Október 19-én a Vox még azzal a szemérmetlen bekezdéssel indította cikkét a kanadai szövetségi választásokról, hogy „Mi Kanada? A világ más problémás helyeihez hasonlóan a brit birodalmi eszme kreálmánya, amit földrajzi, nyelvi vagy vallási szempontok mérlegelése nélkül csirizeltek össze." Szerda óta viszont az internetből mindenhonnan Kanada folyik. Ekkor mutatta be ugyanis kormányát az újdonsült liberális miniszterelnök, Justin Trudeau, aki meglepetésre megnyerte a választásokat kilenc évi konzervatív uralom után. És úgy érezte, kötelessége ezt a történelmi okokból kialakult tarkaságot, amiből a cikk tréfát űzött, a kabinet szintjén is megjeleníteni. „A kormány épp olyan, mint Kanada”, jelentette ki.

Szállóigévé vált mára az arra a kérdésre adott válasza, hogy miért van ennyi nő a kormányban: „mert 2015-öt írunk”. De Trudeau nem fukarkodik a jól idézhető, tetszetős kijelentésekkel: „Olyan kormányt alakítunk, amely a bizalmat helyezi tetteinek középpontjába.” Liberálisként erre a bizalomra szüksége is lesz, hisz 25 ezer szíriai menekültet készül letelepíteni az országban, és Kínában is az emberi jogokról tervez beszédet tartani. Nagyok tehát az ambíciók.

Erős atyai minta

„Kanada erős és pozitív szerepet fog játszani a világpolitikában” jelenti ki Trudeau, akinek a családi hagyományai mindenképpen alapot adnak erre az ambícióra, hisz apja, Pierre Elliot Trudeau igazi legenda, ő alakította ki a modern Kanadát, és többszöri (1968-tól 1984-ig megszakításokkal tartó) miniszterelnöksége alatt az ország újradefiniálta magát, elszakadt a brit uralkodói hagyománytól. Megvédte Kanadát a szeparatizmustól, erősítette a szövetségi állam szerepét, ezért a quebeci elszakadásért küzdő erők – átvitt és konkrét értelemben vett - célpontja volt mindig is.

Első megválasztása is bátor kiállásának volt köszönhető: amikor egy felvonuláson szeparatisták üvegekkel és övekkel dobálták meg, bátran fent maradt az emelvényen és folytatta beszédét. Ugyanakkor ő volt az, aki bevezette a kétnyelvűséget az országban. Ahogy Kanadára, saját magára sem érezte érvényesnek a konvenciókat, mindig a saját útját járta politikailag is, például a 70-es években felvette a kapcsolatot Kínával, Kubával. Legendássá vált a Buckingham-palotában 1977-ben, Erzsébet királynő háta mögött bemutatott gúnyos piruettje, amivel kifejezte nonkonformizmusát és azt, hogy tesz a szabályokra. Ahogy a kanadai felsőházba is rendszeresen szandálban ment be.

Idővel elválik, a legenda legidősebb fia csak gesztusaiban vagy politikájában is felveszi-e a versenyt apjával. Előbbiekben nincs hiány: az amúgy nagy sci-fi-őrült Trudeau elsötétített ablakú luxuskocsik helyett például busszal sietett a kormány bemutatásának helyszínére családjával és rajongóival szelfizett.

Csak magyar nincs a kormányban

A kormányon belüli pozíciókat tekintve Justin Trudeau nem akart mindent megkaparintani, sőt kifejezetten gyengének tűnik a kormányon belüli ügyek posztja és az ifjúságpolitika. A kormány tervei között van a bevándorlási és menekültszabályozás enyhítése, újból járna például a menekülteknek egészségügyi ellátás, amit az előző Harper-kormány eltörölt. Az indiai születésű védelmi miniszter véget akar vetni az ország iraki, szíriai, afganisztáni hadműveletekben való részvételében. Stephane Dion külügyminiszter pedig a már említett diplomáciai pozitív imázst építené.

A piacról, Kanada legnagyobb HR-cégének éléről érkezik a pénzügyminiszteri székbe Bill Morneau, aki a liberálisok egyenlősítő, és középosztályt segítő politikáját képviseli. Az igazságügyi miniszter, Judy Wilson-Raybould egyik fő ügye a marihuána legalizálása lesz. De gazdasági pozíciót kapott a kabinetben a kisvállalkozó, volt szociális munkás Diane Lebouthillier is. A tudományügyi miniszter stílusosan egy tudós, Kirsty Duncan ráadásul Nobel-díjjal is bír. Van minisztériuma a veterán ügyeknek is, egy háborúban megbénult katona, Kent Hehr. A demokratikus intézményekért felelős miniszter Maryam Monsef egy muzulmán bevándorló nő. A fogyatékkal élők és sportok minisztere pedig egy paralimpikon, név szerint Carla Qualtrough. Összesen két őslakos kanadai származású miniszter található a kormányban (inuit, illetve kwakwaka’wakw), három bevándorló, két szikh muzulmán, egy ateista, egy nyíltan meleg, egy vak, sőt mi több, egy vörös hajú is.

„Magyar származású nőügyi minisztere lett Kanadának”, kezdett el terjedni a magyar neten, de ez nem igaz – bár a minisztert tényleg Patty Hajdunak hívják, vezetékneve csak felvett név. Ezt ő maga közölte velünk, amikor ráírtunk a Facebookon – ilyet is ritkán lehet elérni minisztereknél (vagy azoknál, akik a Facebook-fiókjukat kezelik). Ez a civil mentalitás jellemzi az egész kormányt.

És ha a havasibertalanokkal körbebástyázott magyar kormányerőkre vagy a magukat a Parlamentben a képviselők és újságírók között élő pufferzónaként működtető kosztümös nők hadára gondolunk, nem is lehetne nagyobb a kontraszt.

Ilyen lenne a magyar Trudeau-kormány

De játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha Orbán Viktorból kibújna a jelenleg nagyon mélyen eltemetett Trudeau, és egy minden jelentős kisebbséget reprezentáló kormányt állítana össze, melyben a nők lennének többségben. (Ettől most meglehetősen távol vagyunk, Orbán nemrég még azt ecsetelte, hogy miért nem választ nőket jelentős pozíciókba – mindeközben Lengyelországban az egyik női miniszterelnök váltotta a másikat.)

Például nőként és fogyatékkal élőként Pásztory Dórit tudnánk elképzelni sportügyi és a magyarok fizikai állapotának javításáért felelős miniszterként. És ahelyett, hogy Orbán a romákat is sértő menekültellenes beszédével elüldözte volna a pártból Ács ex-fideszes polgármesterét, Lakatos Bélát, megtehette volna akár miniszterének is.