2005. február. 16. 12:27 MTI Utolsó frissítés: 2005. február. 16. 12:31 Világ

A német kritikák többsége lehúzza a Sorstalanságot

A negatív vélemények kerültek túlsúlyba a Sorstalanságról szóló szerdai német sajtóbeszámolókban. A filmet kedden éjféltájban mutatták be az 55. berlini nemzetközi filmfesztiválon (Berlinale) az alkotók, Kertész Imre író, Koltai Lajos rendező, a főszereplő Nagy Marcell és a producerek jelenlétében. A közönség megtapsolta a több mint kétórás alkotást.

A Die Welt kritikusa viszont azt állapítja meg, hogy ha a film valamit bizonyít, az nem más, mint hogy Kertész Imre regénye megfilmesíthetetlen. Koltai Lajos, Szabó István operatőre naivitást próbál kölcsönözni látásmódjának. Minél közelebb kerül a főhős a koncentrációs táborhoz, annál inkább fakulnak a színek, annál többet vesz el Koltai a perspektívából. A Sorstalanság hollywoodias holokauszt-filmmé változik, amelyet csak a komor jelenetekben itt-ott megjelenő erő különböztet meg más filmektől. Ennio Morricone elviselhetetlenül bombasztikus zenéje a perverzitással határos - írta a Die Welt.

A Süddeutsche Zeitung kritikusa számára Koltai Lajos minimális variációkkal egymás után rakja a kifakított színű koncentrációs táborbeli jeleneteket, míg aztán teljesen elvész az idő múlásának érzése. Újabb kísérlet a felfoghatatlan képekbe öntésére, az összes régóta ismert problémával együtt.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint, ha nem Kertész Imre írta volna a forgatókönyvet, a film alkalmas lett volna botránykeltésre, vagy legalábbis jókora felháborodásra. Így azonban az első vetítés végtelenül szomorú esemény. A film újabb bizonyítéka annak, hogy Auschwitz nem való játékfilmre - írta a kritikus, aki szégyenletesen banális, ártalmatlan képeket látott, amelyeken még az sem segít, hogy a rendező a képeket szépiaszürkébe öltöztette. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusának sem tetszett Ennio Morricone zenéje. Szerinte Morricone a film kezdetének fuvolatémáját a táborbeli jelenetekben "vastag zenekari szószba fojtja".

A Berliner Zeitung kritikusa sem akarja, hogy tapsot kapjon Morricone zenéje, "ez az Enya-féle végtelenített szöveg nélküli etnorekviem". Koltai Lajos az elbeszélés folyamát rövid jelenetekre bontja, kronologikusan sorba rakja őket, mint rózsafüzéren a szemeket, s helyenként könnyen érthető metaforákat alkalmaz, hogy ne csak kommentáló szövegekben jelenjen meg egy felnőtt visszaemlékezése fiatalkorára és a naivitás akkor kialakított védőmechanizmusára.

A Berliner Zeitung tetszési listáján a kritikusok az érdektelen és a megtekintésre érdemes filmek közé pontozták a Sorstalanságot.

Hirdetés