Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára részben arra vezette vissza a médiatörvény körüli felhajtást, hogy a jelenlegi magyar kormány - Európában csakugyan szokatlan módon - kétharmados többséggel bír a törvényhozásban. Ez a parlamenti többség természetesen tükröződik más testületekben is, a nép demokratikus döntésének megfelelően - tette hozzá Prőhle.

A törvény létrejöttének hátterét magyarázva elmondta: a magyar társadalom aggasztó jelenségeket mutat, kezdve a demográfiai mutatók baljós alakulásától a gyermekek, fiatalok túlzott tv-központúságán át a munkaerőpiac helyzetéig és az államba vetett bizalom megrendüléséig. Abszurdnak nevezte, hogy éppen egy szocialista kormány alatt erősödött fel a romaellenesség, és jöhetett létre a Magyar Gárda.

"Szükség volt rá"

Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának tagja kifejtette: a médiatörvényre vitathatatlanul szükség volt, ám az 1996-os jogszabályt csak kétharmados parlamenti többséggel lehetett módosítani. Az indokok között említette Koltay a médiapiac - elsősorban a televíziós szféra - szerkezetének átalakulását. A közszolgálati adók nézettsége 10 százalékra csökkent, míg az új kereskedelmi adók 60-65 százalékot mondhatnak a magukénak. E torz szerkezet miatt vált szükségessé a közmédiumok megerősítése, egyúttal függetlenítésük a politikai szférától.

Másodsorban a médiahatóság szerkezetének átalakítása indokolta Koltay szerint a törvény megalkotását. A korábbi hatósági struktúra nem volt működőképes, mivel a pártok delegáltjai révén a nagypolitika vitái, viszályai, ellenségeskedései leképeződtek a hatóságra is. Ezért a hatóság nem tudta betölteni azt a szerepet, amelyet 1996-ban neki szántak.

"Nem cikkenként kell nézni"

Michael Frank, a Süddeutsche Zeitung szerkesztője szerint a médiatörvényt nem cikkenként kell nézni, hanem egész szellemét kell górcső alá venni. A tét egész Európa médiaszabályozása, azok a szokások és eljárások, ahogyan Európa országai az információs politikát alakítják, amelynek alapján a polgárok eleget tehetnek demokratikus kötelességüknek, és hangot adhatnak nézeteiknek. Itt és most Magyarország a katalizátora ennek a folyamatnak, mert arról van szó, hogy a magyar kormány próbálta meg először Európában azt, hogy törvényi úton a befolyása alá helyezze a médiát - fogalmazott a német újságíró.

A továbbiakban rámutatott: a médiatörvény tele van rejtett csapdákkal, vagyis pontatlan megfogalmazásokkal, ködös kifejezésekkel. Ezek jóformán tetszés szerint értelmezhetők. Frank kifogásolta a médiahatóság összetételét és hatásköreit, rámutatva: az határozza meg, hogy mik a média működésének a feltételei. Egyúttal ő ítéli meg azt is, hogy a médiumok eleget tesznek-e a fenti feltételeknek, tehát korrektül végzik-e a munkájukat. Harmadszor pedig ugyanez a testület szabja ki az esetleges büntetéseket is. Vagyis egy kézben összpontosul a jogalkotó, a bíráskodó és a büntető hatalom.

"Legitim módon született meg"

Barbara Pfetsch professzor, a berlini Freie Universität médiaszakértője elöljáróban leszögezte: a médiatörvény legitim módon született meg, abból a föltevésből kiindulva, hogy alkalmas lehet a magyar társadalom problémáinak orvoslására. Ugyanakkor naiv gondolatnak nevezte, hogy a médiára való összpontosítással lehetséges volna az összes probléma megoldása. "Nem lehet azt gondolni, hogy a média megregulázásával egy csapásra megszűnik az idegengyűlölet, a szélsőséges eszmék, a tv-nek a gyermekekre gyakorolt káros hatása. Ez az út inkább árt a sokszínűségnek és a vitaszellemnek, és elfojtja a problémákkal való szembenézés készségét" - fogalmazott a német professzor.

Konkrétan kifogásolta a médiatörvényben a közszolgálati hírszolgáltatás egyetlen csatornára - az állami hírügynökségre - történő összpontosítását, az újságírók információs forrásai védelmének megszüntetését. A jogszabály egy "vörös vonal" átlépését jelenti, mivel korlátozza az újságírói oknyomozás és szabadság minden szeletét. Összességében Pfetsch asszony úgy vélte, hogy a médiatörvény nem haladó szellemű, mert ellene hat a média sokszínűségének, a vélemények kiegyensúlyozott megjelenítésének és szabad ütköztetésének, s ezáltal nem segíti elő a civil társadalom erősödését.

Prőhle Gergely korábban Stuttgartban járt, ahol a helyi Külügyi Intézet (IfA) elnökétől, Ursula Seiler Albring nagykövettől azt a tájékoztatást kapta, hogy a közeljövőben vitanapot tartanak az intézetben "Magyarország szerepe Európában" címmel. Tekintettel arra, hogy az eseményen előreláthatólag vita tárgyát fogja képezni a magyar médiatörvény, Prőhle Gergely javasolta Seiler Albringnak, hogy hívjanak meg magyar szakértőt is.