Több mint öt évszázaddal halála után, uralkodónak kijáró méltósággal helyezték végső nyughelyére csütörtökön III. Richárdot, Anglia utolsó Plantagenet-királyát, az angol-brit monarchia történetének egyik legvitatottabb személyiségű egykori uralkodóját.
Az 1485-ben, 32 évesen megölt király földi maradványainak koporsóját az egykori csatatér közelében fekvő észak-angliai Leicester székesegyházában helyezték el egy külön kialakított sírboltban.
A síremlék fekete gránit fedőlapján Richárd egykori uralkodói címerét és mottóját - "Loyaulte me lie" (A hűség kötelez) - helyezték el, a gránitlap tetején pedig egyszerű, modern kialakítású, fehér kőből faragott tömb zárja le a sírt. A fehér sírkő felszínén mély vésetű kereszt látható.
II. Erzsébet királynőt legifjabb fiának, Eduárd hercegnek a felesége, Zsófia, Wessex grófnője képviselte.
II. Erzsébet királynő édesapja, az 1952-ben elhunyt VI. György király halála óta most először vettek végső búcsút Nagy-Britanniában néhai uralkodótól.
III. Richárd csütörtöki újratemetése példátlan történelmi esemény, mert most először sikerült megtalálni egy olyan angol uralkodó földi maradványait, akiről korábban nem lehetett tudni biztosan, hogy hol nyugszik.
A király a Rózsák Háborúja néven számon tartott polgárháborús időszak utolsó nagy csatájában halt meg Bosworth mezején. Tudor - a későbbi VII. - Henrik felkelőserege a legyőzött és megölt Richárd lecsupaszított, sebekkel borított holttestét lóhátra kötözve tette közszemlére Leicesterben.
Henrik és követői indulatait illusztrálja, hogy az azonosítási vizsgálatok során a szakértők tíz komoly vágott és szúrt sebet találtak a csontvázon. Ezek egy részét nagy biztonsággal megállapítható módon már Richárd halála után ejtették a holttesten, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy holtában is megalázzák az éppen legyőzött ellenséget.
Richárd ruhátlan holttestét annak idején ellenfelei koporsó nélkül, összekötözött kézzel vetették egy sebtében kiásott sírgödörbe a leicesteri Grey Friars ferences kolostor templomának kerengőjében.
A holttest későbbi sorsa és főleg holléte azonban csaknem öt évszázadon át találgatások tárgya volt. Egyes korabeli beszámolók szerint a király földi maradványait egy közeli folyóba szórták, amikor VIII. Henrik a XVI. században feloszlatta az angliai és írországi rendházakat.
A Leicesteri Egyetem kutatócsoportja 2012-ben elhatározta, hogy megpróbál a végére járni a történelmi rejtélynek. A csapat korabeli térképek és modern helymeghatározó eszközök segítségével a leicesteri városi tanács szociális ügyosztályának parkolója alatt azonosította a feltételezett sírhelyet, és a megbontott aszfaltburkolat alól előkerült egy csontváz, amely azonnal ígéretes leletnek tűnt.
Az elhalt maradványain egyértelműen felfedezhető volt ugyanis az a fajta kóros mértékű gerincferdüléses elváltozás, amelyben III. Richárd szenvedett, és a csontokon jól látható harci sérülések is voltak.
A királyt végül a csontokból kinyert DNS-minták alapján sikerült kétséget kizáróan azonosítani.