Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Abszurd fordulatot vett Lengyelországban a hat évvel ezelőtti, az államfő és megannyi vezető politikus és ismert közéleti személyiség halálát okozó szmolenszki repülőkatasztrófa ügye. Egyszerűsítve: a jelenlegi hatalom válogat a halottak között, és bűnbakokat keres, nyilván csakis politikai ellenfelei között.
Csütörtök este kibújt a szög a zsákból. Antoni Macierewicz lengyel védelmi miniszter egy tévéműsorban közölte: büntető feljelentés készül Donald Tusk volt miniszterelnök (2007-2014), az Európai Tanács jelenlegi elnöke ellen, mondván, ő a felelős azért, hogy hamis bizonyítékok alapján, téves irányban zajlott a vizsgálat a 2010. április 10-i szmolenszki repülőszerencsétlenség ügyében, amelyben 96-an haltak meg, köztük Lech Kaczynski köztársasági elnök és felesége. Néhány órával korábban pedig a 2015 ősze óta működő kormány új vizsgálóbizottsága jelentette be: valaki néhány másodpercet kivágott a repülőgép fekete dobozáról kimásolt hangfelvételből, és éppen e helyeken volt a döntő bizonyíték, hogy a gép már a levegőben szétesett, vagyis nem a zuhanás után, a földön tört össze – tehát merénylet történt.
A teória
Az elmúlt években egyre erősödött az az elmélet, hogy nem baleset történt, az államfőt és kíséretét meggyilkolták, mert túlzottan hazafi volt, és védte a lengyel érdekeket. Ez a vád odáig is elment, hogy Tusk miniszterelnök összeesküdött az akkor éppen kormányfői székben ülő Vlagyimir Putyinnal saját országának elnöke ellen, aki tehát hősi halott, életét áldozta a hazáért. A tavaly őszig ellenzékben lévő, most kormányzó Jog és Igazságosság Párt elnöke, Jaroslaw Kaczynski, akit érthetően megtört ikertestvére elvesztése, kezdetben óvatos volt, de végül átvette ezt a retorikát.
Lengyelországban amúgy évek óta zajlik egy groteszk vita arról, hogy milyen kemény a nyírfa – tudniillik hogy letörhetett-e a gép szárnya azért, mert egy nyírfának ütközött. Miközben ennél százszor fontosabb, hogy hogyan kerülhetett olyan alacsonyra a kifutópályán kívül, ahol egyáltalán érintkezhetett egy nem túl magas fával. Az ugyanis, hogy valójában mi történt 2010 április 10-én, elég pontosan lehet tudni. A lengyel küldöttség a katyni vérengzés, a lengyel fogoly tisztek lemészárlására adott sztálini parancs 70. évfordulójáról akart megemlékezni a helyszínen, és ragaszkodott a közeli szmolenszki repülőtérhez, noha az oroszok többször közölték, hogy az korszerűtlen és be van zárva. A katonai pilóták felkészületlenek voltak és nem tudtak oroszul, kiképzési irataikat, mint később kiderült, meghamisították. Ha közvetlenül nem is kaptak utasítást, de nyomást éreztek, hogy mindenképp meg kell próbálniuk leszállni. Ráadásul rosszul volt beállítva a magasságmérő. A csak oroszul tudó helyi repülésirányítók pedig pontatlan utasításokat adtak. Mindehhez jött hozzá a sűrű köd.
A "rossz kormány"
A háttérben pedig az államfő és a neki ellenszenves kormány harca zajlott. Lech Kaczynski meg sem próbált pártok fölött álló elnökként viselkedni, vérig volt sértve, hogy testvére 2007-ben megbukott, mint miniszterelnök. (Egy halála után megjelent interjúkötetben ki is mondta: ő a Tusk-kormány felesketésének pillanatában tudta, hogy az rossz kormány, hiába nyerte a Tusk vezette párt a választást.) Ezért ragaszkodott hozzá, hogy három nappal a miniszterelnök hivatalos látogatása után – aki napsütéses időben gond nélkül le tudott szállni ugyanott, mert nem kellett az elavult műszerekre hagyatkozni –, ő is elmenjen Szmolenszkbe, noha őt nem hívta meg az orosz fél, mint a kormányfőt. Vagyis főleg a szervezők és a részvevők egy részének felelőtlensége és a politikusok heves ambíciója okozta a tragédiát.
A hangfelvételeken és a roncsdarabokon semmiféle nyoma nincs robbanásnak, és azok sem hallottak ilyet, akik párszáz méterrel arrébb a gép érkezését várták. A pár másodperces kimaradást a felvételen a szakértők pontosan megmagyarázták, ezt túl hosszú lenne itt idézni. A mostani kormány új szakértői pedig már többször lelepleződtek, hogy kóklerek, akik soha nem foglalkoztak légi balesetek vizsgálatával, valótlan tudományos címekkel dicsekedtek, de a politikai megrendelést lelkesen teljesítik. Eközben a korábbi, valódi szakértőkből álló vizsgálóbizottság tagjait és az előző években nyomozó ügyészeket bírósággal fenyegetik.
Ingyenmozi és propagandaháború
Nagyon jellemző, hogy pár napja mutattak be egy – a merénylet-elméletre épülő – játékfilmet, amelyre máris ingyenjegyekkel vezénylik ki az állami tisztviselőket és az iskolásokat, ezzel politikai üggyé téve egy egyébként vitatható, de a művészi szabadságba bőven beleférő művet. Ám a díszbemutatóra nem minden áldozat családtagjait hívták meg. Azon a repülőn ugyanis minden parlamenti párt képviselői ott ültek, például Jerzy Szmajdzinski volt védelmi miniszter is, aki a szocialisták elnökjelöltje lett volna a pár hónap múlva esedékes elnökválasztáson. A hivatalos megemlékezések azonban kizárólag azokról az elhunytakról szólnak, akik a mostani kormánypárt hívei voltak.
Az is része a bizarr színjátéknak, hogy a kormány előírta: minden ünnepélyes megemlékezésen, ahol katonák vesznek részt, például az 1944-es varsói felkelés évfordulóján, a Szmolenszknél „elesett hősök” névsorát is fel kell olvasni, akiknek az adott történelmi eseményhez nyilván nem lehetett semmi közük. Emiatt több ellenzéki vezetésű önkormányzat inkább lemondott a katonai tiszteletadásról, és jobb híján a közterület-felügyelethez hasonló városőrséget vonultatja fel.
Ez a propagandahadjárat még soká fog tartani, és a lengyel kormány mindent meg fog tenni, hogy tényekkel alá nem támasztott elméletét bebizonyítsa. Ebben segíti az oroszok merevsége, akik a kezdeti segítőkészség után bürokrata üzemmódra váltottak, és például hat és fél év után sem adták vissza a lengyel állam tulajdonát képező géproncsot, illetve nem engedik, hogy a lengyel ügyészség kihallgassa az orosz légiirányítókat. Ez persze nem független a feszült orosz-lengyel politikai kapcsolatokról, amelyekről nem Varsó tehet, hanem az agresszív orosz politika. (Erről beszélt Waszczykowski külügyminiszter a HVG hetilapnak.) A cél egy meglehetősen közepes egykori politikusnak, az országot ma – alkotmányos tisztség nélkül, de a háttérből erős kézzel – irányító pártelnök ikertestvérének felmagasztalása és a lengyel történelem legnagyobbjai közé felstilizálása, valamint a korábbi kormányfőnek, az Európai Tanács 28 tagállam által választott elnökének besározása és megbuktatása. És ezért semmi se drága.
