Daniel Tammet a Pi-rekordot rögzítő órával. Az ő világában a számoknak van személyiségük © Jayex

Daniel Tammet az autista géniusz gyorsabban számol négyzetgyököket bármely számból, mint egy kalkulátor, s Európában először egyedül ő volt képes fejből felmondani 22514 tizedesjegyig a Pi-értékét – írja róla a Guardian. A 26 éves angol azonban nem csak zseni, hanem autista is, ezért nem vezethet autót, vagy nem képes a konnektorba illeszteni egy villanydugót: hihetetlen képességei és jelentős fogyatékosságai vannak egyszerre.

Az autisták körülbelül 10 százalékának vannak különleges szellemi képességei, a nem autisták kö-zött pedig egy százalékra becsülik a géniuszok arányát. Hogy miért alakulnak ki az ilyenfajta képességek, senki sem tudja biztosan. Az azonban bizonyos, hogy egyes agy-sérülések, betegségek, erőteljes behatások kiválthatnak olyan folyamatot, amelynek eredménye a minden képzeletet felülmúló nyers zsenialitás. Daniel Tammet feltűnése azért fontos az agykutatás számára, mert képes elmondani, hogy mi megy végbe a fejében gondolkodás közben, illetve helyett. A közönséges emberek gondolkodása ugyanis nem vethető össze azzal, ami egy géniusz fejében zajlik.

Tammet ha összeszoroz két számot, akkor nem valamifajta algoritmusokat hajt végre, hanem azonnal tudja az eredményt. Azóta, hogy gyermekkorában átesett egy epilepsziás rohamon képes látni a számokat. Minden számhoz színek, fények, formák, textúrák tartoznak. A kettes számjegy egyfajta mozgás, az öt mennydörgés, villámlás. “Amikor összeszorzok számokat, feltűnik két alakzat, amelyek elkezdenek változni, majd elenyésznek. Közben megjelenik egy új alakzat. És ez maga az eredmény. Ez egy mentális képalkotás. Ez a gondolkodás nélküli matematika” – magyarázza Daniel Tammet, hogyan képes a számokkal való elképesztő műveletekre.

Tammet iránt az egész világon érdeklődnek a tudósok, mert a géniuszok szinte egyike sem képes beszélni gondolkodási folyamatairól. Így az ifjú angol egyfajta megoldó kulccsá válhat a kutatók kezében. Allan Snyder a canberrai egyetem professzora, ismert autizmuskutató a kivételes zsenialitás számos teóriája közül a következőben hisz: “Valamilyen agysérülés formálja a hétköznapi embereket géniuszokká. Hogy ez valamilyen elmezavar, egy erős fizikai behatás vagy epileptikus roham, a végeredmény szempontjából szinte mellékes. Úgy vélem, hogy ezekre a képességekre bárki, a normális ember is szert tehet. Ezért dolgozunk együtt Daniellel.”

Az autista géniuszok agyának vizsgálata során arra jöttek rá a tudósok, hogy az agy jobb féltekéje képes ellensúlyozni a bal féltekét ért sérüléseket. Miközben számos autista küszködik a nyelvvel vagy a megértéssel (ezekért a képességekért elsősorban a bal félteke a felelős), elképesztő matematikai és memorizáló képességekkl bírnak ugyanakkor (amiért a jobb félteke a felelős). Tammet különlegessége abban is megmutatkozik, hogy miközben az autisták többségének szókincse igen korlátozott, az övé nem.

Sőt Daniel létrehozta a saját nyelvét, a mäntit (amelyre jelentős hatással voltak a képekben gazdag észak-európai nyelvek). Emellett még beszél franciául, spanyolul, németül litvánul, izlandiul és eszperantóul. A mänti – amely egyfajta fát jelent a saját kreált nyelvében (a tammet pedig észtül jelent tölgyfát) – szókincse különböző dolgok közötti kapcsolatokra reflektál. Például az ema szó anyát jelent, az ela, amit az anya létrehoz, az életet. A Päike a Nap, a päive viszont az, amit a Nap létrehoz, a nap. Tammet azt reméli, hogy a Mänti még idén akadémiai körökben is fontos viták középpontjába kerül, amelyet a szavak erejéről és a közöttük lévő kapcsolatokról szóló saját magyarázatával akar elindítani.

