A csúcsra juttatták Merkelt
Pártpolitikai karrierje csúcsára ért Angela Merkel a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) kongresszusán, amelyen minden korábbinál nagyobb támogatottsággal választották meg elnöknek újabb két évre - értékeli a német sajtó a szerdán véget ért kongresszust.
A német lapok politikai színezettől függetlenül mind kiemelik, hogy Merkel "a maga képére formálta" a CDU-t, és a párt az ő személyes népszerűségének köszönheti, hogy 10 hónappal a következő országos parlamenti választás előtt jelentős előnnyel vezet a közvélemény-kutatásokban.
Merkel a CDU-ból a volt keletnémet állampárt utódszervezetét leszámítva valamennyi demokratikus erővel koalícióképes pártot alakított ki tizenkettedik éve tartó elnöksége alatt. Az elemzők, kommentátorok többsége modernizációs fordulatként, vagy pedig a politikai közép baloldala felé közeledésként jellemzi az általalakulást, amelynek révén már az is lehetségesnek tűnik, hogy a CDU 2013-ban a Zöldekkel alakít kormányt.
A Zöldek egykor az ellenpólusát jelentették a CDU-nak, amelyet Helmut Kohl korábbi pártelnök-kancellár szeretett kereszténydemokrata családnak nevezni. "A család azonban emancipálódott. Angela Merkel CDU-ja lélegzetelállító ütemben zárkózik fel a baloldali kulturális középhez" - írta csütörtökön Thorsten Krauel, a konzervatív Die Welt publicistája.
Merkel Németország újraegyesítése idején, 1990-ben lépett be a pártba, és tíz év alatt a szervezet élére küzdötte fel magát. Az egykori NDK-ban felnőtt 58 éves politikus nem a CDU-ban szocializálódott, félig-meddig kívülről érkezett az elnöki pozícióba. Ebben közrejátszott a CDU-t 1999 végén megrendítő adománybotrány, amelyben a párt számos vezető alakja - köztük Kohl és Wolfgang Schäuble akkori pártelnök - besározódott. 2000 februárjában az esseni pártkongresszus a CDU elnökévé választotta a "tisztakezű" Merkelt, aki ezt követően sorra kiszorította a vezetésből a Kohlhoz kötődő politikusok többségét, riválisait pedig eltávolította vagy maga mellé állította.
Elnöksége ötödik évében, 2005-ben győzelemre vezette a konzervatívokat és nagykoalíciót hozott létre a szociáldemokratákkal (SPD), 2009 óta pedig a liberálisokkal (FDP) kormányoz, azaz hatalmon tudott maradni két teljesen eltérő koalíciós összetételben, ami korábban egy német kancellárnak sem sikerült.
A politikust a szerdán véget ért kongresszuson hetedik alkalommal választották meg a CDU elnökének. A küldöttek 97,94 százaléka szavazott rá. Horst Seehofer, a CSU bajor testvérpárt elnöke a kongresszuson elmondott beszédében ironikusan kubai - vagyis az állampártok kongresszusairól ismert - mértékűnek nevezte Merkel támogatottságát. Utalt a pártelnök-kancellárral szemben időként felmerülő bírálatra, miszerint a CDU Kohl idejéhez hasonlóan "kancellári egyesület", vagyis nem a pártnak van elnöke, hanem a kancellárnak pártja. Ugyanakkor a kancellárjelölt-állításon dolgozó SPD-re utalva hangsúlyozta: sokkal szívesebben tagja egy kancellári egyesületnek, mint egy kancellárjelölti egyletnek, és biztosította a testvérpártot arról, hogy a CSU a következő választásig "nem üvöltő oroszlánként, hanem doromboló macskaként" viszonyul hozzá.
A "Merkel-jelenség" titkát kereste a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerdai vezércikkében, amelyben a szerző, Berthold Kohler megjegyezte: Merkel soha nem került magánéleti vagy pénzügyi jellegű botrányba, és "a doktori értekezését sem másolta". Tartózkodik a nagy gesztusoktól és nagy szavaktól, beszédei nemigen tüzelik fel a hallgatóságot, de még az atomenergia alkalmazásával való szakítást - a Zöldek egy régi követelését - és az azonos neműek élettársi kapcsolatának hivatalos elismerését is le tudja vezetni a keresztény emberképből, amire a CDU konzervatív szárnya is elégedetten bólint.
Merkelt sok mindennel vádolják, például azzal, hogy meggyőződés nélküli ember, és túlságosan kerüli a kockázatot és a konfliktust. Az euróválságban mégsem a könnyebb megoldást választotta, hanem a lehető legnehezebbet, az Európai Unió teljes átalakítását, ami örökké összeforr majd a nevével. A németek többsége lázadás helyett elhitte neki, hogy nincsen csodaszer,sem fájdalom nélküli, gyors megoldás a válságra. Az ellenzék pedig, amely oly szívesen vádolná azzal, hogy elhibázott Európa-politikát követ, "fogcsikorgatva mindent javaslatát megszavazza", mert belátja, hogy nincs más út - fejtette ki a FAZ szerzője.
Hozzátette: Angela Merkelnek nincsen alternatívája, de nincsen lehetséges utódja sem. "Egyszer majd elhalványul az aurája, és látni lehet, hogy mélységes üresség alakult ki körülötte a párt csúcsán."