Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A lengyel parlament kormánypárti többsége gőzerővel dolgozik az igazságszolgáltatás függetlenségének megszüntetésén, és ha épp nincs haladás, elnökük dührohamot kap az ellenzéki képviselők előtt. És míg a tömegtüntetések nem szűnnek, a demonstrálók váratlan segítséget kaptak: sajátjai ellen lépett fel ugyanis a köztársasági elnök, és egy pontban enyhíteni látszik a jogszabályon. Az már kétséges, hogy Andrzej Duda döntése mennyi érdemi változást hozhat.
Nem írom alá a Legfelső Bíróságról készülő törvényt, amíg el nem fogadják az én módosító javaslatomat a már megszavazott másik bírósági jogszabályhoz
– ezzel a szokatlanul erélyes kijelentéssel lepte meg kedden a lengyel törvényhozást, a szejmet Andrzej Duda köztársasági elnök. Az államfő, aki többnyire Áder János módjára, szó nélkül kiszolgálja az őt egykoron jelölő kormánypártot, ezzel némi zavart okozott, de nem biztos, hogy le is tudja fékezni a destrukciós folyamatot. A 2015 ősze óta kormányzó Jog és Igazságosság párt ugyanis nagyon elszánt.
Brüsszel igyekszik megállítani Varsót
Ezen minden bizonnyal keveset változtat majd, hogy a vitatott igazságügyi reform felfüggesztésére szólította fel a lengyel kormányt szerdán az Európai Bizottság, "súlyos aggodalmának" adva hangot amiatt, hogy a tervezett változtatások alááshatják a bírói függetlenséget. Az MTI brüsszeli jelentése szerint a bizottság tagjai szerdai tanácskozásukon megvitatták a legfrissebb fejleményeket, és az egyeztetés után kiadott bizottsági közleményben hangsúlyozták, hogy "rendkívül negatív hatása lenne az igazságszolgáltatás függetlenségére, és fokozná a jogállamiságot érő rendszerszintű veszélyt az országban", ha a jelenlegi formájukban fogadnák el a kifogásolt törvényeket. Mint közölték, az ügyben szükség esetén kötelezettségszegési eljárást indíthatnak. A Politico pedig Frans Timmermans bizottsági alelnököt idézte, aki szerint nagyon közel kerültek ahhoz, hogy elindítsák az EU-s alapszerződés 7. cikkelye szerinti, "atombombaként" is emlegetett eljárást Lengyelország ellen, aminek vége akár Varsó szavazati jogának felfüggesztésével is járhat. Más kérdés, hogy ez ügyben egyhangú döntést kellene hozniuk a tagállamoknak, és Orbán Viktor magyar kormányfő korábban már jelezte, nem szavaz a lengyelek ellen.
A képviselőház július 12-én, a szenátus pedig 15-ére virradó éjszaka két törvényt fogadott el. Az egyik felhatalmazná az igazságügyi minisztert, hogy az indoklást mellőzve, bármilyen bírói testület megkérdezése nélkül leválthassa bármelyik bíróság elnökét, és tetszése szerint nevezhessen ki újat. Ehhez nem szólt semmit Duda elnök.
A másik törvény új alapokra helyezné az Országos Bírói Tanácsot, amely egyedül jogosult javaslatot tenni az államfőnek bírók kinevezésére, előléptetésére, felmentésére. Ennek a testületnek a többségét jelenleg a bírói kar maga választja, a politikusok – vagyis a parlament, a köztársasági elnök, a kormány képviselői – kisebbségben vannak. Ezt úgy változtatták meg, hogy minden tagot a parlament válasszon, jelölteket pedig szakmai testületeken kívül bírák, sőt a kormánynak alárendelt ügyészek 20 fős csoportja is állíthasson.
Ezzel lényegében a teljes Tanács politikai döntés alapján jön létre, tehát közvetve a bírói kinevezések is politikai döntéssé válnak. Főleg mivel az elnöknek teendő javaslatok csak akkor érvényesek, ha a testület politikai delegáltjainak többsége külön is támogatja őket. Ezzel egyébként az alkotmány szerint négy évre választott jelenlegi OBT mandátuma idő előtt megszűnne, de az emiatt aggódó köztársasági elnököt a már tavaly politikai hódítás áldozatául esett Alkotmánybíróság néhány hete megnyugtatta, hogy nincs alkotmánysértés. Akkor ezt sokan színjátéknak tartották, hogy Duda ezután kezét széttárva aláírhassa a jogászok többsége szerint alkotmányellenes jogszabályt.
A választások tisztasága feletti őrködés a tét
Csakhogy közben képviselői indítványként a múlt héten megjelent egy másik törvényjavaslat, amely felszámolná a jelenlegi Legfelső Bíróságot (LB). A vezetők és mind a 93 bíró megbízatása megszűnne, és azt, hogy közülük átmenetileg, az újak kinevezéséig ki dolgozhat, az igazságügyi miniszter mondaná meg. Utána pedig a már átalakított Országos Bírói Tanács közreműködésével alakítanának meg egy új, a kormánynak tetsző Legfelső Bíróságot. Ennek jelentőségét növeli, hogy az LB bírálja el a választások eredménye ellen benyújtott panaszokat.
