Blair és felesége © AP

Rövid kabinetülésen ismertette minisztereivel csütörtök délelőtt Tony Blair brit kormányfő távozásának menetrendjét. A kormányfő délelőtt félórás kabinetülést tartott Downing Street-i hivatalában; az értekezletről távozó miniszterek még semmi érdemlegeset nem árultak el az elhangzottakról.

Peter Hain északír-ügyi miniszter a BBC-nek az ülés után csak annyit mondott: "jó humorú összejövetel volt ... Tony elsütött néhány tréfát", és Gordon Brown pénzügyminiszter (Blair félhivatalosan kijelölt utódja) méltatta a kormányfő munkásságát, az általa elért "egyedülálló vívmányokat". Blair az ülés után kommentár nélkül elhajtatott a Downing Streetről, és a királyi légierő northolti támaszpontjáról Sedgefieldbe repült.

Már a távozási menetrend nyilvános bejelentése előtt megkezdődtek a találgatások, hogy június végére várt leköszönése után Blair visszavonul-e az alsóház hátsó padsoraiba egyszerű képviselőnek. John Burton, a kormányfő választókerületi politikai képviselője utalt arra, hogy Tony Blair esetleg valamely nemzetközi szervezetnél vállalhat vezető tisztséget, mondván: a miniszterelnök továbbra is képviselni fogja Sedgefieldet a londoni alsóházban, hacsak "nem ajánlanak fel neki egy állást az ENSZ-ben vagy más fontos testületben".

Londonban egyebek mellett hírek keringenek arról, hogy Blair akár a Világbank élére is kerülhet, ha annak jelenlegi vezetője, a magánéleti botrányba keveredett amerikai Paul Wolfowitz kénytelen lenne távozni.

A BBC-ben elhangzott egyik csütörtöki kommentár szerint nem valószínű, hogy Blair sokáig hajlandó lenne az alsóházban "a beázó tetejű sedgefieldi iskola" érdekében tevékenykedni, mert "nem ilyen szintű ügyek miatt lett politikussá".

Tony Blair távozása a brit Munkáspárt éléről és a miniszterelnöki hivatalból a nevéhez kapcsolódó baloldali útkeresés, az úgynevezett harmadik út "tündöklésének" végét is jelenti Nagy-Britanniában - vélik magyar szakértők.

Gordon Brown

Gordon Brown 1951. február 20-án született Glasgowban. Egészen fiatal kora óta tudatosan készült a politikai pályára. Kiváló képességű diákként már 16 évesen megkezdhette egyetemi tanulmányait Edinburgh-ban, ahol történelmet tanult. Doktori disszertációját a Munkáspárt és a skót politika 1918 és 1929 közötti változásairól írta. Még diákként - minden valószínűség szerint egy rögbi meccsen - súlyos szemsérülést szenvedett, bal szemére megvakult, s jobb szemét is csak sorozatos műtétek révén tudták megmenteni. Az egyetemet követően Edinburgh-ban, majd a Glasgow College of Technology tanáraként dolgozott, később a skót televízió újságírója lett.  Brown már az 1979-es választásokon megmérettette magát, ekkor azonban veszített konzervatív ellenfelével szemben. Négy évvel később, 1983-ban már sikerrel járt, s Dunfermline East munkáspárti képviselőjeként bejutott a parlamentbe. Ellenzéki képviselőként a kereskedelmi és ipari ügyek szóvivője volt, 1987 és 1989 között az árnyékkormányban a kincstár főtitkára tisztséget töltötte be, majd az árnyékkormány kereskedelmi és ipari titkára, 1992-től pénzügyminisztere volt.  John Smith 1994-ben bekövetkezett halálát követően a pártvezéri tisztség egyik legfőbb esélyeseként tartották számon, a befutó azonban Tony Blair lett. A három évvel későbbi fölényes munkáspárti választási győzelmet követően Gordon Brown pénzügyminiszteri kinevezést kapott, azóta is ő irányítja a tárcát.

Ágh Attila politológus és Kiss Endre filozófus elmondta, a blairi modell a kontinensen már korábban eredménytelennek bizonyult. A két szakember egyetértett abban, Tony Blair tízéves kormányzása alatt hosszú távú történelmi változást hozott a harmadik út megvalósításával, ugyanakkor a reformfolyamatról hamar kiderült, hogy határai vannak és a brit politikus nem volt képes kitágítani ezeket a határokat.

Kiss Endre hangsúlyozta: a harmadik út valójában politikai érdekházasság a neoliberális gazdaság és a szociáldemokrata kormányzás között. Tony Blair igazi mérlege, hogy struktúraváltást hajtott végre: ténylegesen szögre akasztotta a szociáldemokrácia érdekvédő programját, cserébe megkapta a globális világpolitikai szerep lehetőségét. Alapvetően neoliberális világot valósított meg, leépítve az állami támogatásokat, átalakítva az oktatás és az egészségügy hálóját - tette hozzá a filozófus.

A brit politikus sikeresen átalakította a struktúrát, és a társadalom "lenyelte" a változásokat, hiszen nem tudott ellene hatékonyan fellépni - mondta a szakember, aki szerint ez azért is következhetett be, mert a harmadik út újszerű látványelemei és retorikája mögött nem volt valós szociális tartalom, amit a társadalom csak későn ismert fel. Kiss Endre szerint ugyanakkor nem a társadalmi elégedetlenség, vagy a harmadik út kiégése, sokkal inkább az iraki háborúban való kétes globális szerepvállalás, majd e szerep erkölcsileg védhetetlen kommunikációja a legfőbb oka Tony Blair meggyengülésének.

