Felnőtt módon reagáltak az ausztrál hatóságok és a társadalom is arra, hogy hétfőn egy magányos, zavart figura az iszlám nevében ejtett túszokat egy sydney-i kávéházban. Egy magyar-ausztrál állampolgár mesélt lapunknak arról, hogy mi történt hétfőn, a túszdráma napján.
Talán nincs is Sydney-ben olyan, aki ne ismerné a Martin Place-en a Lindt kávéházat, nekem is sokszor volt ott üzleti találkozóm – meséli a hvg.hu-nak a tíz éve Ausztráliában élő Párkányi Orsi, akit telefonon értünk el. Magyar-ausztrál kettős állampolgárságú olvasónk azt mondja, hétfőn reggel egy tárgyaláson értesült arról, hogy egy fegyveres támadó ejtett túszokat a kávézóban, amely után az ausztrál hatóságok elővigyázatosságból a híres operaházat, és az onnan a Martin Place-re vezető metrót is lezárták.
Ekkor még nem lehetett tudni, hogy szervezett, csoportos támadás készül-e, vagy magányos merénylőről van szó. Estére kiderült, az elkövető egy olyan helyi vallási fanatikus férfi, akinek számos köztörvényes ügye volt már, és aki ugyan úgy gondolta, az iszlám nevében cselekszik, de fanatizmusában a helyi iszlám közösségek nem hajlandók osztozni.
Hétfőn ugyanis egy magát sejknek hívó iráni menekült férfi ejtett fegyverrel túszokat az ismert kávézóban, több tucat embert tartott fogva 16 órán át, majd a kommandósok keddre virradóra lendültek akcióba, a túszmentésnek azonban a merénylő mellett két civil áldozata is volt.
Párkányi Orsi szerint jellemző Ausztráliára, hogy viszonylagos türelemmel viselték a zaklatott férfi korábbi akcióit. A férfi fenyegető leveleket írt, a hatóságok mégsem állították meg a semmilyen szélsőséges szervezethez nem tartozó magányos férfit, mert nem tartották igazán veszélyesnek. Bár szexuális zaklatási ügyei is voltak, és volt felesége meggyilkolásával is megvádolták, így indokolt lett volna, ha nincs szabadlábon.
Bár merényletet tervező szélsőségeseket Ausztráliában is lefüleltek az utóbbi években, terrorista akció Sydney-ben több mint harminc éve nem történt: 1978-ban a Hiltonban robbant bomba, három embert megölve, 1980-ban pedig a török főkonzult és biztonsági attaséját ölték meg motoros merénylők. Túszejtéses iszlamista terrorakcióra pedig még nem volt példa.
A Sydney-ben élő Párkányi Orsi úgy látta, az ausztrál hatóságok és a társadalom is felnőtt módon reagált. "Nem volt pánik, bár ez annak is betudható, hogy az ausztrálok általában sem pánikolnak" – mondja. "Az egész városban fokozták a biztonsági intézkedéseket, a legtöbb embert hazaküldték munkából, és park túloldalán lévő szálloda is csak a regisztrált vendégeket engedte be" – meséli olvasónk.
Az egészen hamar világossá vált, hogy iszlamista kötődést kell keresni a merénylőnél, mivel túszait arra kényszerítette, hogy valamiféle iszlamista zászlót tartsanak maguk elé a kirakatüvegen keresztül, ahol az egész világ látta őket. Arra számítva, hogy az ilyen események a közvéleményt a muszlimok ellen hangolják, a békét szerető ausztrál társadalom azonnal megelőző választ adott: vallási vezetők felszólaltak és elhatárolták magukat az elkövetőtől, valamint már délután kialakult a közösségi médiában az #illridewithyou címkével jelzett kezdeményezés. Ez a sztori onnan indult, hogy a túszdráma óráiban egy ausztrál lány kiszúrta, amint egy muszlim nő a metrón levette fejkendőjét, és sírni kezdett, értelemszerűen attól tartva, hogy atrocitás éri majd őt. Az erre felfigyelő utastársa erre felajánlotta, hogy hazakíséri, hogy ne essen bántódása (erre utal az "elkísérlek"-címke).
Erre felbuzdulva más kezdeményezések is indultak, úgynevezett co-working helyek, ahol vállalkozók összejönnek, hogy közös irodában dolgozzanak, és arra ösztönözték a muszlim vállalkozókat, hogy csatlakozzanak nyugodtan, mert szívesen látják őket, és még fizetniük sem kell – mondja Orsi, hozzátéve, hogy ezt ő is felajánlotta a saját szervezetével, az ausztrál női vállalkozókat összefogó Women as Entrepreneurs-el.
"Ma reggel munkába menet azt is észrevettem, hogy az emberek még a szokottnál is kedvesebbek, türelmesebbek és odafigyelőbbek voltak egymással. Mintha az egész ország érezné, hogy most össze kell fogni, félretenni minden nézetkülönbséget ha van, szeretni és segiteni a másik embert" – fogalmaz Párkányi, aki az utóbbi években kivándorolt magyarok facebookos kommentjeiből úgy érezte, hogy ez az összefogás nekik is szokatlannak tűnt, természetesen a magyarországi helyzethez képest.
Ausztrália egy gyönyörű ország, ahol a legkülönbözőbb kulturális és vallási környezetből érkező emberek nyugalomban, tiszteletben és biztonságban élnek együtt, ez a nyitott és tiszteletteljes gondolkodás hozott ide és tartott itt engem is – teszi hozzá a Sydney-ben élő olvasónk.