Vélemény Eörsi Mátyás 2019. február. 25. 13:51

Miként zárnak ki egy pártot a nemzetközi pártcsaládjából? Kérdezzék Orbánt!

Egy régi emlék.

Akkor most elmesélem, annak idején hogyan is került sor a Jörg Haider vezette Szabadságpárt kizárására... Honnan is? Csak igen kevesen emlékeznek már arra, hogy a Szabadságpárt – bizony – a Liberális Internacionáléban kezdte nemzetközi pályafutását. Ne itt és ne most firtassuk, helyes vagy helytelen döntés volt-e akár a Szabadságpárt, akár a Liberális Internacionálé részéről, hogy a felvételi eljárás egyáltalán megindulhatott és tagságot eredményezett, e helyütt vegyünk mindössze annyit tudomásul, hogy a pártcsaládok növekedni akarnak, nagyobb befolyásra akarnak szert tenni, és ennek során az ideológiai határokat is rendre feszegetik abban az értelemben, hogy egy ideológiailag nem mindenben megfelelő párt még belefér-e a keretekbe vagy sem.

Sőt, a „mindenben megfelelő” kategória a valóságban nem is létezik, nagyon is különböző profilú pártok alkotják a Liberális Internacionálét is. Ha az ideológiai azonosság követelmény lenne, akkor értelemszerűen nem lehetne a Liberális Internacionálénak két párt is tagja Hollandiából (VVD és D66), Finnországból (Centrumpárt és Svéd Néppárt), Svédországból (Liberális Párt és Centrumpárt), Dániából (Liberális Párt és Szociálliberális Párt), Marokkóból (Populáris Mozgalom és Alkotmányos Unió) és három (!) Szenegálból (Szövetség a Köztársaságért, Szenegáli Demokrata Párt és Rewmi). Hasonló volt a helyzet Magyarországgal is: az 1990-es évek elejétől 2001-ig két párt is képviseltette magát a Liberális Internacionáléban: az SZDSZ és a Fidesz. Szemben a felsorolt országokkal, Ausztriával, ezzel a fontos és gazdag országgal mindig hadilábon állt a Liberális Internacionálé. Vagy nem volt tagpárt, vagy igen gyenge volt, még a parlamentbe sem jutott be. Így érthető, hogy az 1970-es és 1980-as években a magát a szélsőjobb felől középre átpozicionáló, a szociáldemokratákkal koalícióra lépő Szabadságpárt közeledését a Liberális Internacionálé szívesen fogadta.

A Szabadságpárt az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején – nevetni fognak – éppen a migráció kérdésében vált egyre illiberálisabbá és távolodott el a liberális értékektől. Ahogy a Szabadságpárt népszerűsége odahaza és kétes híre külföldön erősödött, egyre többen vetették fel az Liberális Internacionáléban, vajon nem lenne-e jobb megszabadulni tőle. Az az igazság, senki sem vitatta, hogy a Szabadságpártnak egyre kevesebb köze van a liberalizmushoz. Olyannyira nem, hogy Szájer József például a Liberális Internacionálé kongresszusi beszédében is sürgette az FPÖ kizárását.

Mégsem akadt olyan tagpárt, amely hivatalos indítványt tett volna a Szabadságpárt kizárására. Miért tette volna bárki is? Melyik, a Liberális Internacionáléhoz tartozó pártnak okozott politikai kárt az, hogy egy, a migráció kérdésében populista és veszélyes szólamokat hangoztató Szabadságpárttal egy pártcsaládba tartozott? Talán van valakinek a legcsekélyebb emléke is arról, hogy valamelyik kiemelkedő tekintélyű, a hazai liberalizmus élő lelkiismeretét megtestesítő értelmiségi, egyetemi oktató, újságíró vagy bárki más felvetette volna, hogy neki nehézséget okoz az SZDSZ vagy a Fidesz támogatása, mert amíg ez a két párt itthon liberalizmusról papol, addig külföldön neonáci párttal csemegézik egy tálból? Nekem bizony a legcsekélyebb ilyen emlékem sincs.

