Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kéri Lászlónál pár éve azt mondtam: velem soha nem fordulhat elő egy őszödi beszéd, noha hosszú-hosszú évekkel azelőtt, nem sokkal a székházügy után egy Mihancsik Zsófiának adott interjúban már beismertem: vannak esetek, amikor negligálni kell az erkölcs bizonyos szabályait – adott esetben például az igazmondási kötelezettségre vonatkozót, mely a magánerkölcs alapszabálya. Ez a szakmával jár.

Az is a szakmával jár, hogy a CNN-nek viszont azt nyilatkoztam, a magyar politikában kétféle hagyomány létezik. Az egyik a kommunista párt hagyománya, a hazugság, amelyet a baloldal tovább vitt, a másik pedig az ellenzéké, az egykori illegális másképp gondolkodóké, akik sohasem hazudtak, s én sem hazudtam soha az embereknek. Nem is hazudtam én, csupán szakmám elveinek jegyében cselekedtem, ahol ugyebár időnként negligálni kell az igazmondást. A hazugságon kapott Gyurcsány Ferencről valóban úgy beszéltem, hogy hülye, idióta, lássuk be, nem profi politikus. Nem úgy, mint én, mert egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatok, neki nem lehetnek érzelmei.

Épp ezért: hagyják figyelmen kívül, amit mondok. Ismétlem, ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok.

Amúgy ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól. Ez a kettő nem felétlenül ugyanaz. Például azt mondom a Német Kereskedelmi és Iparkamaránál, Frankfurtban, hogy ajánlottunk egy együttműködést a magyar bankszektornak és a Magyarországon működő nagyvállalatoknak, ezt lényegében megismétlem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján, mikor kifejtem, hogy a megsértett érdekcsoportokkal előbb-utóbb ki kell egyezni, és a Bankszövetség ezen a listán nagyon előkelő helyen van. Viszont a saját külképviselet-vezetőinket arra biztatom, hogy büszkén vállalják, hogy Magyarországon megadóztatják a bankokat. Nem védekezni kell, hogy csak átmeneti… Nem! Ez a következő húsz év gazdaságpolitikájának része. A magyar gazdasági rendszer része.

Kinek hazudtam? Páva a talpán, aki kitalálja!

Ezért mondta a Szijjártó, hogy a megszorítás szó az MSZP gazdaságpolitikai szótárában van, nálunk ilyen nem hangzott el. Pedig ezerszám, ezermilliárdszám kell forrásokat kivonnunk a magyar gazdaságból. No, tehát azért, hogy a pénzügyi rendszert stabilizáljuk, bevezettük azt a 120(0) milliárd forint összegű kormányzati takarékossági intézkedést, amelynek most mindannyian együtt isszuk a levét. Egy ilyen takarékossági intézkedés senkinek sem esik jól, és ha ma Önök beszélnek professzorokkal, oktatási intézményben dolgozókkal, beszélnek művészekkel vagy az államigazgatás más területén dolgozókkal, ők mind panaszkodnak amiatt, hogy itt bizony a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése érdekében takarékossági intézkedések születtek, egyes csoportoknak rossz lesz, sokaknak sok minden fog fájni, ezért kicsit csökkentsük az arcunk méretét és a mellkasunk térfogatát.

A tandíjat ellenzem, de azt szeretném, hogy Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes legyen minden diák maga állni a tanulási költségét. Mindenki a teljeset. A mostani állapot még nem ilyen, mert ide csak több lépéssel lehet eljutni. Ismétlem: egy önműködő pénzügyi rendszerre van szükség: az egyetemet, főiskolát végzett embereknek a saját befizetéseikből kell folyamatosan működésben tartaniuk a felsőoktatást. Bár az állami ösztöndíjakat nem tudják teljesen kiiktatni, a számukat minimálisra kell csökkenteni. Elképzelhető, hogy a jogászoknál az idei száz állami férőhelyből jövőre nulla marad? – kérdezik tőlem. Ez lett volna helyes már az idén is, akkor is, ha jogász vagyok, nem közgazdász. Hagyják figyelmen kívül, amikor arról beszéltem, hogy lesz munkája mindenkinek, aki dolgozni akar, hogy a tanulás nem kiváltság, az egészség nem üzlet.

