Az atlatszo.hu a négy évvel ezelőtti elindulásakor több célt is kitűzött maga elé. Ezek közül az egyik legfontosabb az információszabadság „társadalmasítása” volt. Azt akartuk elérni, hogy közérdekű adatokat ne csak néhány jogvédő aktivista igényeljen, szimbolikus ügyekben, a legfontosabb állami szervektől, hanem mindenhol legyen tényleges lehetősége a civil szervezeteknek, aktív polgároknak arra, hogy akár helyi, akár országos ügyekben éljenek az információszabadsághoz való jogukkal.

Volt mire építeni. Egyrészt a magyar információszabadsági törvény a legjobbak között van Európában, az adatvédelmi biztosok joggyakorlata pedig elősegítette a törvény szabadságbarát értelmezését. Másrészt a közérdekű adatok nyilvánosságáért küzdő szervezetek, elsősorban a Társaság a Szabadságjogokért, annak ügyvédei (mindenekelőtt Schiffer András és Baltay Levente), valamint progamvezetői (különösen Földes Ádám és Hüttl Tivadar) az elmúlt majd két évtizedben sikeresen folytattak stratégiai pereskedést információszabadsági ügyekben. Ezek során elkezdett kialakulni egy olyan bírói gyakorlat, amely minden hibájával együtt is alkalmas volt arra, hogy nagyobb számú perben is sikerrel lehessen fellépni az adatkezelőkkel szemben. Harmadrészt létezett egy olyan, nyílt forráskódú szoftver, amely lehetővé teszi az adatigénylések pofonegyszerű előterjesztését többezer adatkezelő felé.

Az információszabadság szélesebb körű érvényesüléséhez ezt a szoftvert honosítottuk: egy egyszerű regisztráció után bárki igényelhet elektronikus úton többezer adatkezelőtől közérdekű adatot, anélkül, hogy az elérhetőségüket kellene keresni, postára kellene járni vagy az adatigénylés jogilag precíz megfogalmazásával kellene bajlódni. A siker nem maradt el: a kimittud.atlatszo.hu oldalon az elindulása óta több mint ötezer adatigénylést terjesztett elő összesen többszáz felhasználó. A címzettek között a minisztériumok mellett szép számmal vannak köztulajdonban álló cégek, köztestületek és önkormányzatok is. A kimittud rendszer segítségével tettük átláthatóbbá az évi nyolcvanmilliárd forintból gazdálkodó Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap gazdálkodását, innen indult az a per, amelynek eredményeként kiderült, hogy akár 600 milliárd forintos veszteséget is okozhat az E.on gáznagykereskedőjének megvásárlása, de a felcsúti és a kazincbarcikai önkormányzat is számos adatigénylést kapott.

Nem is maradt el a reakció állami részről. Ahogy terjedt a kimittud használata, egyre gyakrabban fogalmazódott meg kormányzati és önkormányzati tisztségviselők részéről az a felháborodás, hogy mindenféle jöttment igénylő zaklatja őket mindenféle közérdekű adatért. Az első törvényi szigorítás két évvel ezelőtt érkezett: a lex Átlátszókét elhíresült módosítás a „számlaszintű” adatigénylést akarta kizárni, mondván, elég ha az Állami Számvevőszék vagy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzi az állami szerveket, ehhez a polgároknak nincsen joga. Hála istennek a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és a bíróságok olyannyira megszorítóan értelmezték ezt a kivételt, hogy gyakorlatilag hatástalan maradt: szinte csak arra volt jó, hogy az adatkezelők megpróbálják erre hivatkozva elhúzni a bírósági eljárásokat. A hétfőn elfogadott törvénymódosítás aztán szépen csendben ezt a megszorító értelmezést jogszabályi szinten is rögzítette.

Az információszabadság elleni újabb kormányzati támadást tartalmazó, immár elfogadott törvény ezen az úton megy tovább. A jogszabály majd minden rendelkezése mögött konkrét átlátszós vagy TASZ-os perek sejlenek fel: azokat az állami oldalról hangoztatott érveket látjuk viszont a normaszövegben, amelyek eddig lepattantak a bíróságokról. De ne legyen illúziója a hatalom birtokosainak: a NAIH előtt, a bíróságokon, az Alkotmánybíróságon, de ha kell, az Emberi Jogok Európai Bíróságán fogjuk megvédeni az információszabadsághoz való jogot. Az eddigi tapasztalatok szerint nem sikertelenül.

A szerző az Átlátszó jogi munkacsoportjának vezetője.

A Társaság a Szabadságjogokért álláspontját itt olvashatják.