Úgy hírlik, amikor meghalt François Fillon 1931-ben született édesanyja, Vlagyimir Putyin egy abból az esztendőből származó borral kedveskedett a francia politikusnak. Putyin és Fillon tegeződik és tagadhatatlanul jó, szinte baráti viszonyban van: az emberi közelség még abból az időszakból származik, amikor mindketten miniszterelnökök voltak, egyikük Nicolas Sarkozy-é, másikuk Dimitrij Medvegyevé. Putyin ma ismét, még mindig Oroszország vezetője, az elmúlt öt évben relatíve háttérbe szorult Fillon pedig – ha november 27-én vasárnap nem születik meglepetés a francia republikánusok (LR) előválasztásának második fordulójában – jó úton halad afelé, hogy 2017. május 7-én Franciaország elnökévé válasszák.

Nem véletlenül sietett tehát Vlagyimir Putyin tehát komoly szakembernek, kemény tárgyalópartnernek feldicsérni a francia jobboldali előválasztás váratlan üdvöskéjét: nyilván nem lenne ellenére, ha nem a szkeptikus Alain Juppé, hanem a már Putyin elnöksége előtt is oroszbarátnak számító Fillon csapna össze az oroszbarátnak tartott Nemzeti Front jelöltjével, Marine Le Pennel a 2017-es francia elnökválasztás második fordulójában. Egy ilyen felállás biztosítaná, hogy az orosz érdekek mindenképpen megértő fülekre találjanak az Élysée-ben 2017-től. Márpedig az ezennel esélyesnek előlépő François Fillon szankcióellenes álláspontot képvisel Ukrajna dolgában, s Szíria ügyében is nyitott a megegyezésre Putyinnal, mi több, Juppével ellentétben együtt dolgozna akár Bassár El-Asszáddal is, ha ez az Iszlám Állam (ISIS) megállításának az ára.

A csütörtök esti páros elnökjelölti vitában Fillon egyébként tagadta, hogy „Putyin pincsije” lenne, és ismét a munkatársi szívélyes viszonyra utalt. Mint mondta, Franciaországnak az Egyesült Államokkal közösek az értékei, de Oroszország veszélyes ország, főleg ha izolálni akarja a transzatlanti világ. Úgy vélekedett továbbá, hogy a Franciaországra leselkedő fő veszély nem katonai, hanem gazdasági természetű, és azt elsősorban Ázsia testesíti meg.

Sarkozy, Hollande és Fillon, az esélyes: nem Putyin-pincsi

AFP / Dominique Faget

Nemcsak oroszbarátnak tartják a francia előválasztási és elnökválasztási verseny új favoritját. A wales-i feleségével öt gyermeket nevelő Fillon Margaret Thatcher-rajongó hírében is áll, s szigorú költségvetési attitűdje a programjából is kiolvasható. A takarékossággal évek óta hadilábon álló Franciaország számára valóságos sokkterápiát kínál, amikor 5 esztendő alatt 100 milliárd eurót takarítana meg, s 2 ponttal emelné az ÁFÁ-t is. Persze a gazdaságélénkítés jegyében ebből 50 milliárdot vissza is adna főleg a vállalkozásoknak, de kisebb arányban a háztartásoknak, az embereknek is.

Apropó, az emberek: ha Fillon lesz a francia elnök, akkor a franciáknak minden bizonnyal ismét hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy több a heti munkaidő, mint 35 óra, a közszférában például 39 óra (már annak, akinek marad munkája a közszférában, mert Fillon azt ígéri, hogy 500 ezer köztisztviselőt le is épít). Közben a nyugdíjért is többet kell majd tenni: a Chirac-korszakban már miniszterként is nyugdíjreformot végrehajtó Fillon ugyanis 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt.

A közmegegyezés az, hogy Alain Juppé és Fillon között az orosz-ügyön túlmenően társadalmi kérdésekben a legnagyobb a különbség – ez igaz is, hiszen a gazdasági ügyekben a két jelölt között mértéknyi az eltérés. A centrista Juppéénél a katolikus konzervatív Fillon társadalmi programja kicsit jobboldalibb: a volt miniszterelnök (részben) visszavonná a meleg házaspárok örökbefogadási jogát, és élvezi a melegházasság-ellenes Manif pour Tous-mozgalom maradványainak a támogatását. Az sem meglepő tehát, hogy a két előválasztási forduló között Alain Juppé társadalmi kérdésekben, nevezetesen az abortusz terén támadta Fillont, akinek ebben az ügyben érdekes kettősség jellemzi a karrierjét: személy szerint elutasítja az abortuszt, de az abortuszvitát elnökként nem nyitná meg. Legalábbis a kampányban október végén Fillon kifejtette, hogy a személyes értékrendje és a közérdek az abortusz dolgában nem ér össze, márpedig a közérdek az, hogy a vitát az abortuszról lezártnak kell tekinteni.

Az sem segített ugyanakkor a „családbarát” jelölt hírében álló – vagy magát annak mutatni akaró – Fillonnak, hogy az újságok hosszan cikkeztek a héten arról, hogy az előválasztáson ugyancsak elinduló Nathalie Kosciusko-Morizet-nek (NKM) miniszterelnökként Fillon azt találta mondani, azért nem lehet teljes jogú miniszter delegált (junior) miniszter helyett, mert éppen gyermeket vár. Kosciusko-Morizet, aki Juppét támogatja az előválasztás második fordulójában, ugyanakkor azt is elmondta, hogy Fillon később elnézést kért tőle, így az esetet lezártnak tekinti.

Ezzel szemben az előválasztást még nem tekinthetjük lezártnak, bár most úgy tűnik, Fillon könnyedén veszi az akadályt. Vajon otthon maradnak-e a centristák és a szocialisták vasárnap, ezzel segítik-e Fillont, hogy megnyerje a második fordulót? Elvben a liberális Fillonnal szemben egy balra tolódó Nemzeti Front, egy balra radikalizálódó szocialista párt (PS) és sok kis centrista jelölt is könnyedén virágozhat. De ez már egy másik történet, és hétfő reggel kezdődik.