Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Rasszista, szexista, adócsaló, és még a maffiával is jóban van, az olaszok mégis imádják. Porszívóügynökből lett Olaszország leggazdagabb üzletembere, aki a második világháború után a leghosszabb ideig volt miniszterelnök. Ráadásul ő írta az AC Milan futballcsapatának indulóját is. Silvio Berlusconi életútja.
„Igen, megnézem a lányokat, jobb mintha meleg lennék” – viccelődött sajátos stílusában Silvio Berlusconi egykori olasz miniszterelnök a Ruby-ügy tárgyalásának kezdetén még három éve. Hamar lefagyott azonban az arcáról a mosoly, amikor a milánói bíróság első fokon hétfőn hét év börtönbüntetésre ítélte fiatalkorú prostituált szolgáltatásainak igénybevétele miatt.
Néhány napja hasonló döntés született egy másik, ellene indított perben is. A múlt héten az olasz alkotmánybíróság ugyanis elutasította Berlusconi fellebbezését a Mediaset-ügyben, a volt miniszterelnököt adócsalásért másodfokon is elítélték: négy év börtönt szabtak ki rá, és öt évre eltiltották közhivatal viselésétől.
Bár az ítéletek egyike sem jogerős, a jobbközép Szabadság Népe (PdL) elnökét elsősorban a közhivataloktól való eltiltás aggasztja, ami politikai karrierjének végét jelentheti. Akárhogy is alakul azonban a populizmusáról elhíresült politikus sorsa, továbbra is ő marad Olaszország leggazdagabb üzletembere: a család vagyonát legalább kilenc milliárd dollárra becsülik.
Porszívóktól a milliárdokig
Az 1936-ban született Silvio Berlusconi karrierjét porszívók eladásával kezdte, ám énekesként is hamar hírnevet szerzett magának a helyi klubokban. Az egyetem alatt egy zenekarban játszott Fedele Confalonierivel, aki a mai napig közeli barátja és médiabirodalmának feje is egyben.
Jogi diplomájának megszerzése után építőipari céget alapított Edilnord néven, tíz évre rá elindította első tévécsatornáját, a Telemilanót, amely végül Gruppo Mediaset néven az ország legnagyobb médiabirodalmává nőtte ki magát.
A társaság egyébként azóta is egyeduralkodó az olasz tévés piacon: a három legnépszerűbb csatorna mind Berlusconi érdekeltségi köréhez tartozik. Arról már nem is beszélve, hogy a legnagyobb olasz kiadó és a világ legsikeresebb csapataként emlegetett A.C. Milan-nak is tulajdonosa.
Összeállt a populistákkal
Tőkéjét azonban igyekezett a politikában is kamatoztatni. 1993-ban megalapította a Forza Italiát (Hajrá Olaszország), egy évre rá pedig kormányfővé választották, miután koalíciós megállapodást kötött a jobboldali populista Nemzeti Szövetséggel (AN) és az Északi Ligával (LN). Ekkor még sokan abban reménykedtek, hogy az üzletember képes lesz újjáéleszteni a vergődő olasz gazdaságot, és megszüntetni az évtizedes korrupciót.
A lelkesedés hamarosan alábbhagyott, amikor a milánói bíróság adócsalással gyanúsította meg Berlusconit, ráadásul koalíciós partnerei is ellene fordultak. A kormány hét hónappal később lemondott, és az akkor 60 éves politikus 1996-ban a választásokat is elvesztette a baloldali Romano Prodival szemben. A vereségből csak öt évvel később, 2001-ben tudott talpra állni, miután kiegyezett egykori szövetségeseivel.
A koalíció ezúttal tartósnak bizonyult, Silvio Berlusconi pedig a második világháború utáni leghosszabb ideig regnáló olasz kormányfő lett. A 2006-os választási győzelemhez azonban ez sem volt elég, ismét alulmaradt Prodival szemben. A baloldali kabinet nem húzta sokáig, így Berlusconi két évre rá immár új pártjával, a jobbközép Szabadság Népével (PdL) győzött. A lendület 2011-ig tartott, amikor az ország gazdasági helyzete miatt ismét lemondott.
Parlamenti frakciója kezdetben támogatta a Mario Monti vezette szakértői kormányt, és annak reformjait, de végül tavaly decemberben visszavonulót fújtak. Az idén februárban tartott előrehozott voksoláson egyetlen százalékkal maradt el a végső győzelemtől, amivel továbbra is jelentős tényező tudott maradni az olasz országgyűlésben.
A jobboldali nők a legszebbek
Karrierje során Berlusconi számtalan politikai botrány szereplője, és több mint húsz per vádlottja volt. A Ruby- és a Mediaset-ügyek csak a jéghegy csúcsai. Az egykori miniszterelnököt bírálták a populista pártokkal kötött koalíciója, illetve Benito Mussolini olasz diktátor rehabilitálásáról szóló kijelentései miatt is, jóllehet Berlusconi hivatalosan bocsánatot kért az olasz gyarmati uralom idején Líbiában elkövetett rémtettek miatt.
Nem kért viszont bocsánatot Martin Schulz német európai parlamenti képviselőtől, akit egy "náci koncentrációs tábor smasszerjához" hasonlított interjújában, miután előbbi kritizálni merte a kormányfő belpolitikai lépéseit. Noha a pártelnök szerint az egész csak egy ártatlan vicc volt, Schulzot és társait egy későbbi nyilatkozat alkalmával a "demokrácia rosszindulatú turistáinak” nevezte.
