában senki szerint sem képes megoldani a problémát –, ám ahhoz, hogy szépen, békességben lehessen élni, „valami újat kell csinálni”.

Reviczky Zsolt

Talán van remény: román beszélgetőtársunk azt mondja, az idősebb korosztálynál még tapasztal magyarellenességet, a fiatalok körében viszont már nem.

Új vagy régi lemez jön?

A pápa ugyan más szavakkal, de Bukarestben és Csíkszeredán is a békés együttélés fontosságáról beszélt, de nagy kérdés, mit hoz a jövő év. Ezt nem az erdélyi magyarok említették, hanem egy debreceni fiatal, aki arról beszélt, a pápa intelligensen, puhatolózóan közelítette meg a témát, de szerinte a jövő év vízválasztó lesz.

Közeledik Trianon 100. évfordulója, az különböző irányokba mozdíthatja el ezt a puskaporos helyzetet.

Az évfordulóra a magyar állam gőzerővel készül, de Romániában is lehet valamiféle demonstratív megemlékezés. Pászkán Zsolt azt mondja, a románok számára fontos 100 éves évfordulót tavaly december 1-én nem sikerült kellőképpen megünnepelni, ezt a politikai körök azzal próbálták szépíteni, hogy azt mondták, egy 2020-ig tartó eseménysorozattal készülnek. Lehet, hogy ez marad a bejelentés szintjén, Pászkán ugyanis semmilyen előkészületet nem érzékel 2020-ra.

Az viszont, hogy a magyarok készülnek, gerjeszthet ellenreakciókat, de ezen is túlleszünk, 100 évente egyszer van egy-egy ilyen megemlékezés, mindenki kipipálja a saját körét.