A végén odáig szeretném elvinni a dolgot, hogy azt tudjam mondani minden magyar állampolgárnak, hogy nem kapsz szociális segélyt, ha egyébként fizikailag munkaképes vagy, viszont mindenki számára van elérhető közmunka.

(Orbán Viktor, 2012. július 25.)

A kormány sikerkampányának vezetőszólama a munkanélküliség elleni, állítólag győzelemre álló küzdelem. Selmeczi Gabriella még azt is volt szíves a köz tudomására hozni, hogy máris több százezerrel kevesebben élnek segélyből, mint két éve. A kulcs- és varázsszó a közmunkaprogram: több százezer, ismétlem, több százezer munkanélkülit emelünk ki a passzivitásból és segítünk abban, hogy megtegye az első lépéseket a munka világa felé, tisztelt hölgyeim és uraim (nem mondom meg, ez kitől származik).

Az elmúlt két évben egyébként másfél százalékot emelkedett a munkanélküliség. Hogy kevesebben élnek segélyből, az csupán annyit jelent, hogy mind többen esnek ki a sajátos adminisztráció látóteréből, amelyet valamiért ellátási rendszernek neveznek. Mindenesetre a közmunka-propaganda népszerűsítése olyan szintű, hogy tartok tőle, már a kormány egyes tagjai is hisznek benne. Orbán egyenesen úgy tekint rá, mint szociális hungarikumra, mellyel kapcsolatban még a német köztelevíziónak is azt nyilatkozta, hogy példaszerű Európában. (Bájos, ahogy a magyar kormány szeretné jóléti intézkedésekre és szociális piacgazdaságra tanítani Nyugat-Európát.)

Tegyünk egy kis kirándulást a (nyilván idegenszívű és gonosz) tények világában: a hanyatló és vesztébe tántorgó Európában, működik ez a dolog? Franciaországban az állástalanoknak a munkanélküli segély megszűnése után is jár 466 eurós (123 ezer forintos) havi juttatás. A minimálbér összege 2011-ben nettó 1073 euró (280 ezer forint) volt. A Sarkozy-kormány az 1,18 millió munkanélküli közül 650 ezret minősített tavaly munkaképesnek, és kötelezte őket őket nettó 7 eurós (1862 forintos) órabérért közmunkára. Ez azt jelenti, hogy egy közmunkás megkereshet havi 297 ezer forintot, amiből francia árak mellett is szépen megélhet, főleg ha hozzávesszük a számtalan egyéb szociális juttatást.

Olaszországban nem terjedt el a közmunka, illetve egy északnyugat-olaszországi városban, Bettimo Torinesében vezették be nagy felháborodás mellett, hogy csak az kap segélyt, aki dolgozik is. A segély összege egyébként átlagosan 300 euró, vagyis dolgozóink zöme valószínűleg boldogan lenne munkanélküli ebben a leminősített, kitaszított és válság sújtotta övezetben. Persze Olaszország inkább délre van, mint nyugatra.

Angliában viszonylag magas a munkanélküliség; vannak, akik gondolkoznak a közmunka bevezetésén, de egyelőre csupán szabálysértési büntetésként szokás alkalmazni, nem szociális intézkedésként. A segély átlagos összege természetesen eléri a minimálbért, ami magyar pénzre átszámítva kb. 340 ezer forint – ez az Egyesült Királyságban nem sok, de meg lehet belőle élni.

Németországban divat a közmunka, de nagyon vigyáznak arra, hogy testhezálló tevékenység legyen. Ha csak heti húsz órát vállal valaki, az ebből befolyó havi nettó jövedelme1027 euró. Ezen felül a lakást az állam fizeti. A közmunkás kizárólag abban a járásban foglalkoztatható, amelyikben a lakóhelye van, senki sem kényszeríthető arra, hogy 30 kilométernél többet utazzon.

Most akkor nézzük a magyar csodát.

Minden álláskeresőnek el kell fogadnia a közmunkát akkor is, ha az messze esik a lakóhelyétől. A közmunkást bárhová elvihetik az országon belül, ilyen esetekben konténerekben, vagy más, könnyűszerkezetes megoldásokkal épített ideiglenes szálláshelyeken helyezhetik el. Átlagosan nettó 47 ezer forintért dolgoznak, ami alig több, mint a létminimumként megállapított összeg fele. Semmi garancia nincs arra, hogy lapáttámasztás helyett valóban értékteremtő, hasznos tevékenységet végezzen a közmunkás, mint ahogy arra sincs, hogy tényleges továbblépésre legyen lehetősége.

Az már egy másik vita, hogy jó-e a jóléti állam; én a pártján vagyok, és nem hiszem, hogy az ésszerű és méltányos, vagyis az embert embernek tekintő szociális kiadások vezetnek a válsághoz. Mindenesetre a jóléti civilizáció még mindig a szorgalmas munkát díjazza leginkább, és az erős szociális háló azoknak van kifeszítve, akik átmenetileg nem tudtak megkapaszkodni. De nálunk ez a sebtiben összetákolt rendszer több problémát okoz, mint amennyit állítólag meg akar oldani. Na, ez tényleg példátlan Európában.

De legalább nem tántorgunk a vesztünkbe. Vagy igen.