„Egy közel fele-fele arányban megosztott politikai közösségben nem szerencsés a szűk kisebbséggel megválasztott oldal kimagasló politikai képességei ellenére legmegosztóbb képviselőjét vezetőnek választani” – írja blogjában Scheiring Gábor, az LMP képviselője. Ezzel magyarázta azt, hogy több kompromisszumkereső személyi javaslatot tettek arra, hogy a pártban szűk többségi ám a frakcióban szűk kisebbségi álláspont képviselői közül kerüljön ki az LMP frakcióvezetője. Egyelőre nem sikerült.

„Az LMP pénteki eredménytelen frakcióvezető választása után tett nyilatkozatok között nehéz eligazodni és pontosan látni, hogy mi is történt: úgy érzem, hogy jogos az igény közvélemény számáról, hogy mondjuk el, mi is a helyzet. Egy ilyen esetben, amikor a konfliktusok ennyire láthatóvá váltak, a párt hosszú távú szempontjai szerint is jobb azokat érthetővé tenni, mint elhallgatni. Konfliktusok vannak és lesznek, egy biztos azonban: meg fogjuk őket oldani, és együtt fogunk működni.”

Scheiring Gábor hangsúlyozta, egy ilyen helyzetben, ahol egy politikai közösség fele-fele arányban megosztott, ahol a szimpatizánsok döntő többsége a párton belül kisebbséggel ért egyet, ugyanúgy a kompromisszumokra, a vetélkedő oldalak közötti együttműködésre van szükség, mint egy polarizált köztársaságban. Egy megosztott politikai közösségben nem szerencsés a szűk kisebbséggel megválasztott oldal kiváló politikai képességei ellenére legmegosztóbb képviselőjét vezetőnek választani – jelentette ki, mondván az elzárkózás és az ultimátumok erőpolitikája nem alkalmas egy sokszínű közösség egyben tartására.

„Azonban a párton belül van egy szűk többség, akiknek az álláspontja szintén fontos, és egy legitim szavazás áll mögötte. Schiffer András álláspontja a maga módján szintén racionális, még ha én nem is értek vele egyet és következményeit negatívan ítélem meg. Lehet relevanciája egy balra zárt jobbra nyitott politikai stratégiának is, bármennyire is eltér ez az általam kívánatosnak tartott jobbra és balra egyaránt nyitott, program alapú együttműködésekre kész állásponttól.” Ennek ellenére az LMP képviselője úgy véli, hogy nem lehet rázárni az ajtót két-harmadnyi LMP szavazóra, és 48 százaléknyi párttag küldöttre, főleg nem a részvétel pártjában – „ha nem találunk közös utat, akkor nem fog menni a szekér”.

„Ezért tettünk az LMP tegnapi maratoni frakcióvezető választásán több kompromisszumkereső személyi javaslatot arra, hogy a pártban szűk többségi ám a frakcióban szűk kisebbségi álláspont képviselői közül kerüljön ki az LMP frakcióvezetője. Egy rugalmas és az együttműködés fenntartására irányuló megállapodási javaslattal érkeztünk. Ertsey Katalin vagy Szél Bernadett okos és felkészült nőkként remek vezető képviselői lehetnének az ökopolitikának a parlamentben. Négy olyan jelölt is volt tegnap, akit tudtunk volna támogatni.”
 
Hozzátette: „ezzel szemben egy ultimátummal találkoztunk, mely álláspont rugalmatlanságát mutatja, hogy képviselői a második szavazási kör után, ahol Schiffer András nem kapott többséget, felálltak az asztaltól. Hétfőn újra asztalhoz ülünk, újra tárgyalunk, mi továbbra is rugalmasak leszünk. Egyetértünk abban, hogy konfliktusok vannak és lesznek, ám ezek nem jelentik, nem jelenthetik a párt végzetes megosztottságát, meg fogjuk oldani, ahogy eddig is megoldottuk.”

Írása végén Scheiring Gábor hangsúlyozza, rövidtávon le kell zárni ezt a birkózást, különben maradandó károkat szenved a párt: a kérdés csak az, hogy erőből, vagy együttműködéssel, megállapodással. „Nem fogja identitását veszteni az a politikai közösség, amelyik nyitott a megállapodásra. Viszont elveszíti szövetségeseit az, aki csak az erő nyelvén ért. A kompromisszumképtelenség megbosszulja magát. Nem csak az LMP egysége, de az ország jövője is a tét. Rajtam, rajtunk nem fog múlni.”