Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az Orbán Viktort karikatúrával gúnyoló szlovén hetilap, a Mladina annyira kihúzta a gyufát, hogy a magyar diplomácia is aktivizálta magát. Ám ezt a lapot nem abból a fából faragták, ami meghajolna holmi nagykövetek előtt.
Alaposan helybenhagyta Szilágyiné Bátorfi Editet, Magyarország szlovéniai nagykövetét a Mladina karikaturistája, miután a diplomata arra kérte a szlovén kormányt, hogy többé ne jelenjenek meg olyan ábrázolások Orbán Viktorról, mint amilyen az alábbi címlapon szerepelt:
Nem tudjuk, Szilágyiné milyen eszközökkel akadályozná meg a szlovén hetilapot abban, hogy a neki nem tetsző karikatúrákat vagy írásokat megjelentessék, de azt jól tudjuk, hogy 31 évvel ezelőtt hogyan próbálták már ezt elérni a lap munkatársainál. A szlovén függetlenség története ugyanis a Mladinával kezdődik a történelemkönyvekben, és ahhoz a lap újságíróinak bebörtönzésén keresztül vezetett az út.
Jugoszlávia light
A Mladina története a sűrű 80-as évek nélkül is impozáns. Jövőre lesz 100 éve az alapításának. A kezdetektől antifasiszta beállítottságú ifjúsági lap (mladina magyarul annyit tesz: ifjúság) még a háború alatt is működött. Az ifjú partizánok a Szlovéniában kiadott lapszámokat kézről kézre adták Jugoszlávia-szerte. 1945-től pedig a Szlovén Kommunista Liga hivatalos ifjúsági lapja, amelyben mindig is megjelenhettek a belgrádi központtal szemben álló, modern gondolatok és kritikák a keményvonalas vezetéssel szemben.
A kelet-európainál amúgy is enyhébb jugoszláv kommunizmusban a 2 milliós szlovén tagköztársaság számított a legszabadabbnak, és nem mellesleg gazdaságilag a legsikeresebbnek, ráadásul a Tito halála után egyre erősödő nacionalizmusból fakadó bajok is elkerülték, hiszen ez volt az egyetlen etnikailag homogén köztársaság a szövetségben. Ezt a helyzetet az értelmiség is kihasználta, és a 80-as években Kelet-Európában először itt jött létre gyakorlatilag szabad sajtó. A Mladinába oknyomozó újságírók, fiatal megmondók és nyugatos filozófusok publikálhattak (ide írt publicisztikákat a mára világhírű Slavoj Žizek is), ami hamar kiváltotta a Jugoszláv Kommunista Liga és annak szlovén tagpártjának nem kívánt érdeklődését is.
“Listát állítottunk össze az összes taburól, ami Jugoszláviában annak számított, és szembeszálltunk velük. Leginkább a kommunista oktatást támadtuk.”
– így írta le ezt az időszakot Franci Zavrl, a Mladina szerkesztője a Jugoszlávia halála című, a széthullásról szóló legendás BBC-sorozatban.
A pohár 1988 első napjaiban telt be, amikor az újság belbiztonsági tudósítója, Janez Janša olyan dokumentumokat szerzett, amelyek bizonyították, hogy a jugoszláv pártvezetés és a hadsereg arra készül, hogy akár a katonaságot is beveti, ha tovább erősödnek a szeparatista hangok a tagköztársaságokban, elsősorban Szlovéniában és Horvátországban.
A lap akkoriban 70 ezer példányban futott, és nem csak szlovén fiatalok olvasták, ott volt a belgrádi, zágrábi és szarajevói standokon is. A titkosított iratok publikálása láncreakciót indított be. Belgrádban akkor már a szerb Slobodan Milošević fújta a politika passzátszelét, az ő neve is szerepelt a katonai intervenciót sürgető iratokban. Ő és köre azonnali reakciót várt el a szlovén pártvezetéstől. Milan Kučan, a Szlovén Kommunista Liga (és ezzel Szlovénia) vezetője meg is tette, amit elvártak tőle. A titkosrendőrség előbb házkutatást végzett Janšánál és a Mladina három másik újságírójánál, majd lecsukták őket. Tárgyalás következett, melyre a “négyek tárgyalásaként” mára a szlovén történelem szerves részeként emlékeznek.
Milan Kučan ugyanis ekkor már nem Milošević és a Jugoszlávia egységét hirdető, ám a háttérben a szerb dominancián munkálkodó pártvezetés játékát játszotta. A bíróság ugyanis bár elítélte a Mladina négy munkatársát, a végrehajtás a tagköztársaság, így az elszakadásra törekvő Kučan kezében volt, aki aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a “büntetésüket” szabadon töltsék le Janša és társai, és a lap kiadásában sem volt semmilyen fennakadás. Sőt.
A Mladina újságíróinak vegzálása egységesítette a szlovén közvéleményt baltól a jobboldalig, több tízezres tüntetéseken követelték Belgrádtól, hogy hagyja abba a beavatkozást a tagköztársaság ügyeibe. Mindez a “szlovén tavaszhoz”, az alpesi ország demokratizálásához, végső soron pedig a Jugoszláviától való euforikus és – a későbbi balkáni vérfürdőkkel szemben – viszonylag békés elszakadáshoz vezetett.
Kelet-európai slusszpoén
Janez Janšát, a titkos jugoszláv katonai terveket kiteregető újságírót, a Mladina 88-as hősét már láthatták ebben a cikkben egy képen. Tekerjenek fel egészen az orbános karikatúráig. Ott pucsít a jobb oldalon a magyar miniszterelnök egyik szlovén csatlósaként ábrázolva. Janša ugyanis 91-ben politikai karrierbe kezdett. Előbb védelmi miniszter, majd két alkalommal is miniszterelnök lett annak az SDP-nek a színeiben, amelyet ma számos kritika ér az orbáni kapcsolatok miatt.
Egy machiavellista politikus lett belőle, igazi populista demagóg. Természetesen nem könnyítettük meg a helyzetét
– ezt egykori kollégája, Grega Repovz mondta Janšáról 2011-ben.
Repovz akkor főszerkesztője volt a lapnak, Janša egy év múlva másodszor is miniszterelnök lehetett, és számos alkalommal indított támadást saját korábbi lapja ellen, míg bele nem bukott egy korrupciós ügybe, amely miatt fél évre – életében másodszor – börtönbe zárták.
Janša a mai napig vezeti az SDP-t, tevékenyen részt vesz Orbán körének szlovéniai üzletszerzésében. A Mladina pedig egyelőre állja a sarat velük szemben.
(források: tol.org, balkan insight, mladina)