Sem az SZDSZ-nek, sem a Fidesznek nem okozott a legcsekélyebb politikai hátrányt sem Haider Szabadságpártjának a liberális pártcsaládba tartozása. Nem volt tehát Magyarországon sem semmilyen politikai kényszer a kizárásra, pedig talán nincs még egy olyan ország, amely oly közel érezné magát Ausztriához, mint Magyarország. Legfeljebb Németország, és valóban..., Németország, pontosabban a német liberális párt, az FDP lépett is... de várjunk csak, ugyanis cseppet sem mindegy, hogy miért.

Történt, hogy Jörg Haider egy interjúban durván nekiment Otto Graf Lambsdorffnak. Lambsdorff korábban német szövetségi gazdasági miniszter, talán a legnagyobb tekintélyű liberális politikus, ez idő tájt éppen a Liberális Internacionálé elnöke. Jörg Haider pedig, mint aki elveszítette józan ítélőképességét, fogja magát, odamegy és belerúg. Nem emlékszem már, hogy mivel támadta meg, higgyék el, nem is fontos, már akkor sem volt az. Vannak olyan emberek, vannak olyan vezetők, akik tabunak számítanak, akinek nem megyünk neki, és ha mégis bírálatra szánjuk el magunkat, ami liberális körökben amúgy természetes, akkor ezt udvariasan és tisztelettel tesszük. Nem így Jörg Haider. Ő durván gyalogolt bele Lambsdorffba, aminek következtében a Liberális Internacionálé valamelyik soron következő ülésén csendben ki is zárta a Szabadságpártot sorai közül. Amit Haider nem ért el antiliberális politikával, azt elérte az egyik emblematikus vezető durva megtámadásával.

Nincsenek már sokan, akik erre a történetre emlékeznek, illetve akik még emlékezhetnek, többségükben már nem aktív politikusok. Van azonban egy kivétel. Egy valaki, aki a Liberális Internacionálé alelnökeként igen közelről figyelhette az eseményeket. Ennek az illetőnek Otto Graf Lambsdorff az atyai mentora volt, és az illetőből Otto Graf Lambsdorff csinált a Liberális Internacionáléban alelnököt is. Az illető ma is aktív politikus, de még mennyire az! Orbán Viktornak hívják.

Orbán Viktor egészen bizonyosan emlékszik arra, hogy tartalmi különbségek miatt nemigen rúgnak ki egy pártot egy politikai családból, különösen akkor nem, ha a párt erős, és kormányon van. De Orbán Viktor egészen bizonyosan arra is emlékszik, hogy miként tud ez a kép megváltozni akkor, ha az eltévedt bárány immár nem egyszerűen az értékeket semmibe vevő politikát visz, hanem durva támadással illeti saját pártcsaládjának egyik fontos vezetőjét. Persze, súlyát, jelentőségét, így politikai hasznát (és veszélyeit) tekintve Haider nem mérhető Orbánnal. Másfelől Lambsdorff sem mérhető Junckerral. Harmadrészt könnyen jön a gondolat, hogy Juncker már a múlté, pedig nem, még nem az. Ő az Európai Bizottság elnöke. Vajon Manfred Webernek és mindazoknak, akik a helyére pályáznak, eszükbe jutott, hogy ma Juncker, holnap ők? Hogy a csodába ne jutott volna eszükbe.

Ezzel az Orbán által sem feledett emlékkel járulok hozzá ahhoz az elmélkedéshez, vajon mi történik manapság az EPP-ben!

Hirdetés
hvg360 Tiszóczi Roland 2024. november. 30. 07:00

Európának a katonai kiadások duplája sem lenne elég, ha az USA nélkül kellene védenie Ukrajnát

Donald Trump úgy vélekedhet, hogy legyen most tűzszünet a jelenlegi ukrajnai frontvonalon, Európa pedig oldja meg önerőből a térség biztonságának későbbi fenntartását. Ennek oka részben az, hogy az Egyesült Államoktól a közel-keleti és a csendes-óceáni térség növekvő feszültségei is igénylik az erőforrásokat. Kérdés, mennyi pénz és főként mennyi idő kell az európai hadiipar felfuttatására. Ami Magyarországot illeti, a honvédségi beszerzéseket intéző állami cég elleni kibertámadásban kiszivárgott dokumentumok szerint a jövőben feltehetően annyit sem költ majd védelemre, mint amennyit a NATO-ban vállalt.