Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Komoly kompromisszumokra kényszerültek az Angela Merkel vezette német kereszténydemokraták annak érdekében, hogy létrejöjjön a nagykoalíció, és hogy szerdán aláírhassák a szociáldemokratákkal a koalíciós szerződést. Ugyan a pártok magukra ismerhetnek a szerződés egyes elemeiben, a baloldali javaslatok túlsúlya azon is látszik, hogy a mérlegben 20 milliárd euró fedezetlen kiadási többlet van.
A német konzervatívok (CDU/CSU) és új koalíciós partnerük, a szociáldemokraták (SPD) is elégedettek a maratoni hosszúságú tárgyalások eredményeként szerdán aláírt koalíciós szerződéssel. Bár nagyon távoli elképzelésekkel indultak a tárgyalásoknak, sikerült úgy megegyezniük, hogy a 185 oldalas koalíciós szerződést valamennyien a magukénak érezhessék.
Ennek ellenére Németországban a következő években inkább egy baloldali kiigazítás várható. Noha a CDU majdhogynem abszolút többséggel nyerte a választásokat, és csak kicsin múlt, hogy egyedül nem alakíthatott kormányt, maga a parlamenti pártrendszer erősen balra tolódott, hiszen a liberálisok kiestek a Bundestagból, míg a baloldalt három párt is képviseli (SPD, a baloldali Linke, Zöldek).
Németországban 2015-től – tehát egy átmeneti, kétéves alkalmazkodási időszak után – jön az általános minimálbér, bizonyos feltételekkel már 63 éves kortól is nyugdíjba lehet menni, miközben a nyugdíjellátás összege is emelkedik, és korlátozzák a lakbéremelést – ami a nagyvárosokben az egyik legnagyobb probléma volt az utóbbi években.
A kommentárok vegyesek: van, aki Németország versenyképességét félti, és az államháztartási hiány növekedésétől tart (a pluszkiadásoknak – 20 milliárd euró – állítólag nem igazán látni a fedezetét). De még a liberális Zeit Online is elismeri, hogy a Schröder-kormánytól kezdve a versenyképességet a munkavállalók rovására javították (nyugdíjkorhatár felemelése, szociális ellátások csökkentése), és most ideje volt annak, hogy az inga visszalendüljön.
Mindazonáltal azt a CDU elérte, hogy ne kelljen adót emelni, ne korlátozzák a menedzserfizetéseket, emellett a bajor testvérpárt, a CSU is talált gumicsontot: a külföldi tehergépkocsikra ugyanis bevezetik az általános útdíjat. (Kérdés, hogy mit szól az EU ahhoz, hogy a hazai teherautókra nem szeretnék a rendszert kiterjeszteni.)
Kifejezetten a CDU-párti német energialobbi győzelme, hogy csökkentei fogják a nap, a szél- és egyéb alternatívenergia-termelési támogatásokat, miközben újra szubevncionálják a szén- és gázalapú energiatermelést. Az energiaátállás folytatódni fog, érvelt Angela Merkel kancellár, csak ésszerűbben – a zöldenergia-támogatások miatt a lakossági áram ára az elmúlt években jelentős mértékben megemelkedett. Ez a magyarázata annak, amikor az energiaátállás ésszerűsítéséről beszélnek.
A koalíciós szerződésben nincs szó arról, hogy a nagykoalíció mit gondol a helyes Európa-politikáról, az európai adósságválság elleni küzdelemről, melynek finanszírozását a magas német befizetések miatt egyre többen elutasítják az országban. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy miképp osztják el a pártok a tárcákat – ezt csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a szociáldemokraták 470 ezres tagsága a pártszavazáson rábólint a szerződés megkötésére.
A 185 oldalas dokumentumot Angela Merkel ügyvezető kancellár, a CDU elnöke, Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a CSU elnöke és Sigmar Gabriel, az SPD elnöke írta alá. Több lap szerdán arról írt, hogy a külügyminisztériumot a szociáldemokraták kaphatják meg, és a német diplomácia következő vezetője Frank-Walter Steinmeier, az SPD parlamenti frakcióvezetője lehet, aki az előző nagykoalíciós kormányban (2005-2009) is külügyminiszter volt.
