A három rovar meglehetősen jó állapotban őrződött meg borostyánkő sírjában, és akár a Jurassic Park őslényei között is felbukkanhattak volna - csakhogy még annál is jóval idősebbek.

A tudósok vizsgálatai szerint tetemük a triász korból maradt vissza, és mintegy 100 millió évvel régebbi, mint az eddigi - borostyánkőben vagy megkövesedett fagyantában (mézgában) talált - rovarfosszíliák. A triász a mezozoikum legkorábbi időszaka, amely a legújabb rétegtani vizsgálatok szerint 249 millió évvel ezelőtt kezdődött és 200 millió éve ért véget.

Ráadásul a korábbi rovarfosszíliákra jobbára kőzetben bukkantak, a mostaniakat viszont borostyáncsapda ejtette foglyul. "Ennek következtében kevésbé préselődtek össze, jobb állapotban vannak, és könnyebben lehet őket tanulmányozni - közölte David Grimaldi tanulmányvezető, a New York-i Amerikai Természettörténeti Múzeum kurátora. "Ez a nagyszerű a borostyában: lehetővé teszi a ma élő fajtákkal való elképesztően részletes összehasonlítást."

A kutatók mintegy 70 ezer, Olaszország északi részéből származó borostyáncseppet vizsgáltak át, és háromban fedeztek fel parányi maradványokat. Mint az elemzések során kiderült, a fosszíliákban két mikroszkopikus nagyságú atka, illetve egy légy őrződött meg. Az atkák olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem is láthatók, és az őslégy is parányibb, mint egy mai muslinca.

A tanulmányvezető elmondta, hogy amikor az ősatkákat összehasonlították a maiakkal, igencsak meglepődtek: kiderült, hogy fölöttébb hasonlítanak egymásra. A triász-korabeli rovaroknak ugyan más a szájfelépítésük, és kevesebb lábuk van, egyébként "minden további nélkül beillenének mai atkáknak". 

A tudósok azért találják különösen izgatónak a hasonlóságot, mert a világ alaposan megváltozott azóta, hogy az ősatkák még szabadon éltek. Akkortájt még csak egyetlen földrész volt, amelyen kezdetleges, primitív dinoszauruszok kóboroltak, és a növények nem virágoztak. Grimaldi közlése szerint a modern atkák virágos növényekben tanyáznak, ősrokonaik azonban valószínűleg fákon éltek.

Derek Briggs, a Yale Egyetem természettörténeti múzeumának igazgatója, aki nem volt részese a kutatásnak, úgy nyilatkozott, hogy az ősrovarok felfedezése jelentős mértékben előmozdíthatja annak alaposabb megértését, hogy miként fejlődött az élet a Földön.