Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Utolsó berlini nagygyűlését tartotta a szociáldemokrata párt a vasárnapi választások előtt. Martin Schulz kancellárjelölt beszédében a magyar kormányfő Horthy-kultuszáig is eljutott, miközben egy ponton Orbánnal azonos politikát hirdetett. Igazi ellenfelei azonban Angela Merkel és az AfD voltak.
Miközben péntek este a Die Linke újbalos párt a berlini tévétorony és a négy méter magas Marx–Engels-szobrok között szociális igazságosságért küzdött listavezetőjével, egy kilométerrel arrébb gyűltek a kék villogós kormányzati limuzinok. Martin Schulz utolsó nagygyűlését tartotta a német fővárosban a vasárnapi választások előtt.
A Gendarmenmarkt oldalában parkoló luxusautók jól mutatják Schulz és a szociáldemokrata párt problémáját: kormányról kell kampányolni kormányváltásért. Az SPD kisebbik koalíciós pártként felelős az elmúlt négy évért, de a stabilitásért járó hatalmi bónuszt egyedül Angela Merkel konzervatívjai söprik be.
A téren felvonult sok fiatal pártaktivista próbált önbizalmat adni a megjelent több ezer szimpatizánsnak. Az SPD belső mérései szerint jobban állnak, mint ahogy a nagy közvélemény-kutatók állítják. 25 százalékról hallani, ami valamelyest vigasztaló lenne a szocdemeknek az év eleji szárnyalásukat követő zuhanás után.
Schulzék igyekeznek optimisták maradni, az emberek fele ezek szerint még nem döntött, kire szavaz majd. Vagyis bármi megtörténhet. Lehet még akár kancellár is Schulz, sugallják. (A közvélemény-kutatók hűtik a kedélyeket: minden alkalommal ilyen magas a magukat bizonytalannak mondók, de szavazni szándékozók aránya, aztán rendre az ő táboruk nagyon hasonlóan oszlik el, ahogy a választani tudók.)
A felvezető programban egy 95 éves, zsidó származású berlini figyelmeztetett a szélsőjobboldal veszélyére. Hova kell szavazni? Egyértelmű, ahol a munkásság összefog! – mondja a 95 éves asszony, amin a tömegben jót mosolyogtak. A téren a berlini koncerttermet két oldalról a francia és a német dóm keretezi. Az SPD a hugenotta menekültek emlékét őrző imaház előtt állította fel a színpadát. Talán nem is véletlen párhuzam ez, Berlin lakosságának a XVIII. században meghatározó része volt a több tízezer francia menekült. Igaz, ezen az estén ez marad az egyetlen utalás a menekültválságra.
Este 6 előtt már mindenki Schulzot várja, akinek a tömeg közepén alakítottak ki folyosót, hogy "megfürödhessen" a tömegben. "Jetzt ist Schulz" – áll az aktivisták plakátjain, ami szójáték. Annyit tesz, hogy "most jön Schulz", de mindenki hallja benne, hogy "jetzt ist Schluss". Vagyis itt van a vége (Merkelnek).
Schulz bevonulása erősre sikerült, egyetlen férfi igyekezett csak azt megzavarni. A politikus beszédében a feladatokat sorolta. Szociális igazságosságot ígért, szerinte kormányon eddig is sikeresen dolgoztak ezért. Majd megismétli kemény kritikáját: Merkel kiüresíti a demokráciát, ennek a politikának véget kell vetni. És meg kell akadályozni, hogy az uszítók, a jogállam ellenségei bejussanak a parlamentbe.
A kancellárjelölt mosolyogva tűri, amikor egy ellentüntető megint kiabálva zavarja meg a kommunista besúgói hálózatot emlegetve. Mivel ilyen vádak nincsenek a politikus ellen, a férfi inkább zavartnak tűnik, mint tartalmi tüntetőnek.
Schulz folytatja kicsit részletekbe vesző beszédét. A tömeg akkor nevet fel, amikor a politikus elmondja: Merkel CDU-ja annyira nem mer tartalomról beszélni, hogy neki minden alkalommal két beszédet kell mondani arról, amit az SPD tervez, és amit a CDU. A nyugdíjreformot részletezi, majd mindenkinek egyenlő esélyt ígér az iskolarendszeren keresztül. Berlinben külön kiemeli az elszabaduló ingatlan- és albérletárakat, amelyeket le kell törni.
Micsoda meglepetés! Egy ponton összeér Orbán és Schulz politikája, mivel a német politikus is a szakképzés fontosságát emlegeti, az úgynevezett duális rendszert. Szerinte 3,3 millió jól képezett munkás hiányzik majd a számok szerint 2040-re. Hogy nem kell mindenkinek érettségi, abban Schulz már csak azért is hisz, mert neki sincs, ő is egy cégnél végezte tanulmányai egy részét. Lehet így is valaki kancellár? – kérdezi. Igen! – hangzik a tömegből.
Schulz legerősebb percei jönnek talán, amikor arról mesél, hogyan nézik le őt a sajtó munkatársai. Nem dühös, amikor elmondja, hogy azt írták, béna a kinézete, rossz a ruházata, és egy kalauz sármjával rendelkezik. Mi a baj egy kalauzzal, egy egyszerű munkással? Ne nézzünk le senkit – mondja Schulz.
A beszédéből nem marad ki az AfD. A szélsőjobboldali párt a parlament küszöbén áll. Schulz sorolja az AfD provokációit, és a náci párt kezdeteivel von párhuzamot. Az SPD politikusai koncentrációs táborba vonultak Hitlerrel szembeni ellenállásuk miatt, így ez a párt mindig is a szélsőjobb ellenfele volt. Az AfD-nek innen is harcot ígér a jövőre, és a nemzet szégyenének nevezi a pártot.
Orbán értem, remélem, nem imádkozik – mondja Schulz, amikor a múltat újraszínező populistákat sorolja. Le Pen és Wilders után jön a Horthy-kultuszt feltámasztó Orbán az SPD politikusának felsorolásában. Megemlíti, hogy épp ma olvasta, hogy a magyar kormányfő Merkel győzelméért fohászkodik. Az embert nem büntetjük rokonságáért, mondja egy félmosollyal, majd a CDU és a Fidesz testvérpárti kapcsolatát magyarázza. Ehhez fűzte hozzá a tömeg nevetésétől követve, hogy Orbán érte ne imádkozzon.
Európai Németországot akarunk, de nem német Európát – idézi programnak Thomas Mann szavait. Az EP volt elnöke ezt követően a közös kontinenst védi a populistáktól.
Mindenki menjen szavazni, hogy minél kisebb legyen a szélsőségesek aránya, és vitatkozzanak az emberek erről a családjukban, a környezetükben. Nemet kell mondani az altatótabletta-politikának, amelyet Merkel igyekszik felírni Németországnak – mondja Schulz. Még 48 óra munka vár ránk – emlékezteti párttársait. Harcolni fogunk – ígéri.
Nem önérdek vezet, hanem hogy egy jobb, igazságosabb országot építsünk – fejezi be 40 perces beszédét, és a párt vezetése csatlakozik hozzá a színpadon.