Azzal Ágh Attila is egyetértett, hogy a brit miniszterelnök az iraki háború kapcsán nemcsak külföldön, de az Egyesült Királyságban is elszigetelődött, mivel nem mondott igazat a háború kirobbantásának hátteréről. A politológus szerint ugyanakkor a belpolitikában is komoly problémák adódtak. A harmadik út frissítő hatásaként megpróbált erőteljes szociális intézkedéseket bevezetni, ezek azonban rövid időn belül leálltak. A brit társadalom az egyenlőtlenségek társadalmává változott, amely egyebek mellett abban is megmutatkozott, hogy a leggazdagabbak látványosan megsokszorozták a vagyonukat, ez a tény pedig nagyon erősen zavarta az angolokat - fűzte hozzá.

Tony Blair a harmadik utat úgy adta elő, mint a nyugat-európai szociáldemokrácia általános gyógyszerét, de kiderült, hogy ez túlságosan angol és túlzottan piacosított, így más országokban nem is igazán működött - tette hozzá a politológus. A blairizmus átsugárzott Magyarországra is, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy ideig a brit kormányfő követőjének vallotta magát, azonban rá kellett jönnie, hogy az önerőre támaszkodó elv Magyarországon azért sem alkalmazható a maga teljességében, mert a társadalom egyharmadának komplex szociálpolitikai támogatásra lenne szüksége, erre pedig semmilyen programja nem volt Tony Blairnek - mondta Ágh Attila.

Kiss Endre úgy látja, Gyurcsány Ferenc érdekes kísérletet tett arra, hogy a posztkommunista országokban bevezessék a harmadik utat, ugyanakkor egyelőre nem lehet tudni, napjaink magyar politikai válsága mennyiben függ össze ezzel a próbálkozással.

A szakemberek szerint Tony Blair utódja valószínűleg nem viszi tovább elődje modelljét, egyelőre azonban kérdéses, milyen úton indul el. Ágh Attila szerint az már viszonylag biztosan látszik, hogy Tony Blair bukásával nemcsak a harmadik útnak, hanem Nagy-Britannia felívelésének is vége szakad és a következő években Franciaországé és Németországé lehet a vezető szerep.

Az elsősorban a most távozó brit miniszterelnök nevéhez kapcsolt harmadik út keresését valójában Bill Clinton demokrata párti volt amerikai elnök kezdte meg. Hosszú elnöki kormányzása vége felé, 1999-ben Washingtonban találkozóra hívta Tony Blairt, Gerhard Schröder német kancellárt, Wim Kokot, az akkori holland és Massimo D'Alemát, az akkori olasz kormány vezetőjét. Az amerikai elnök és az európai szociáldemokrata vezetők találkozója nyomán kezdődött a Haladó kormányzás (Progressive governance) elnevezésű nemzetközi konferencia-sorozat, amely arra próbált választ adni, hogy a baloldali, illetve liberális, haladó értékeket miként lehet a kormányzati munkában érvényre juttatni.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke elismeréssel szólt a távozásának időpontját bejelentő Tony Blair brit miniszterelnök Európai Unióval kapcsolatos tevékenységéről, a washingtoni Fehér Ház pedig barátként és rendkívüli vezetőként méltatta Blairt.
 
Tony Blair az unió fősodrába vitte Nagy-Britanniát, és tette mindezt "elkötelezettséggel, nem vétók révén" - egyebek mellett ezt húzta alá a portugál politikus Brüsszelben kiadott közleményében. A brit miniszterelnök energiával, eltökéltséggel, eszmékkel és ötletekkel gazdagította az uniót, és jelentős örökséget is hagy hátra ott, benne a bővítés és a közös energiapolitika melletti, az afrikai szegénység elleni harc, továbbá a klímaváltozás elleni elkötelezettséggel - írta Barroso. A kormányfő osztotta az uniós politikusok eltökéltségét egy nyitott, reformer és erős Európa építése iránt - szögezte le Barroso, aki egyúttal sok sikert kívánt Blairnek a jövőben.
 
Blair egyes hírek szerint esélyes arra, hogy a nem túl távoli jövőben magas uniós posztra kerüljön.
 
Rendkívüli vezetőként, George Bush amerikai elnök barátjaként és szövetségeseként méltatta Tony Blair leköszönő brit miniszterelnököt csütörtökön a Fehér Ház szóvivője útján. A szóvivő nagyra értékelte, hogy Blair kitűnt az európai vezetők közül a 2003-as iraki invázió támogatásával, és hogy Washington szövetségesei között a britek adták a legnagyobb számú csapatot a küldetéshez.
 
"A miniszterelnök képes volt együttműködni mindkét pártbeli elnökökkel és fenntartani egy nagy hagyományú, rendkívüli stratégiai fontosságú szövetséget" - hangsúlyozta Tony Snow szóvivő.
 
Arra a kérdésre, hogy a Blair valószínű utódaként emlegetett Gordon Brown miniszterelnöksége milyen hatással lehet a kétoldalú viszonyra, Snow úgy felelt: "erről kérdezzék meg a briteket". Más, névtelenül nyilatkozó fehér házi tisztviselők úgy nyilatkoztak, hogy nem várható jelentős fordulat az amerikai-brit kapcsolatok terén.
 
Az amerikai sajtóban azonban nem egyértelmű Blair megítélése. Míg az NPR rádió Tony Blair kivételes Amerika-barátságát méltatta, a liberális The Washington Post azt emelte ki, hogy Blair erényeit beárnyékolja iraki háborús öröksége.
 
A konzervatív The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében úgy foglalt állást, hogy Blair helyesen ítélte meg a terrorizmus problémáját, de nem tudta meggyőzni igazáról a hazai közvéleményt.