"A demokratikus szocializmus egyik oszlopa dőlt ki" - mondta a francia diplomácia vezetője Tokióban, ahol hivatalos látogatáson tartózkodik Francois Hollande államfő kíséretében.  

A visszavonult politikust tavaly áprilisban tüdőrákkal megoperálták, azóta rendszeres kórházi kezelésre szorult. Múlt szombaton ismét bekerült a Párizs közeli Clamart katonai kórházába, mivel a műtétét követő legutóbbi kezelés nyomán rosszullétre panaszkodott - jelezte egy hozzátartozója. 

Pierre Mauroy a francia Szocialista Párt emblematikus figurája volt. 1973 és 2001 között a legnagyobb északi város, Lille polgármestere volt, 1981 és 84 között a miniszterelnöki posztot töltötte be, 1992 és 2001 között szenátorként politizált. 

Mauroy összesen három egységkormányt vezetett abban az időszakban, amikor a francia szocialisták először tértek vissza a hatalomba a II. világháború után. Mandátuma alatt törölték el a halálbüntetést, ekkor kezdődött meg a decentralizációs politika, bevezették a vagyonadót, öt hétre növekedett a fizetett szabadság, 39 órára csökkent a munkahét és 60 évre a nyugdíjkorhatár. A baloldal első, sikeres évei után azonban Mauroy kezdeményezésére megszorító politika következett, s ezért átadta a kormány vezetését Laurent Fabiusnak, a jelenlegi külügyminiszternek. 

"Ő volt a baloldali váltás első kormányfője, amikor a baloldal még tanulta a hatalomgyakorlást az V. köztársaságban. Bátor intézkedéseket hozott meg, amelyeket megszorítónak neveztek, a hazáját szolgálta, de soha nem tagadta meg az alapértékeit" - méltatta az elhunytat Francois Hollande államfő Tokióban. Hozzátette: "Pierre Mauroy szocialista volt, azt akarta, hogy a társadalmi igazságosság hassa át minden tettét". 

Mauroy 1928. július 5-én az északi Cartignies-ben egy hétgyermekes katolikus családban született, nagyapja favágó, apja tanító volt. Lille városának 28 éven át volt polgármestere. Az északi bányavidékről származó politikus soha nem felejtette el gyökereit: miniszterelnöksége idején a Matignon-palotában íróasztalát egy bányászlámpa díszítette. Az időszak leglátványosabb eredménye a Franciaországot a La Manche-csatorna alatt Nagy-Britanniával összekötő 50 kilométer hosszú vasúti alagút, a Csalagút megnyitása. Mauroy a beruházásról többször is tárgyalt kormányfőként brit kollegájával, Margareth Thatcherrel, aki eleinte ellenezte a projektet. Mauroy utolsó nyilvános megszólalásában áprilisban a BFM francia hírtelevízióban Thatcher halála kapcsán a "bonyolult tárgyalásokat" idézte fel, amelyek végén sikerült meggyőznie a brit miniszterelnököt, aki iránt azóta is hálát érez. Francois Hollande szerint Mauroy "mindig hűséges maradt munkásszármazásához, régiójához, egy ügyhez, a szocializmushoz, a baloldal egységéhez". 

"Pierre Mauroy humanista volt, szerette az egyszerű dolgokat, de igényes is volt. Úgy gondolta, hogy a népnek kijár a jólét, a megbecsülés, mindent ami az élet sóját adja" - fogalmazott a köztársasági elnök, aki köztudottan nagyon közel állt Pierre Mauroy-hoz.