A 2008-as választások előtt szexizmussal vádolták meg, mivel egy interjújában azt állította, hogy a jobboldal női politikusai szebbek, és a baloldalnak „ezekben a kérdésekben sincs ízlése". Ugyanebben az évben "rózsaszínnek" nevezte a spanyol miniszterek tanácsát, mert ott egyenlő arányban voltak a nők és a férfiak. „Olaszországban ilyesmi nem fordulhat elő, mert itt egyértelmű a férfiak többsége" – magyarázta a politikus.
Berlusconi rasszizmusáról tett tanúbizonyságot az első fekete bőrű amerikai elnök, Barack Obama megválasztásakor, "fiatal, sármos és jól lebarnult" vezetőnek nevezve az államfőt. Egy évvel később ráadásul rátett még egy lapáttal, és azt mondta: "sápadtabb vagyok, mint Obama, mert jó ideje nem voltam napozni. Egyébként jóképűbb, fiatalabb és magasabb is, mint én."
A volt kormányfő egyébként nem kímélte Kínát sem. A népköztársaság egykori teljhatalmú vezetőjéről, Mao Ce-tungról például úgy vélekedett, hogy "gyerekeket főzött meg azért, hogy megtermékenyítse a talajt". A kijelentés miatt egyébként politikai ellenfelei közös nyilatkozatban határolódtak el tőle, hozzátéve, hogy Berlusconi megjegyzése egyszerűen "értelmezhetetlen".
Az udvari bolondok királya
Peer Steinbrück, a német szociáldemokraták vezetője egy interjújában úgy fogalmazott: Berlusconi „nem más, mint egy bohóc, az olaszok pedig szeretik a viccet”. Az állítással Silvia Mazzini, a berlini Humboldt Egyetem professzora is egyetért, ugyanakkor hozzáteszi, hogy az egykori miniszterelnököt precízebb lenne „udvari bolondként” ábrázolni.
„Az udvari bolondok szerepe ugyanis sosem csak a nevettetés volt. Ahogy arra a Bolondság története című könyvében Michel Foucault francia filozófus is rámutatott: az őrültségnek a kultúra mellett társadalompolitikai következményei is lehettek... A bolondokat többször intézetekbe zárták, amelyeket ugyan nem börtönnek neveztek, de valójában azok voltak” – fogalmazott kissé áthallásosan a szakértő.
Mazzini kifejtette, az udvari bolondok „fegyvere” a beszéd, a nyelv volt, amit Berlusconi is előszeretettel használ. A cavaliere, vagyis a lovag – ahogy Berlusconit becézik – pedig képes mindenkit szórakoztatni osztályra, korra, illetve nemre való tekintet nélkül. Egy uniós vezetőknek rendezett találkozón például a kamerákba röhögve szamárfület mutatott Josep Pique spanyol külügyminiszternek.
„Berlusconi valóban udvari bolondként viselkedik, de ezt nem a shakespeare-i értelemben teszi, hiszen semmiféle rejtett igazságot nem leplez le, ahogy például Lear király bolondjai. Ő inkább a Rotterdami Erasmus-féle bolond, aki csak a külsőségeknek, a pénznek és a földi örömnek él” – magyarázta a Humboldt Egyetem professzora.
Nincs is olyan, hogy maffia
Noha Berlusconit sosem hozták közvetlenül kapcsolatba a maffiával, ám több egykori bűnöző szerint is jó viszonyt ápol a szicíliai bandákkal. A találgatások azután szaporodtak meg igazán, hogy a politikus kertészként alkalmazta a Cosa Nostra extagját, Vittorio Manganót. Úgy tudni, Manganót az elnök párttársa, Marcello Dell'Utri mutatta be neki, ám a volt kormányfő ezt tagadta, Dell'Utri pedig kijelentette: olyan, hogy maffia nem is létezik.
Ennek kissé ellentmond, hogy Dell'Utrit – aki egyébként a Forza Italia társalapítója is volt – a palermói bíróság 2004-ben kilenc év börtönbüntetésre ítélte a "maffiához fűződő viszonya" miatt. Az indoklásban ráadásul úgy jellemezték az egykori politikust, mint „a közvetítőt" Berlusconi üzleti körei és a bűnözői csoportok között. A kormányfő a döntést semmilyen formában nem kommentálta.
Antonino Giuffre – a Cosa Nostra 2002-ben őrizetbe vett tagja – szintén azt állítja, hogy a maffia megkereste Berlusconit, miután a kilencvenes évek derekán meggyengült az addig együttműködő kereszténydemokrata párt. "A Salvo Lima (Palermo volt polgármestere, a Cosa Nostra "tiszteletbeli tagja" – a szerk.) -gyilkossággal új éra kezdődött" – fogalmazott Giuffre a bíróságon, hozzátéve, hogy a szervezetnek másik párt után kellett néznie.
A maffiózó elárulta, hogy Berlusconi közvetlen kapcsolatban állt a bűnszervezet fejével, Stefano Bontadéval. Bár a volt kormányfő ügyvédje elutasította Giuffre kijelentéseit, 2009-ben Gaspare Spatuzza, egy másik bandatag is megerősítette az állításokat. Spatuzza szerint Silvio Berlusconi a választási győzelem bebiztosítása miatt egyezkedett a maffiával.