Nos, erre a még tárgyalás alatt álló javaslatra mondta Duda államfő, hogy nem írja alá, amíg meg nem változtatják a már elfogadott OBT-törvényt: a parlamentben háromötödös minősített többség legyen szükséges a Tanács tagjainak megválasztásához. A szenátus elnökének szerda hajnali nyilatkozata szerint erre a kompromisszumra hajlandó is lehet a kormánytöbbség. A 60 százalék feletti támogatással a kormánypárt nem rendelkezik, a 460 fős szejmben 234 képviselője van, így Duda felvetésével valóban némi fék és ellensúly kerülhet a rendszerbe. Nem teljesen kizárt, hogy a kormány a jobboldali ellenzék egy részét a jelöléseknél maga mellé tudja állítani, de már az együttműködés kényszere némi demokratikus garanciát hordozna.
A kritikusok már most hozzáteszik: nem az összes, hanem a jelenlévő képviselők minősített többségéről van szó, és a tavaly decemberi parlamenti válság idején kiderült, amikor az ellenzék egy része egy önkényes házelnöki intézkedés ellen tiltakozva megszállta az üléstermet, hogy a többség értelmezése szerint a parlament ülését olyan helyre is össze lehet hívni, ahol szavazatszámláló gép hiányában sem a jelenlévők számát és határozatképességét, sem a leadott szavazatok számát nem lehet rögzíteni és ellenőrizni. Így fogadták el például a 2017-es költségvetést, amelyet Duda elnök ennek ellenére szó nélkül aláírt.
Nem lehet tehát biztosra venni, hogy az új államfői kezdeményezés megbuktatja a kormánypárt törekvéseit. Emellett néhány kormánypárti képviselő sürgősen beadott olyan módosító indítványokat, amelyek szerint például nem a miniszter, hanem az államfő jelölné ki az átmeneti időszakra is a Legfelső Bíróság bíráit – az elnöki szóvivő ugyanis közölte, hogy az elnök nem tűri saját hatáskörének csökkentését.
Duda választhatott volna erősebb eszközt
Nem lehet tudni, hogy a megsértett presztízs vezeti-e Andrzej Dudát, az Európai Bizottság felszólítása, netán az Európai Parlament néppárti elnökének tiltakozása gondolkodtatta-e el, vagy a bábszerepből lett-e elege. De figyelemre méltó, hogy a lényegről, az igazságszolgáltatás függetlenségének alapvető elvéről nem szól, csak részletkérdésekről, még ha azok némelyike fontos is. Továbbá szándékának tisztaságát és komolyságát megkérdőjelezi, hogy nem a vétó eszközével élt.
A július 15-re a parlament mindkét házában megszavazott törvény ugyanis még nem jelent meg a közlönyben, sőt az elnök honlapján az általa aláírt törvények között sem szerepel. Ő mégis azzal a furcsa eszközzel élt, hogy a ki nem hirdetett törvény módosítását kéri vagy követeli a parlamenttől, aminek nincs jogi ereje, míg ha vétózott volna, azt csak szintén háromötödös többséggel lehetne elutasítani. Akkor tényleg megbuktatta volna a törvényt, de a jelek szerint inkább valamilyen háttéralkut folytatva vezeti félre a közönséget.
A kormánypárt nagyon elszántnak tűnik. Azt állítja, hogy a bírák elszakadtak a néptől, igazságtalan ítéletek tömegét hozzák, a függetlenségre pedig csak azért hivatkoznak, hogy privilegizált kasztként urizálhassanak. Az irányított kormánypárti sajtó állandóan támadja a bírói kart. Hirtelen találtak egy-két olyan öreg bírót, akinek az előző rendszerbeli tevékenysége vagy magatartása vitatható, miközben a szejm igazságügyi bizottságának elnöke, az egész mostani folyamat irányítója, egy olyan egykori kommunista ügyész, aki a ’80-as években ellenzékieket vádolt a bíróság előtt.
Jaroslaw dührohamot kapott
Az országot alkotmányos tisztség nélkül, de ténylegesen irányító Jaroslaw Kaczynski, a kormánypárt elnöke 28 évvel a rendszerváltozás után a kommunizmus utolsó bástyájának minősítette a Legfelső Bíróságot, amelyben pusztán életkori okokból is alig van, aki 1989 előtt érdemi szerepet játszott volna, és őket is átvilágították annak idején. Valójában arról van szó, hogy a független igazságszolgáltatás – és a szintén hevesen támadott, de szűkebb hatásköre miatt kevésbé „veszélyes” ombudsman – az egyedüli gát a végrehajtó hatalom végletes megerősítése előtt. A kormány egyszerűen nem akar eltűrni semmilyen, tőle független hatalmi ágat.
A légkör pedig meg van mérgezve, nem utolsósorban a 2010-es szmolenszki repülőszerencsétlenség körül máig szított hisztéria miatt. Egy ellenzéki képviselő szerdára virradóan azt mondta a parlamentben, hogy ha élne az akkori balesetben elhunyt Lech Kaczynski elnök, akkor ikertestvére nem merne ilyen javaslatokkal előállni, mert a volt államfő értette, hogy mi a jogállam. Mire Jaroslaw Kaczynski magából kikelve, eltorzult arccal ezt ordította:
„Áruló csürhe, ne vegyétek a szátokra az én szent emlékű testvérem nevét, mert ti tettétek tönkre és gyilkoltátok meg őt!”
Nem ez az az atmoszféra, amelyben bármiről kompromisszumot lehetne kötni. Az utcákon pedig folytatódhatnak a tüntetések, tiltakozhat három volt köztársasági elnök és több tucat híres művész, ennek semmi hatása nem lesz a kormánypárti politikusokra.
