Január elsején Magyarország hat hónapra átvette az Európai Unió (EU) elnökségét. Ugyanezen a napon lépett életbe a magyar parlament által decemberben elfogadott médiatörvény, "újabb aggodalommal bővítve azokat, amelyeket már eddig is kiváltott ez az európai osztályban hátul ülő rossz tanuló" - olvasható a honlapon a hétvégén megjelent cikkben.

Orbán Viktornak és a Fidesznek az április választásokon aratott győzelme óta a tekintélyelvűség szele lengi be az országot - folytatja a lap. Az 1998 és 2002 közötti miniszterelnöksége után a hatalomra visszakerült, karizmatikus Orbán Viktornak immár teljes cselekvési szabadsága van. Pártja ellenőrzi a parlament kétharmadát. A szocialisták padlón vannak, súlyos vereséget szenvedtek a választásokon. Orbán így tetszése szerint folytathat konzervatív és nacionalista politikát, ami az EU-t aggasztja.

A Le Matin utal arra, hogy Brüsszel már májusban reagált, amikor az Orbán-kormány megszavaztatta a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A Magyarországot területének kétharmadától megfosztó trianoni szerződéstől gyötört Orbán a lap szerint meghátrálásra kényszerült, ám az EU gyorsan talált újabb okokat a riadalomra: az országban működő külföldi cégek pénzügyi megzsarolását, a magánnyugdíjszámlákon tartott, 11 milliárd eurónyi összegek erőszakos államosítását...

Merre tart Magyarország? - teszi fel a kérdést a svájci újság. A kérdésre úgy felel, hogy "csúszik lefelé a szabadsággyilkosság lejtőjén az új médiatörvénnyel, amely Orbán Viktorhoz közel állók által teljes mértékben ellenőrzött felügyelő hatóságot hoz létre. E törvény, Európában példa nélküli inkvizíciós rendszert kényszerítve az újságírásra, egyebek közt igen súlyos bírságok kirovását irányozza elő a +politikailag nem kiegyensúlyozott+ sajtóorgánumokra."

A Le Matin felidézi Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter kérdését, hogy "egy ilyen ország méltó-e az EU vezetésére". Osztja az aggodalmat Christa Markwalder berni országos tanácsos is, aki szerint "a szabadság az EU alapértékeinek a része, s azokat meg kell védeni", emlékeztetve az Ausztria elleni szankciókra 2000-ben, amikor Jörg Haider idegengyűlölő pártja bekerült a kormányba. De a probléma szerinte már nem ugyanazon a szinten vetődik fel, tekintve, hogy a forgó elnökségnek már nem akkora a jelentősége a lisszaboni szerződés óta, amely megteremtette az Európai Tanács elnöki tisztségét.

A budapesti születésű André Reszler történész, a Genfi Egyetem címzetes professzora árnyalja azt a képet, hogy az ország egy "caudillo" hatalmába került volna. "Orbán Viktor viselkedésében semmi sem utal arra, hogy szélsőséges lenne. Konzervatív liberális ő, akinek a személyisége kevésbé tekintélyelvű, mint a stílusa. A magyarok, akik katasztrofális gazdasági helyzetben vannak, azt várják tőle, hogy rendkívüli dolgokat vigyen végbe. És ő az eddigiekkel szakító gesztusokkal válaszol e várakozásra."

Jacques Pilet, a L'Hebdo című hetilap - szenvedélyes Európa-párti - vezércikkírója már kevésbé elnéző Orbánnal szemben: "Újra divatba hozott olyan nagyon mérgező témákat, mint Nagy-Magyarország. Az EU-nak most diszkréten, de határozottan erőt kell mutatnia. Vannak hozzá eszközei. Például felfüggesztheti a pénzügyi támogatások folyósítását, mint azt Bulgáriával tette."

Messze vagyunk már azonban az Ausztriával való bánásmódtól - fejezi be cikkét a svájci lap -: tizenegy évvel később, amikor a kemény jobboldal duzzad az erőtől egész Európában, nem a mennydörgő demokrácialeckék idejét éljük.