Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnök felelős boszniai településeken elkövetett emberiesség elleni bűnökért és a srebrenicai népirtásért, bűnös a Szarajevó ostromakor elkövetett háborús bűncselekményekért, nem találták bűnösnek viszont az egyik népirtással kapcsolatos vádpontban.

Az ítélet szerint Karadzicot egyéni büntetőjogi felelősség terheli Szarajevó 1992–1995 közötti ostromáért, amelyben ezrek lelték halálukat. A boszniai szerb hadsereg Karadzic jóváhagyása nélkül nem ágyúzhatta, illetve lövethette volna orvlövészekkel a háború előtt szerbek, muzulmánok és horvátok által vegyesen lakott boszniai fővárost – indokolta az ítéletet a bíró.

Azt is kimondta az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék, hogy Radovan Karadzic egyetértését adta a srebrenicai mészárláshoz.

Radovan Karadzic fellebbezést nyújt be a csütörtöki ítélet ellen.

Orvosból tömeggyilkos

Radovan Karadzic Szarajevóban szerzett orvosi diplomát, egy év amerikai tanulás után orvosként helyezkedett el a szarajevói központi kórházban, pszichiáterként és terapeutaként dolgozott, de írt és zenét is szerzett, a kilencvenes évek elején több hazai és külföldi irodalmi díjat kapott.

Karadzic Jugoszlávia szétesése idején kezdett politikával foglalkozni. 1990-ben megalapította a bosznia-hercegovinai Szerb Demokrata Pártot, amelynek 1996 közepéig elnöke volt. 1991-ben még a szerb, bosnyák és horvát állam konföderációjából álló Bosznia-Hercegovina mellett kardoskodott, de nemsokára a szélsőséges nacionalistákhoz csatlakozott, és Nagy-Szerbiáról álmodott, illetve az anyaországgal való egyesülésről.

Slobodan Milosevic támogatásával lett az 1992. január 5-én egyoldalúan kikiáltott boszniai Szerb Köztársaság elnöke, az 1992-ben kitört véres boszniai polgárháború idején ő volt a boszniai szerbek első számú politikai vezetője. 1993 májusában szembekerült patrónusával, és Belgrád 1994 nyarán megvonta tőle feltétlen támogatását, mert a boszniai szerb vezetés elutasította a nemzetközi béketervet. Karadzic háttérbe szorult, majd 1996 júliusában visszavonult a politikai szerepléstől.

A hágai Nemzetközi Törvényszék 1995. július 25-én letartóztatási parancsot adott ki, majd 1995. november 16-án vádat emelt Karadzic ellen az emberiesség elleni és háborús bűntettek, valamint népirtás miatt. Hiába tűztek ki a fejére ötmillió dolláros vérdíjat, évekig bujkált. Végül 2008-ban jelentette be a szerb elnöki hivatal, hogy elkapták a Belgrád és a szerb főváros melletti Batajnica között közlekedő buszon. Addigra hosszú hajat és szakállt növesztett. Kiderült, hogy az utolsó időben Belgrádban élt, és egy magánrendelőben alternatív gyógyászattal foglalkozott.

Karadzic büntetőpere 2009. október 26-án kezdődött meg Hágában. 

Rendkívüli ülést hívott össze a szerb miniszterelnök

Szerbia nem engedi, hogy a Radovan Karadzic elleni ítéletet bárki is a boszniai Szerb Köztársaság elleni támadásra használja – mondta Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök csütörtökön, még Karadzic ítélethirdetése előtt.

A szerb kormányfő megfogalmazása szerint "Szerbiának kötelessége, hogy azokról az állampolgárairól is gondoskodjon, akik az ország határain kívül élnek". Aleksandar Vucic péntekre rendkívüli kormányülést hívott össze, amelynek témája a Karadzic-ítélet, illetve a hágai döntés jogi és politikai következményeinek felmérése.

Az ítélethirdetés napján a boszniai Banja Lukában festékkel öntötték le a Radovan Karadzicot támogató plakátokat, amelyek egy nappal korábban jelentek meg a városban.

A srebrenicai áldozatok hozzátartozóit tömörítő Srebrenicai Anyák nevű szervezet vezetője, Munira Subasic történelminek nevezte a Karadzic-ítéletet, mert szerinte "a legnagyobb bűnöző" ügyében ítéltek, aki kirobbantotta a háborút, és "pusztulásba taszította saját népét".

Ramiz Hodan, a Szarajevóban meggyilkolt gyerekek szülei által létrehozott szervezet vezetője pedig a Balkán legnagyobb bűnözőjének nevezte Radovan Karadzicot.