Simon Baron-Cohen, a Cambirge-i Egyetem Autizmus Kutatóközpontjának igazgatója szerint a mänti sok mindent megtaníthat nekünk a géniuszok különleges képességeiről. “A kutatásaink és Daniel Tammet magyarázatai azt tárták fel, hogy az ő agya modulokból áll (van modul a számoknak, a színeknek, a textúráknak, stb.), amelyek összekapcsolódnak valamilyen módon. Ez lényegesen különbözik attól, ami a mi átlagemberi fejünkben történik. Még túl korai bármit is mondani, de azt hiszem, hogy már van néhány fénysugár, ami rávilágít, hogy miért nincsenek mindannyiunknak ilyen képességeink” – mondta a professzor.

Tavaly, amikor Tammet megdöntötte a Pi-meghatározás európai rekordját, könnyűnek nevezte a feladatot. Nem kellett ugyanis gondolkodnia. Egyszerűen memorizálta a számsort, s amikor a rekordot ellenőrző bizottság elé kellett állnia, csak előhívta az agyából a számokat. Olyan volt ez számára, mintha egy mozifilm pergett volna le a szeme előtt, s csak kimondta, amit látott. Vállalkozását így indokolta: “Egyszerűen megtanultam a Pi-értékét 22514 tizedesig, miközben technikailag fogyatékos vagyok, de az embereknek meg akartam mutatni, hogy a fogyatékosság önmagában nem jelöl ki az ember útját.”

Az ifjú Daniel nagyon visszahúzódó volt, mindaddig, míg nem látta a Dustin Hoffman és Tom Cruise alakításáról elhíresült Esőember című filmet, amely nagy hatással volt rá. Nagyon sok mindent ugyanis éppen úgy csinál, mint a film autista főszereplője. Mindig azonos időben issza meg a teáját, és a könyvei pontosan rendszerezve vannak. Később azonban találkozott Kim Peekkel, azzal az emberrel, aki a filmet inspirálta. S ez volt számára az igazán felszabadító élmény. Tammet könyvek ezreit olvasta már el, s minden apró részletre emlékszik. Amikor Peek Salt Lake Cityben egy könyvtárba hívta találkozóra, az igazi boldogságot jelentett a számára. Az esőember párhuzamosan két oldalt képes olvasni, s a 7600 könyvet, amit elolvasott, beleértve a helyi telefonkönyvet és menetrendeket, szintén kívülről fújja. Találkozásuk két olyam emberé volt, akik tökéletesen értik egymást. Peek órákig fogta Tammet kezét, miközben beszélgettek. “Azt mondta nekem, hogy nem kell hátrányos helyzetben érezni magadat, mert más vagy. Mindenki más. És igaza van” – idézte vissza Peek számára legértékesebb szavait Tammet.

A matematikát képekben látó zseni ma Kentben elé, közel a tengerparthoz, ahová sohasem megy le, mert túl sok a kavics, amit meg kellene számolnia. Autizmusából fakadóan még ma is kényszeresen számol, így inkább elkerüli az olyan helyeket, amelyek túl sok új információt zúdítanak rá. Vásárolni sem szeret éppen ezért, mert a sok árcédula, és a polcokon rendben sorakozó áruk látványa is számolási kényszerhez vezet. “Ha bemegyek egy üzletbe, csak arra koncentrálok, hogy mit kell ma vennem” – mutatja meg a módszert a hétköznapi élethez.

Tammet – egy Neil nevű szoftvermérnökkel él együtt, akivel az interneten ismerkedett meg – amúgy vallásos ember, ha nem matematikát oktat, vagy a tudományos teendőivel, a mäntivel vagy effélékkel foglalkozik, akkor a templomi kvíz-sapat tagjaként, ottani barátaival tölti az idejét. Az általános kulturális kérdésekben nem ő a legjobb, de ha valami olyasmi kerül terítékre, amiben számok is vannak, akkor verhetetlen. A Guardian riporterének ezt a következőképpen magyarázta: “Szeretem a számokat. Érzelmileg kötődöm hozzájuk. Ez valami hasonló lehet, mint amikor egy költő megszemélyesít egy folyót vagy egy fát egy metaforán keresztül. Az én világomban a számok személyisége érzékelhető. Lehet, hogy őrülten hangzik, de a számok a barátaim.”