A Lengyelországban nemzeti hősként számon tartott asszony halálhírét lánya közölte. Irena Sendler 1942-43-ban a varsói városi szociális osztály tisztviselőjeként a gettóból csempészte ki a kisgyermekeket, álnévvel látta el őket, és nevelőszülőket keresett nekik.

1940 őszétől már azzal is jelentős kockázatot vállalt, hogy élelmiszerrel, ruhával és gyógyszerrel látta el a varsói gettóba zárt zsidókat, majd 1942-ben csatlakozott a Zegota ellenállási mozgalomhoz. Mintegy 20 fős csoportja a gyerekeket bőröndbe bújtatva, vagy olyan személyek kabátja alá rejtve, akiknek belépési engedélyük volt a gettóba, illetve tűzoltó- és szemeteskocsikban csempészte ki. A nácik 1943 áprilisában felgyújtották a gettót, lakóit pedig megölték vagy haláltáborokba küldték.

Az asszonyt 1943 őszén a náci titkosrendőrség, a Gestapo elfogta. Megkínozták, de ő nem árulta el a gyerekek névsorát. Halálra ítélték, de a csodával határos módon sikerült megszöknie, és nevet változtatva folytatta harcát a megszállók ellen. A háború után jegyzetei alapján megpróbálta felkutatni a gyerekek családtagjait, akik közül azonban a legtöbben életüket vesztették a haláltáborokban.

A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1965-ben a Világ Igaza kitüntetést ítélte oda Irena Sendlernek, aki a 2007-es Nobel-békedíjra felterjesztett jelöltek között is szerepelt.