A balliberális Le Monde szerint a Fidesz biztos győzelme előtt a választási kampány "apoteózisának" szánt "nagygyűlésen a mindenható miniszterelnök támogatására" sokkal kevesebben voltak, mint a szervezők által remélt egymillió, és a belügyminisztérium által közzétett 440 ezret is "túlbecsültnek" ítélte meg a lap. Ezzel szemben az ellenzéki koalíció csak mintegy 30 ezer támogatót tudott mozgósítani – jegyezték meg a francia lap cikkének szerzői.

Alain Salles és Joelle Stolz kiemelte, hogy Budapest belvárosában szinte csak fideszes plakátokat lehet látni, ritkábban LMP-s vagy jobbikos reklámokat, az ellenzéki koalíció hirdetményei pedig kivételszámba mennek.

A lap megjegyezte, hogy a kampányban több leszámolás is történt. Miközben a baloldal az Orbánhoz közelálló személyeknek az állami megrendelésekből való meggazdagodását ostorozta, a kormánypárt a szocialisták korrupciós ügyeit vette elő, és a börtönből szabadult Zuschlag János "Fideszhez közeli kiadónál megjelent könyve reklámjának érdekes módon szép hely jutott Orbán és a Fidesz plakátjai között" – írta a Le Monde.

NZZ: Orbán minél kisebb fájdalmat akart okozni

Meret Bauman, a konzervatív Neue Zürcher Zeitung munkatársa az Orbán Viktor átváltozása című tudósításában a magyar kormányfő politikai pályafutását ismertetve megállapítja, hogy Orbánt nagy valószínűséggel a vasárnapi választáson megerősítik hivatalában. 

Leszögezi, hogy a kormányfő az elmúlt négy évben mélyrehatóan átalakította az országot. A kormány a szociális konfliktusok elkerülésére olyan eszközöket alkalmazott, amelyek a lehető legkevésbé fájtak a társadalomnak. Az orbáni unortodox gazdaságpolitika ára azonban a régiós összehasonlításban átlag alatti gazdasági növekedés, elbizonytalanított befektetők, részben erőteljes állami beavatkozások és a középosztály erős megterhelése. Ennek a politikának a fenntarthatóságát nem csak az EU kérdőjelezi meg – írja.

Fazekas István

A svájci lap szerzője kiemeli az állam – egyben a kormánypárt – ellenőrzésének kiterjesztését más területeken is, köztük az oktatásügy és a közmédia centralizálását. Az új választási törvény szerinte a jelenlegi politikai környezetben egyértelműen a Fidesznek kedvez.

Végül megállapítja: Orbán az utóbbi 20 évben – meggyőződésből vagy hatalomvágyból – eltávolodott eredeti nézeteitől. Tévedés azonban azt állítani, hogy az ország a totalitarizmus felé halad. A fékek és ellensúlyok rendszere továbbra is működik, és ebben az igazságszolgáltatás és az EU-tagság fontos szerepet játszik. Semmiképpen sem kívánatos viszont a Fidesz túlhatalma sok intézményben és Orbán konfrontatív stílusa, ha az ország szeretne túllépni a mély megosztottságon. 

A szerző külön cikkben foglalkozik az ellenzék "félresikerült" választási kampányával, megállapítva, hogy nem sikerült hiteles alternatívát állítania a Fidesszel szemben. Ennek fő okai a belső hatalmi harcok és a korrupciós botrány. Gyurcsány Ferenc beemelése az ellenzéki összefogásba szerinte a nagyszámú bizonytalan szavazót a választástól való távolmaradásra sarkallhatja, vagy a Fidesz felé taszíthatja.

Orbán: veterán az elefántcsonttoronyban

Merész dolog ugyan összehasonlítani Andrej Kiskát, a "politikai újonc" új szlovák államfőt és Orbán Viktort, a "hatalom elefántcsonttornyába zárt politikai veterán" magyar kormányfőt, de mindkettejükben közös, hogy rendkívüli módon tudják kezelni "a választók bizalmát" – állítja a Hospodárské Noviny. 

"Orbán Viktor vasárnap ismét nagy fölénnyel megnyeri ezúttal a parlamenti választást, mert választóival megfelelően bizalmi kapcsolatot ápol, és már jó ideje ismeri titkos vágyaikat. Kiska a bizalom megújítását ígérte, Orbán annak elmélyítését, mert a bizalmi kapcsolat már négy éve létrejött" – írja Martin Ehl, a cseh lap külpolitikai rovatvezetője Mi a közös Andrej Kiskában és Orbán Viktorban című jegyzetében.