A szentpétervári metróban hétfőn végrehajtott merényletet hivatalosan is terrortámadásnak nyilvánították az orosz hatóságok. Noha az elkövető(kről) és az indítékokról keveset tudni, az akció sok hasonlóságot mutat az országban korábban elkövetett robbantásos merényletekkel.

Mit tudunk eddig a metrórobbantásról?

• Egy fiatal férfi aktatáskába rejtett, házilag barkácsolt pokolgépet helyezett el a pétervári kettes metró egyik kocsijába, majd a detonáció előtt átment a másik kocsiba.
• Az Interfax jelentése szerint ipari kamera rögzíthette a feltételezett merénylőt.
• Az orosz titkosszolgálat bejelentette, hogy ártalmatlanítottak egy házilag összeállított robbanószerkezetet a Felkelés tere (Ploscsagy Vossztanyija) metrómegállón.
• A Kommerszant az Iszlám Állam szélsőségeseit sejti a támadás mögött, akik a posztszovjet utódállamok valamelyikéből érkezhettek.
• Az orosz egészségügyi minisztérium szerint a merényletnek 10 halálos áldozata volt, közülük 7-en a helyszínen vesztették életüket. 39 embert ápolnak kórházban.
• Az orosz főügyészség hivatalosan is terrorcselekményként kezeli a merényletet.
• Szentpéterváron keddtől 3 napos gyászt rendeltek el. A tévécsatornáknak azt tanácsolják, tartózkodjanak a szórakoztató műsorok közvetítésétől.
• További részleteket ebben a folyamatosan frissülő cikkünkben olvashat.

AFP / Stringer

Kik robbantgattak korábban Oroszországban és miért?

Az Oroszországban és szomszédságában végrehajtott legvéresebb merényletek többsége a rendszerváltáskori függetlenségi háborúkra, különösen az észak-kaukázusi tűzfészekre vezethető vissza. A legemlékezetesebb robbantások többségét csecsen hadurakhoz kötődő merénylők követték el – hol „fekete özvegyek”, hol komplett hadseregek. A zömmel Csecsenföldről, Dagesztánból és Ingusföldről származó terroristák hosszú éveken át tartották rettegésben a civil lakosságot. Tudták a módját, hiszen a szegecsekkel, csavarokkal, fémhulladékokkal megrakott barkácsbombáikkal kifejezetten a civil áldozatok maximalizálása volt a céljuk. Eszerint választottak célpontot is: kórház, iskola, színház, lakóház, tömegközlekedési eszközök – ott csaptak le, ahol a legjobban fáj. Összesen legalább kéttucatnyi ilyen támadást jegyeztek fel az elmúlt több mint húsz év alatt, az alábbiakban a legdurvábbakat idézzük fel.

