Miközben a Szaturnusz gyűrűi közé ereszkedik a Cassini űrhajó, kilövi fő hajtóművét, és így fékezve magát lassan belép a bolygó keringési pályájára. Ezzel megkezdi négy évesre tervezett kutatómisszióját a bolygón és holdjain - írja a New Scientist.

A hárommilliárd dolláros költséggel létrehozott űrhajó döntő órája hétéves utazás után érkezett el. A Cassininek a Szaturnusz gyűrűi közötti nyíláson kell áthatolnia, nagy antennáját pedig pajzsként használja majd az esetlegesen nekiütköző űrkőzetek kivédésére. Ezután 96 perccel bekapcsol a hajtómű, és addig lassítja a 2250 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó űrjárművet, míg el nem éri a Szaturnusz relatív sebességét. Ez pont megfelelő ahhoz, hogy a jármű a bolygó elnyújtott pályájára álljon.

Ha valami hiba csúszik a számításokba, az űrhajó elhalad a bolygó mellett és a végtelen világűr felé veszi az irányt. Egy esetleges hiba esetén a folyamatok irányításáért felelős NASA pasadenai hajtómű-laboratóriumában a kutatók tehetetlenek lennének, hiszen a kiadott utasítás egy óra múltán érné el a Szaturnusz felé közeledő űrhajó számítógépeit. Ennek ellenére a tervezők bizakodóak, hiszen a hajtóművet nemrég tesztelték, ráadásul a fő hajtómű mellett egy tartalékkal is ellátták a szerkezetet.

A hajtóművek leállítását követően, amikor a Cassini a leginkább megközelíti a Szaturnuszt, alig húszezer kilométerre száll majd el a bolygó színes felhői felett. A Cassini a tervek szerint körberepüli a planétát, hogy közeli felvételeket készíthessen az azt körülvevő gyűrűkről. Ezalatt más műszerek a bolygó mágneses mezejét vizsgálják, és a Szaturnusz fényeiből áradó rádióhullámok után kutatnak.

A Cassini nem közelíti meg többé ennyire a bolygót, így ezek a mérések nagy jelentőségű adatokkal szolgálhatnak a bolygó gyűrűinek eredetéről és a bolygó struktúrájáról. Ha minden a tervek szerint halad, a Cassini másodszor is áthalad a bolygó körüli gyűrűkön és a föld felé fordítva fő antennáját megkezdi a begyűjtött adatok sugárzását - mondta David Seal, az egyik tervező. Ám a tudós szerint nem ezek lesznek a leglátványosabb felvételek, hiszen a közeli képek a gyűrűk sötét oldalán készülnek majd, és mert a kísérlet legizgalmasabb momentumai csak ezután következnek.

Az űrjármű ugyanis még többször találkozik majd a bolygóval, és emellett a Szaturnusz harmincegy ismert holdja közül tizenhatot is górcső alá vesz. A felfedezésre váró holdak között van a fényes Enceladus, amelyen gyakran kitörő jégvulkánok találhatóak, és a kétarcú Iapetus, amelynek felszínét titokzatos vörös folyadék borítja.

Harminchat órával a bolygóhoz érkezés után a Cassini a hatalmas Titán holdat látogatja meg, iránymutatást adva az emberiségnek, miből is áll valójában az óriási égitest. A Titán felszínét ugyanis egy eddig ismeretlen narancsszínű köd borítja, ám 45 tervezett „expedíciója” alatt a Cassini radart és polarizáló szűrőket is bevet a kutatásban.

A tudósok mindezek mellett remélik, hogy láthatnak jéghegyeket és metántengereket is. Ha minden remény teljesül, akkor 2005 januárjában a Cassini egyik „utasát”, a Huygen szondát ki is teszi a Titánon azért, hogy az mintát vehessen az égitest légköréből, és kis szerencsével fotókat is küldjön a hatalmas hold felszínéről.