Az egykori újságíróból, majd ellenzéki aktivistából lett politikus azzal vált híressé, hogy minisztersége idején bontották le a vasfüggönyt Csehszlovákia és Németország között, illetve akkor hagyta el a szovjet hadsereg Csehszlovákiát. Dienstbier 1990 és 1992 között irányította a csehszlovák szövetségi diplomáciát.  A Cseh Szociáldemokrata Párt színeiben 2008-ban szenátori bársonyszéket szerzett Dientsbier hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el a prágai Vinohrady kórházban - közölte az elhunyt családja.

Jirí Dienstbier a hatvanas évek közepén a csehszlovák közszolgálati rádió nyugat-európai, közel-keleti majd amerikai tudósítójaként vált ismertté. Miután elítélte Csehszlovákia 1968-as lerohanását a Varsói Szerződés öt tagállamának hadseregei által, kizárták a kommunista pártból, és újságírói munkát nem folytathatott. Az elsők között írta alá 1977 elején a Charta 77 ellenzéki felhívást, s hosszabb ideig a mozgalom szóvivője volt. Ellenzéki tevékenységéért - a szocialista köztársaság rendjének felforgatására irányuló tevékenység címén - három év börtönbüntetésre ítélték.  

A "bársonyos forradalom" után a szövetségi kormány tagja lett, majd Václav Havel államfő személyes tanácsadója volt. A kilencvenes évek második felében az ENSZ emberi jogi megbízottjaként működött a volt Jugoszlávia területén. Az ezredforduló után neve cseh államfőjelöltként is felmerült. Jirí Dientsbier a rendszerváltás utáni csehszlovák politika egyik meghatározó és fontos személyisége volt.