• 1995-ben Samil Baszajev csecsen hadúr 200 fős hadsereggel lerohanta Bugyonnovszk városát, és 1600 embert ejtettek túszul egy kórházban. Az orosz biztonsági szervekkel kialakult harcok következtében legkevesebb 140-en vesztették életüket.
• 1996-ban szintén csecsen harcosok több száz embert ejtettek túszul egy dagesztáni kórházban.
• 1999: miután csecsen harcosok lerohanták a szomszédos Dagesztánt, szeptemberben Moszkvában, Bujnakszkban és Volgodonszkon egy összehangolt robbantás-sorozatban összesen több mint 300 ember vesztette életét. A célpontok zsúfolt lakótelepek voltak, az áldozatok többsége civil.
• 2002-ben Samil Baszajev 40 fős kommandója megrohamozta a moszkvai Dubrovka Színházat, több mint 900 embert ejtettek túszul. A túszdráma 3 napig tartott, végül az orosz hatóságok mérgesgázt vetettek be. A terroristákon kívül130 túsz vesztette életét, többségük gázmérgezésben. Decemberben három „fekete özvegy” robbanóanyaggal telepakolt teherautókkal behajtott a csecsen főváros, Groznij kormánynegyedébe, 70 emberrel végeztek.
• 2003-ban az észak-osszétiai Mozdok katonai kórházának vezettek neki egy 10 tonna robbanószerrel megpakolt teherautót, 50 ember életét oltva ki.
• 2004 volt az oroszországi terror történelem legsötétebb éve: legkevesebb 6 nagyszabású akció történt, az áldozatok száma meghaladta a hatszázat.
• 2004 február: a moszkvai metróban robbantott  egy öngyilkos merénylő, 41 utast vitt magával.
• 2004 augusztus:  egy fekete özvegy robbantotta fel magát a Rizsszkaja megállónál (10 halott, 50 sebesült). A merényletért – és a februári metrórobbantásért - a Karacsaj Dzsamaat iszlamista csoportot tartják felelősnek (a csoport vezetője maga is áldozatául esett, mivel a bomba idő előtt detonálódott ).
• 2004 június: a legnagyobb ingusföldi városban, Nazranban 15 kormányzati épületet támadtak meg csecsen és ingus milicisták, száz embert öltek meg.
• 2004 augusztus: két Moszkvából indult utasszálító gépen – a volgográdi és a szocsi járaton – robbantottak fekete özvegyek, 89 áldozatot szedtek.
• 2004 szeptember: az észak-oszétiai Beszlánban az első tanítási napon foglalták el a város legnagyobb iskoláját.  A Samil Baszajev által irányított túszejtő akcióban – illetve az orosz terrorelhárítás balul elsült mentőakciójában – összesen 334-en vesztették életüket, közülük 186 gyerek. (Utóbbi támadást Putyin elnök Oroszország elleni hadüzenetként értelmezte, és ennek megfelelő megtorló akciókra adott utasítást. Ezek eredményeként rengeteg csecsen harcost öltek meg az orosz belbiztonsági szervek razziái során, közutük Baszajevet is 2006-ban.)
• 2007: A másik leghírhedtebb iszlamista csecsen hadúr, Doku Umarov terrorszervezetéhez köthető a Nyevszkij Expressz felrobbantása a Moszkva-Szentpétervár vonalon. A vonat kisiklott, 60 utas sebesült meg, csodával határos módon senki sem vesztette életét.
• 2009: Távirányítású bombát hoztak működésbe a Nyevszkij Expresszen, a merényletnek 28 áldozata volt.010: Szintén Doku Umarov kezéhez tapad a moszkvai metrórobbantás, amely során két dagesztáni „fekete özvegy” kis különbséggel, két különböző vasúti kocsiban robbantott, 39 áldozatot szedve.
• 2011: Ugyancsaj Umarovéknak tulajdonítják a moszkvai Domojedovo nemzetközi repülőtéren elkövetett öngyilkos merényletet, melynek 36 áldozata volt, 180-an megsebesültek.
• 2015: Egy 1 kiló TNT-nek megfelelő hatóerejű, házilag barkácsolt bomba robbant egy Egyiptomból Szentpétervárra tartó utasszállítón. A 224 áldozatot szedő merénylet elkövetését az Iszlám Állam vállalta.

Akkor a pétervári robbantás is ebbe a sorba illeszkedik?

Erről megkérdeztük Tálas Péter biztonságpolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának vezetőjét.

AFP / Stringer

hvg.hu: Egyelőre szinte semmit sem tudunk a merénylő(k)ről és az indítékokról. Amit viszont tudunk: az orosz hatóságok hivatalosan is terrorcselekményként kezelik az ügyet. A korábbi oroszországi terrortámadások döntő többségét viszont csecsen iszlamista harcosok követték el. Megáll a párhuzam?

T. P.: Az eddigi szemtanúi beszámolók szerint nem öngyilkos merénylővel állunk szemben: annyit tudni, hogy egy fiatalember letette a hátizsákját az egyik metrókocsiban, majd átment a másikba. A korábbi terrortámadások több mint 90 százalékát valóban észak-kaukázusi terroristák követték el, de nem csak csecsenek, hanem részben dagesztáni és ingusföldi harcosok.

hvg.hu: Ők többnyire öngyilkos merénylők voltak?

T. P.: Sokszor igen, jellemzően fiatalemberek és nők, úgynevezett „fekete özvegyek” hajtottak végre számos támadást, de nem mindig.

hvg.hu: Mennyire illeszkedik tehát a korábbi terrortámadások sorába a pétervári robbantás, illetve mennyi az esélye, hogy elszigetelt esetről van szó?

