A magyar "exportpártok" Erdélyben megbuktak, az RMDSZ fokozatosan háttérbe szorul. Parászka Boróka írása.
Magyarországon észrevétlen maradt a romániai önkormányzati választás: június 4-én a Trianon-emlékrendezvényekkel és demonstrációkkal volt elfoglalva a magyar közvélemény, pedig egy nappal később, a június 5-i voksolás a magyar-magyar viszonyokat, az erdélyi magyar politika alakulását is lényegileg meghatározza. És arra is következtetni enged, milyen mértékben (nem) aktivizálhatóak a kettős magyar állampolgárok. Még azokban az ügyekben sem, amelyek a közvetlen környezetükben zajlanak, és közvetlen hatással vannak a mindennapjaikra.
A mostani érdektelenséget nehéz értelmezni. Négy évvel ezelőtt a Fidesz által létrehozott, illetve támogatott erdélyi magyar szervezetek debütje volt a romániai önkormányzati választás, éppen ezért fokozott volt az érdeklődés, a kampányban a nagyobbik magyar kormánypárt is aktívan részt vett. Kicsit olyan hangulata volt az akkori választásoknak, hogy "ma megszerezzük Erdélyt (illetve az erdélyi önkormányzatokat), holnap Magyarországot". Akkor Németh Zsolt, Kövér László, Tarlós István, Budai Gyula is megjelent Erdélyben, felavattak, lelepleztek, választási plakátokon, szóróanyagokon bukkantak fel. Mindhiába: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) már akkor sem hozta a várt eredményeket, az RMDSZ viszont a beavatkozás miatt fontos mandátumokat szerzett. Négy év alatt sok minden változott.
Az egyértelmű kudarc után a Fidesz és az RMDSZ között a viszony jelentősen javult, idén februárban Orbán Viktorral tárgyalt Kelemen Hunor, a magyar miniszterelnök támogatásáról biztosította az RMDSZ-t, és úgy tűnt: a Szövetségnek valóban nem kell a korábbi magyar versenypártoktól és ellenkampánytól tartania. A júniusi választásra kiderült: a támogatás abban merült ki, hogy a Fidesz leágazó erdélyi szervezetei nem torpedózzák a kampányt. Ezeknek a pártoknak a tagjai mára vagy visszaszivárogtak az RMDSZ-be, vagy eltűntek a közéletből, vagy jelen vannak, de most sem kaptak érdemi támogatást. Kivéve Székelyudvarhelyen, az egykori városvezető, későbbi Nemzetstratégiai Intézetvezető Szász Jenő polgármesteri székét az MPP-EMNP jelöltje, Gálfi Árpád szerezte meg. Sikeréhez hozzájárult az is, hogy az RMDSZ korábbi és jelenlegi politikusai egymással versenyeztek, párton belüli belharc döntött a székelyföldi kisvárosban.
A magyar "exportpártok" Erdélyben megbuktak, és mára az is jól látszik, hogy az RMDSZ fokozatosan háttérbe szorul. A Szövetség hosszú ideje ellenzékben politizál, forrásai fogynak, bukaresti pozíciói meggyengültek. Több egykori képviselője, minisztere, polgármestere ellen korrupciós eljárás folyik. A magyar-magyar pártok közötti rivalizálás sem múlt el nyomtalanul: a Fidesz-szervezetekből visszaigazolt ugyan néhány politikus, de a választók bizalmatlansága tartósnak tűnik. Egyelőre az is kétséges, hogy a Szövetség a parlamenti választásokon eléri-e a bejutáshoz szükséges választási küszöböt. Ezért is volt nagyon fontos a hétvégi szavazás: a további fennmaradás biztosítékát jelentheti, ha az RMDSZ minél több helyi és megyei önkormányzati képviselői helyet és polgármesteri széket szerez meg.
Polgármesteri mandátum megszerzésére a magyar lakta székelyföldi városokon kívül (Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, és az MPP-EMNP által megszerzett Székelyudvarhely) Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben volt esély. Utóbbi azért izgalmas, mert határ menti város volt az egyik első olyan település, ahol etnikai átszavazással, a helyi románok magyar politikust támogattak (Ilyés Gyula egykori polgármestert). Négy évvel ezelőtt azonban nem sikerült elérni az átszavazást, a szociáldemokrata párt akkori jelöltje, Dorel Coica nyerte a választásokat. Megalapozottnak tűnt a félelem, hogy ez a város a magyar közösség számára végleg elveszett, ennek ellenére a korrupciós botrányok által érintett román politikust most – nagyon kemény kampány után – elutasították a helyi románok is, így magyar jelölté, az RMDSZ-es Kereskényi Gáboré lett a városvezetés.
