2012. február. 03. 17:29 MTI Utolsó frissítés: 2012. február. 03. 17:22 Világ

Szélsőbalos lázadók ezreit integrálják vissza a társadalomba Nepálban

A nepáli kormány pénteken megkezdte az öt éve táborokban tartott egykori maoista lázadók szélnek eresztését; társadalomba való visszatérésüket pénzügyi támogatással is segítik.

A várhatóan kéthetes folyamat során 7365 személy kap félmillió és 800 ezer rúpia (1,4-2,2 millió forint) közti összegekre szóló csekket a kormánytól élete újrakezdésére.

Összesen 17 ezer korábbi fegyveres élt az ország területén elszórtan található 28 táborban, ahol a király és a lázadók 2006-os békeszerződését és a lázadók fegyverletételét követően helyezték el őket. "Leszerelésük", amelyet 2011-ig egy ENSZ-misszió (UNMIN) ellenőrzött, azért húzódott éveken keresztül, mert a politikai pártok csak tavaly novemberben tudtak megegyezni helyzetük rendezéséről.

A tavalyi megállapodás értelmében 6500 korábbi gerillát a hadseregbe fognak integrálni. A harcosok kiválasztása jelenleg is tart, miután 9700-an jelezték közülük, hogy csatlakozni szeretnének a fegyveres erőkhöz. A felek arról is megállapodtak, hogy felgyorsítják az új alkotmány megalkotását, valamint - dél-afrikai mintára - felállítanak egy igazságtételi és megbékélési bizottságot, amely igazságot szolgáltat majd az évtizedes konfliktus áldozatainak. Az Egyesült Államok üdvözölte a megállapodást.

A 2006-os békekötést megelőzően a szélsőbaloldali csoport tíz éven át vívott polgárháborút, a monarchia felszámolását és új alkotmányt követelve. A harcok során 16 ezer ember vesztette életét. A monarchiát 2008-ban számolták fel a himalájabeli országban, s jelenleg a maoistáké a legnagyobb frakció a parlamentben. A miniszterelnöki széket is a párttá alakult mozgalom tagja, Baburam Bhattarai tölti be.

Hirdetés
hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.