T. P.: Tény, hogy korábban két alkalommal is robbantottak a moszkvai metróban, a szocsi olimpia idején pedig egy volgográdi trolibuszon, korábban pedig a Moszkva–Pétervár-vasútvonalon. Nem ritka tehát, hogy közlekedési eszközökön hajtanak végre pokolgépes merényleteket. Ami azonban fontosabb szál lehet, hogy tavaly ősszel terrorizmus gyanújával több embert letartóztattak Szentpéterváron és Moszkvában, akik az Iszlám Állammal állhattak kapcsolatban. Szentpéterváron tehát a terrorfenyegetettség valós, voltak meghiúsított akciók. Az ISIS és a csecsen szál pedig nem feltétlenül zárja ki egymást. Azt látjuk, hogy ez egy bonyolultabb logisztikát igénylő akció volt, mint a londoni parlamentnél végrehajtott merénylet. Nagy kérdés, hogy a merénylő egyedül szerelte-e össze a bombát, ami a hírek szerint 200-300 gramm trotilnak megfelelő robbanószer volt srapnelekkel, fémdarabokkal, így zárt térben még nagyobb pusztítást végezhetett.

AFP / InterPress / Alexander Tarasenkov

hvg.hu: Hasonlóan a korábbi oroszországi, illetve iraki és szíriai merényleteknél is használt barkácsbombákhoz?

T. P.: A jelek szerint igen.

hvg.hu: Közrejátszhatott a támadásban a tény, hogy Putyin elnök is a városban tartózkodott?

T. P.: Nehezen tudom elképzelni, hogy kifejezetten célpontja lett volna az államfő egy metrórobbantásnak, de lehetettt szimbolikus jelentősége az időzítésnek.

hvg.hu: Összefüggésben állhat a támadás Oroszország szíriai katonai szerepvállalásával?

T. P.: Arra számíthatunk, hogy az Iszlám Állam be fog jelentkezni a merényletért, de ez nem jelenti azt, hogy köze is van hozzá. Tény, hogy az Iszlám Állam régóta kritizálja Oroszországot a szíriai beavatkozás miatt. Ám a terrorcselekményeknek megvan az a sajátosságuk, hogy nagyon sok mindenhez köthetők. Tegyük fel, hogy kaukázusi az elkövető, de ez egyúttal jelezheti a kaukázusi helyzet elleni tiltakozást is, szóval sok mindenre rá lehet húzni. A különböző érdekeltségű terrorszervezetek is különböző módon fogják interpretálni. Akár orosz nacionalisták is lehettek az elkövetők, ezt nem tudjuk.

hvg.hu: Azt viszont lehet tudni, hogy csecsen harcosok százával álltak át az ISIS-hez. Tavaly pedig egy amerikai légitámadásban megölték az Iszlám Állam egyik fő propagandistáját, Abu Omar al-Shishanit, akit „a csecsenek emírjeként” emlegettek.

T. P.: Ez régóta köztudott, ahogy az is, hogy a közép-ázsiai köztársaságokból is nagy létszámban csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Ilyen szempontból pontosan mérhető Oroszország fenyegetettsége, ráadásul a szíriai, és általában az Iszlám Állammal szembeni orosz fellépés éppen azt szolgálta, hogy megállítsa az ISIS térnyerését a posztszovjet térségben. Azt gondolom, az orosz terrorelhárítást nem érintette rosszul, hogy ezek a harcosok elhagyták a térséget: amíg ott vannak, addig se okoznak odahaza különösebb problémát. A nagyobb gondot az jelenti majd – ahogy Európának is –, ha ezek az emberek visszatérnek. Gondolom, Oroszországban is nagyjából látják, hogy nem természetes, hogy valaki csak úgy kimegy egy kicsit harcolni, aztán hazamegy. Sőt, feltételezem, az Iszlám Állammal szembeni fellépésben benne volt a remény, hogy a kiutazott harcosokat odakint tudják megsemmisíteni. A statisztikák szerint a külföldi tapasztalattal és kiképzéssel rendelkező figurák által elkövetett cselekmények az igazán veszélyesek, hiszen őket megtanítottak rá, hogyan kell improvizált robbanóeszközöket készíteni, logisztikát előteremteni, szervezkedni. A nagy kérdés tehát az, hogyan tudják kezelni a hatóságok, ha ezek a kiképzett, harcedzett terroristák hazatérnek.