A korrupcióellenes botrányok nem feltétlenül jelentettek hátrányt. A szegregációs botrányokba keveredett, korrupciós ügyek miatt eljárás alatt lévő nagybányai Catalin Chereches nincs is szabadlábon, úgy nyerte meg a választásokat. A börtönből írt köszönő Facebook-üzenetet a szavazóinak. Kolozsváron, az országos RMDSZ-vezetés központjában az alpolgármesteri cím elnyerésére volt reális esély – ennyit tesznek lehetővé az itteni etnikai arányok –, Horváth Anna újrázott a Szövetség jelöltjeként. Nagyváradon szintén van esély arra, hogy magyar alpolgármester vegyen részt a városvezetésben, az RMDSZ-es Huszár István a szavazatok 13,4 százalékát szerezte meg.
A legdrámaibb küzdelem Marosvásárhelyen folyt, az egykori márciusi összecsapások városában, ahol immár ciklusok óta az a kérdés, "visszaszerzik-e" a magyarok a városvezetést. Dorin Florea polgármester a negyedik ciklusán volt túl, ellene is indult korrupciós eljárás, és sorra kihátráltak mögüle a nagy romániai pártok is. Az elmúlt években volt már kihívója Frunda György, Borbély László – az RMDSZ legismertebb politikusai, senki sem tudta legyőzni. Legutóbb nagyon éles kampány volt az RMDSZ és az úgynevezett magyar pártok között, négy évvel ezelőtt ezért nem is reménykedett igazán senki abban, hogy lehet újra magyar polgármestere a városnak. Most viszont egészen váratlan módon megbékélt egymással a politikai alapon torzsalkodó város. Hosszas előválasztási procedúra után független jelölt, a Megyei Múzeumot igazgató Soós Zoltán szállt ringbe, és valódi civil összefogás jött létre körülötte.
Míg Kolozsváron és Székelyföldön – ott, ahol nem volt kérdés, hogy a magyarok egységesen szavaznak – az országos átlag alatt volt a szavazókedv, a sok kudarcot megélt Marosvásárhelyen fegyelmezettebben ment a voksolás. Sokan bíztak abban, hogy Soós Zoltán minden korábbi kudarc ellenére történelmet ír. A szavazás napján egyértelművé vált: nem adja könnyen magát a korábbi városvezetés. Többrendbeli kampánycsendsértésre érkezett panasz, egy szavazókörzetben választási csalás gyanúja miatt fel is függesztették a szavazást. A legkülönösebb azonban az volt, hogy a megyei prefektúra az eddigi hírek szerint hatvanezer szavazólappal kevesebbet rendelt annál, mint ahány szavazati joggal rendelkező állampolgár él a megyében.
Máig nem tisztázott, hogy mi történt pontosan, a kormánymegbízott hibahatáron belüli adminisztratív tévedésnek nevezte a hiányt. Tény, hogy emiatt nem sérült senkinek a szavazati joga, mindenki időben leadhatta a voksát – és a beérkező szavazatok újabb, ötödik mandátumot biztosítottak Dorin Floreának. Soós Zoltán ugyan a szabálytalanságok miatt megóvja a választásokat, de nincs matematikai esélye annak, hogy fordulat történjen.
A székelyföldi megyékben (Hargita és Kovászna) minden maradt a régi, nagyon alacsony részvétel mellett az RMDSZ politikusai kaptak újabb megbízatást. A végleges eredmények nem ismertek, de egyértelműen látszik, hogy a parlamenti képviseletért nagyon nehéz és kétséges kimenetelű küzdelemre kell készülnie az erdélyi magyar politikának. A korábban oly aktív magyarországi politika, a Fidesz erdélyi jelenléte mára meggyengült, vagy megszűnt. Generációváltás ugyan történt, az RMDSZ alapító nemzedéke már nem vállal tisztséget. Közép- és újgeneráció azonban alig van, az idei választás két nevet dobott be az erdélyi köztudatba: Soós Zoltánét és Kereskényi Gáborét.
Ha most kell mérleget vonni, azt mondhatjuk: hosszas magyar-magyar harc után gyengén, de még él a magyar érdekképviselet. Ha az országos részeredmények alapján akarunk gyors következtetést levonni, azt mondhatjuk: a korrupcióellenes harc országában nagyon nagy a közéleti apátia, rendkívül alacsony a választásokon való részvétel (bár a románok lakta megyékben magasabb, mint a magyar többségű térségekben). Elsőként az a szociáldemokrata párt végzett, amely a korrupcióellenes ügyek miatt tavaly elvesztette a kormányzást, s amelyet a hazai közvélemény a legkorruptabb szervezetként tart nyilván. Bukarest egy kerület kivételével a PSD jelöltjeié.
Ha mindenképpen jó hírt keresünk a kudarcok sorában, akkor talán annyi mondható: Bukarest főpolgármestere nő, Gabriela Firea, aki levonta a korrupcióellenes harc most levonható következményeit. És a mára már nem túl eredeti "nulla tolerancia" jelszavával veszi át a városvezetést.
(Fotónkon: az RMDSZ 2012-es választási plakátja)