© AP

Jelinek az első fejezetet tavaly márciusban töltötte fel, majd afféle blogként folytatta, míg végül az utolsó sorokat nemrég írta le, mégpedig eme, Nobel-díjasoknál valószínűleg példátlan sorok kíséretében: "A hiányos vagy hibás mondatokat mindenki legyen szíves saját maga kiegészíteni, illetve kijavítani."

A 61 éves Jelinek "privát regényként" címkézi utolsónak szánt művét, nem kizárva a további változtatásokat, vagy akár azt, hogy valamikor az egész szöveget eltünteti az internetről. A regény ingyen kinyomtatható, de nem idézhető.

Az Irigység (Neid) című, 900 oldalasra becsülhető szövegtenger főhőse egy idős, férje által elhagyott, szerencsétlen sorsú hegedűtanárnő, akit a bécsi Der Standard napilap kritikusa a talán legismertebb, meg is filmesített Jelinek-regény, a Zongoratanárnő címszereplőjével rokonít.

A leányát pincébe záró és sorozatosan megerőszakoló amstetteni Josef Fritzl történetét az írónő röviden a 4a fejezetbe illesztette, de nem kisebb sajtóvisszhangot váltott ki azzal, hogy honlapján publicisztikára hajazó írásban külön is foglalkozik a rémtörténettel. A bűnöst úgy emlegeti, mint az atyaisten, a nagyapa és az apa szentháromságát. Bűnösnek tekinti a környezet közömbösségét is, azt az osztrák mentalitást, amely annyira vágyik a nyugalomra, hogy inkább nem gondolkozik.