A csütörtöki merényletek többségében robbanószerkezeteket hoztak működésbe a támadók. Ramádiban és Kerbelában övükre erősített robbanó anyagokat használtak az öngyilkos merénylők. Bagdadban és Nedzsef közelében út szélén elhelyezett pokolgépeket vetettek be az ismeretlen támadók járőröző amerikai katonák ellen. 

Ramádiban hatvanhét, Kerbelában ötven halálos áldozata volt a merényletnek. Ramádiból százöt, Kerbelából nyolcvanöt  sebesültről érkezett jelentés. A Bagdadtól nyugatra fekvő, szunnita többségű Ramádiban egy rendőri és katonai toborzóközpont, a fővárostól délre elterülő Kerbelában pedig az egyik legfőbb síita szentély, Huszein imám mauzóleuma volt a célpont. 

Az öngyilkos merénylők mindkét esetben elvegyültek a tömegben: Ramádiban a rendőrség kötelékébe, illetve a hadseregbe felvételre jelentkező várakozók között, Kerbelában pedig a szentély körül sürgő hívők, zarándokok sokaságában. A kerbelai robbantó acélgolyókat is elegyített a robbanóanyag közé, hogy nagyobb pusztítást végezzen. A Bagdadtól délre fekvő síita szent városban számos iráni állampolgár is került az áldozatok közé, mert a túlnyomórészt síita Iránból rendszeresen járnak át zarándokok ebbe a síita szent városba. Különösen sokan szoktak érkezni csütörtökön, hogy jelen lehessenek másnap a pénteki imán a központi síita szentélyben.

Két napon belül ez már a második robbantás, amely egyértelműen a síita közösség ellen irányult. Szerdán Modadíja település temetőjében öltek meg 37 embert egy síita gyászszertartás részvevői közül. Az előző rendszer megdöntése, az arab ország amerikai katonai megszállása után az iraki lakosság többségét kitevő síita közösség pártjai kerültek vezető pozícióba, javarészt ezekből kerültek ki az ideiglenes kormány tagjai, és az előjelek szerint a síita pártok koalíciója nyerte meg a december 15-én megtartott parlamenti választásokat is. (Hivatalosan még nem közölték a választások eredményét.) 

Ramádi, ahol a másik öngyilkos merénylet történt, a szunnita többségű Al-Anbár tartományban fekszik. Ez a tartomány az arab ország legnyugtalanabb régiója, az iraki kormánnyal és az amerikai erőkkel szemben tanúsított szunnita ellenállás bástyája. Az országosan kisebbségben lévő szunnita arabok e tartományon belül többségben vannak, itt a legélénkebb a szunnita fegyveres csoportok harca. A 2003-as háborúval megdöntött előző rendszerben, Szaddám Huszein exdiktátor alatt a szunnita kisebbség kiváltságokat élvezett, soraiból kerültek ki az államapparátus és a fegyveres erők vezetői is. 

Egy öngyilkos merénylő három iraki katonát ölt meg Bagdadban, felrobbantva mellettük a gépkocsijában elhelyezett pokolgépet. További három személyt is megöltek csütörtökön Bagdadban ismeretlen fegyveresek, de ezeknek a gyilkosságoknak a háttere és az áldozatok kiléte egyelőre ismeretlen. 

Csütörtökön ismét bezárt Irak legnagyobb olajfinomítója. A Beidzsiben lévő fontos olajlétesítmény - néhány napos megszakítással - december 18. óta működésképtelen. Azért kellett leállítani üzemeltetését, mert a kormányellenes erők rendszeres támadásokat intéztek a létesítményből kigördülő tartályautók ellen, és halállal fenyegettek meg minden sofőrt, aki részt vesz az olajszármazékok elszállításában. A fegyveres támadások veszélye miatt leállították a szállítmányokat, így rövid idő alatt megteltek az olajfinomító belső tárolói, emiatt nem lehetett folytatni a termelést. 

Vasárnap újra megkezdték az elszállítást, miután a kormány fokozott fegyveres védelmet ígért a szállítmányoknak. Ennek ellenére szerdán ismét fegyveres támadás érte a benzinszállító tartályautók kigördülő konvoját, ezért a létesítmény vezetői újból a termelés leállítása, az üzem bezárása mellett döntöttek. Noha Irak a világ harmadik legnagyobb ismert olajkincsével rendelkezik, a belbiztonság hiánya és a háborúban megrongálódott, elavult olajipari infrastruktúra miatt üzemanyagimportra szorul. Pedig Washington elképzelése az volt, hogy éppen az olajbevételekből finanszírozzák majd Irakban a háború utáni újjáépítést, erről azonban a jelek szerint szó sem lehet egyelőre. A fegyveres ellenállók különösen nagy erőkkel támadják az olajipari létesítményeket, mert számításuk szerint az így keletkező súlyos ellátási nehézségek általános elégedetlenséget szülhetnek az iraki lakosság körében az amerikai megszállással és az iraki kormánnyal szemben.