Tony Blair a BBC-nek adott interjújában cáfolta azokat a sajtóértékeléseket, amelyek szerint a hadi helyzet komor lenne a szövetségesek szempontjából. Az egy hét alatt elért eredmények közé sorolta, hogy a brit-amerikai erők 80 kilométerre megközelítették Bagdadot, ellenőrzésük alá vonták az ország jövője szempontjából elsődleges fontosságú déli olajlétesítményeket, és elejét vették annak, hogy a bagdadi rezsim a nyugati országrészt külső agresszióra használja fel. Arra a felvetésre, hogy nem következtek be a szövetségesek által előzetesen várt tömeges felkelések, Blair azt mondta: a lakosság, különösen a síiták most inkább kivárnak, főleg azután, hogy amikor legutóbb felkeltek a rendszer ellen, "nem kapták meg azt a segítséget, amelyet visszatekintve jó lett volna megkapniuk". „Nem kérdéses azonban, hogy az iraki nép kétségbeesetten várja Szaddám Huszein eltűnését” - tette hozzá.
Blair magától értetődőnek nevezte, hogy a háború utáni rendezésben az ENSZ-nek központi szerepe lesz. Hozzátette ugyanakkor, hogy még nem jött el az ideje e szerep részletes felvázolásának. Londoni kommentárok szerint ez egyértelmű utalás volt arra, hogy washingtoni tárgyalásain a brit kormányfő nem jutott dűlőre George Bush elnökkel a világszervezetnek szánt szerepről. Blair erről csak annyit mondott: érthető, ha az Egyesült Államok úgy érzi, hogy partnerei cserbenhagyták a Biztonsági Tanácsban (amikor nem voltak hajlandók megszavazni az újabb határozati javaslatot a háború előtt).
Szaddám Huszeint illetően Blair úgy fogalmazott: "nem tudjuk, mi a helyzet Szaddám Huszeinnel". Utalva az iraki elnök időnkénti tévészerepléseire hozzátette: a szövetségesek azt tudják, hogy Szaddámmal sok tévéfelvétel készült előzetesen. A miniszterelnök nem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni a háború hosszáról, mondván: ebben senki sem lehet biztos. „Az azonban biztos, hogy teljesülnek a kitűzött célok, vagyis Szaddám Huszein és rezsimje eltűnik, és Irakot megfosztják tömegpusztító fegyvereitől - mondta. (MTI)