A jelenlegi helyzet valójában gazdasági probléma, amit mi politikai válsággá változtattunk – ja, ezt nem én, hanem a Lajos mondja. Azt viszont én mondom az idén, hogy azért a politikai átalakítás radikális szakaszán már túl vagyunk. Igaz, már ’94 tavaszán elmondtam a Kritikában, hogy a mérsékeltség hangsúlyozása nagyon fontos, mivel a Fidesz korábban valóban radikális párt volt. Az e tekintetben történt változást a párt legnagyobb politikai tettei között tartom számon. A radikalizmusnak ugyanis más volt az értelme 1990 előtt, s más lett utána. A rendszerváltás előtt a Fidesz volt a legradikálisabban antikommunista párt, a legteljesebb mértékben mi fordultunk szembe az előző rendszerrel. A rendszerváltás után azonban az ilyen radikalizmus teljesen kiüresedett, követeléseink tekintélyes részben teljesültek. Ma tehát nincs kivel szemben radikálisnak lenni. Aki napjainkban is ilyen háborús retorikával szeret fogalmazni, hogy párbaj, háború (mondom Gyurcsányt bírálva a tévévitánkon 2005 júliusában), az a parlamentáris demokráciát kérdőjelezi meg – utaltam rá még korábban. Sajnos azonban kormányra jutva ezt tettem én is a radikális, szabadságharc által motivált fordulat révén, az unortodox politikával.

Tőlem kérdezik, hogyan lendíteném fel a gazdaságot? Jogász vagyok, nem közgazdász! Így hagyják figyelmen kívül azon mondataimat is, hogy az árak tekintélyes részének mértékét, vagy a legfontosabbakat maga a kormány határozza meg, hogy nem igaz, hogy a piac határozza meg. Meg hogy az sem igaz, hogy a világgazdaság határozza meg. Hogy csak kormányzati döntések kellenek ehhez. Végre le kell tudni számolni a hibáinkkal! Már a Fidesz 2006-os kampányában is meg lett mondva, hogy vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni. Csak azt nem mondtuk, konkrétan mik is azok. Meg három évvel később is elismertem, hogy a gazdaság fellendítése a legfontosabb, de arról nem mondtam semmit, hogy ezt hogyan képzelem el. De most elmondom, hogy mi az igazság. Mi is? Ugyanaz, ami t2005 nyarán vágtam Gyurcsány szemébe: Ma a politikában három igazság van: a kormány igazsága, az ellenzék igazsága, meg az emberek igazsága. Azt javaslom mindenkinek, hogy ha most ott ülnek a televízió-képernyők előtt, és el akarják dönteni, végül is kinek van igaza, akkor hallgassanak saját magukra, az emberek igazságára. Ha van módjuk, vegyék elő a 2002-es a 2010-es évnek még a kormányváltás előtti utolsó sárga csekkjét, amin befizették mondjuk a gázt vagy a villanyt. Aztán vegyék elő a legutóbbit, ha megvan még. Mennyit fizettek be most ugyanerre? Aztán, ha még megvan, a régi nyugdíjszelvényüket vagy fizetési szelvényüket vegyék elő, és tegyék a mostani mellé. És ebből meglesz a kép, hogy milyen helyzetben van a magyar gazdaság.

Azt gondolom, hogy ez alól a felelősség alól nem lehet kibújni. Szólnom kell a torz médiaviszonyokról is. Amelyek nem javultak a Magyar Rádióban tett 2005. november 20-i nyilatkozatom óta, sőt. Ha összevetjük, hogy egy héten mennyit szerepel a hivatalban lévő miniszterelnök, és nekem az ellenzéknek mennyi lehetőség jut, akkor megint csak láthatjuk, hogy milyen állapotok vannak Magyarországon. Az emberek a bőrükön érzik, hogy a helyzet a hírekből kiolvasható mértéknél is súlyosabb. Mindenki tudja, hogy minél inkább elszakad a propagandagépezet a valóságtól, annál hatalmasabb a baj, amit el kell fedni. Magyarországnak új politikára van szüksége. A mai alkalmatlan az előttünk álló kihívások megválaszolására. A mai politika ugyanis kioktat, dirigál és urizál. Az egyet nem értőknek az orrára koppint, ledorongolja őket. A mostani politika a fejükbe veri, hogy nagy a jólét, hogy dübörög a gazdaság, hogy soha nem éltünk olyan jól, mint éppen most. A fejükbe veri, hogy bennünket irigyel Franciaország, Spanyolország meg fél Európa. Az ellenzékellenes kormányzást és propagandát fel kell, hogy váltsa az emberek érdekében történő kormányzás.

Tisztelt Ház!

Nyugodtan vegyék úgy, a miniszterelnök bevallotta, hogy az unortodox gazdaságpolitika megbukott. Bevallotta, hogy sokkal több pénz hiányzik, mint amennyit eddig beismertek. Kell még valamit mondanom, János?

A mozaikdarabok lelőhelyei Orbán és a Fidesz honlapja, beszéd- és interjúkötetek (Politikusportrék: Orbán Viktor, Századvég, 1994. 230. o, Orbán Viktor – 20 év. Beszédek, interjúk, írások, 1986-2006. Heti Válasz Kiadó, 2006. 109, 380-381, 390-393, 402, 408, 412-413, diplomáciai távirat-idézetek, tévéarchívum, stb., valamint Gyurcsány Ferenc szelleme, s utolsó őszödi aranyköpése).