Világ Nagy Tamás 2015. november. 21. 21:52

"Akkora a készültség, hogy semmi nem fog történni" - Brüsszel, a szélsőségek városa

"Nem hagyhatjuk, hogy megfélemlítsenek bennünket" - vallják a brüsszeliek, akik viszont a párizsi terrortámadások után mind felteszik maguknak a kérdést: biztos, hogy jó, hogy ennyire befogadó nemzet vagyunk több évtizede? Ilyen az élet a kihalt városban egy Brüsszelben élő magyar szemével.

A párizsi terrortámadások óta a belga média szinte kizárólag a terrorhelyzettel, a merénylők belgiumi gyökereivel, és a fővárosban azóta végrehajtott rendőrségi akciókkal foglalkozik. Szombat reggel óta ez hatványozottan igaz, odakint pedig túlzás nélkül lehet mondani, hogy leállt a város.(A párizsi terrortámadásokkal és a terrorveszéllyel folyamatosan foglalkozó cikkünket itt olvashatja)

A terrorveszély miatt a belga kormány négyes fokozatra emelte a készültségi szintet: nem jár a metró és a kvázimetróként szolgáló 3-as és 4-es villamos; zárva vannak a középületek, a múzeumok, az uszodák, a mozik, valamint nem nyitott ki a belvárosi boltok nagy része sem. Elmaradtaka focimeccsek, zárva voltak este a szórakozóhelyek, az utcákon pedig a bulizó fiatalok és a a tömegek helyett gépfegyveres katonákat látni.

 

Igaz, a gépfegyveres katonák látványa szó szerint mindennapossá vált. A januári, Charlie Hebdo elleni párizsi merényletek óta felfegyverzett katonák őrzik a belga kormányzati épületeket, az európai uniós intézményeket, a NATO-főhadiszállást, és több nagykövetséget. Reggelente a Luxemburg téri vasútállomás, az Európai Parlament épülete és Dánia uniós nagykövetsége előtt is szinte előre köszönnek az egyébként nem túl bizalomgerjesztően kinéző katonák. Szívélyesen mosolyognak, tudják ugyanis, hogy a jelenlétük sokakban félelmet kelt.

Félnek-e az emberek?

A drámainak lefestett helyzet ellenére mégsem lehet egyértelműen kijelnteni, igen, félnek az emberek. Barátaim, ismerőseim, kollégáim nagy része különböző okokból nem fél: „Nem hagyhatjuk, hogy megfélemlítsenek bennünket.”; „Most már akkora a készültség, hogy semmi nem fog történni.”; „Miért pont velünk történne bármi is?”.

A legmegdöbbentőbb, hogy sok belga viccelődik, amikor szóba kerül a biztonság kérdése. Hogy ez valamifajta zavart, de erőltetett tudomásul nem vétele a helyzetnek, vagy az eddigi  veszélyhelyzet fel nem ismerése, nehéz eldönteni. Utóbbi annak fényében is meglepő lenne, hogy nem ez az első eset, amikor a belga kormánynak 4-es szintű készültséget kellett elrendelnie. 2007 év végén egy terrorista kiszabadítását tervezgette az Al-Kaida, 2014 nyarán pedig a brüsszeli Zsidó Múzeumban történt lövöldözés után kellett a legmagasabbra emelni a készültséget.



Ennek ellenére is úgy tűnik, hogy a Brüsszelben élő külföldiek jobban tartanak attól, hogy valami történni fog. Jó példa erre, hogy bár hivatalosak voltunk szombat estére egy baráti összejövetelre, a házigazda a helyzetre való tekintettel úgy döntött, menjünk inkább máskor.

Hiba, hogy sokáig nyitottak voltak?

Bár a belga társadalom alapvetően rendkívül befogadó, érezhetően erősödik Brüsszelben és egész Belgiumban a muzulmán-ellenesség. Pedig a nyitott társadalom több okból is megjelenik:

1) A belgák elsősorban vallónnak, vagy flamandnak érzik magukat, és nem belgának. A klasszikus értelemben vett európai nemzetállamiság tőlük távol áll, más szóval nem él bennük a „belga vagyok, és ez az én országom”-érzés. (Kivételt a sport jelent: a tavalyi futball világbajnokságon ők mind belgák voltak.)

2) A XX. század elején Belga-Kongóban elkövetett gyarmati vérengzések miatti együttérzésből szívesen fogadták az Afrikából érkező bevándorlókat.

3) A belgák alapvetően okosak és szolidárisak. Szívesen fogadnak mindenkit, aki szerintük előbbre viheti az ő életüket is, és egyértelműen látják a migráció kedvező gazdasági hatásait.

Az viszont baráti beszélgetésekből is érzékelhető, hogy sokan már nem így gondolják, és hibának érzik azt, hogy sokáig nyitottak voltak. A napokban a nemzetközi figyelem központjává váló, és sokak által a terroristák melegágyának tűnő Molenbeekkel kapcsolatban is csalódniuk kellett magukban a belgáknak. A kerület polgármestere által hangoztatott 80%, amely a városrész muzulmán lakosságának arányát jelzi, őszintén megdöbbentett mindenkit. Mindenki tudta persze, hogy sok a muszlim Molenbeekben, de arányuk, és a tény, hogy mind a januári, mind a mostani párizsi merényletek értelmi szerzői és elkövetőinek nagy része is itt nőtt fel.

Minden nagyvárosnak megvannak a maga jó és rossz környékei, Brüsszelben azonban ezek szélsőségesen különböznek. „Gyakorlatilag mindegy, hol bérelsz lakást, csak Anderlechtben és Molenbeekben ne!” - mondták 2010-ben, amikor Brüsszelbe költöztem.

Ebbe a két kerületbe a mostani eseményektől függetlenül sem megyek, ha nem muszáj, néhány kilométerre délre viszont bármikor nyitva hagynám az autómat is éjszakára, mert tudom, hogy semmi nem történhet.

Hirdetés
hvg360 Tiszóczi Roland 2025. február. 18. 19:45

Aki fél Hollywoodot bepalizta: a világ legsármosabb szélhámosa, Christophe Rocancourt

Máig Christophe Rocancourt az egyik legismertebb francia Hollywoodban, akinek ünnepelt sztárok, modellek és szépségkirálynők keresték a társaságát – többüket feleségül is vette. Kimagasló színészi képességeit és hihetetlen meggyőző erejét azonban nem a filmvásznon kamatoztatta: hol francia nemesnek, hol a Rockefeller család örökösének vagy Sophia Loren törvénytelen fiának, hol filmproducernek vagy menő bokszpromóternek adta ki magát, hogy a lehető legtöbb pénzt csalja ki áldozataiból. Nagy csalások című sorozatunk legújabb cikke.