Schmitt Pál

Ma már kevesen emlékeznek rá, de nem olyan régen ő volt Magyarország köztársasági elnöke.

Az emberek embere már beiktatásakor büszkén lóbálta évtizedek alatt kigyúrt nyelvét: ő ugyan nem fog alkotmányossági kérdésekkel szöszölni, nem fék, hanem motor akar lenni, és amit elétesznek, azt aláírja. Így is tett, valamint a festéktüsszentő hapcibenő szerepe mellé megtalálta magának az idegesítően prédikáló nagybácsiét. Gyorsabban! Erősebben! Magasabbra! – csak úgy ömlött belőle a pöffeszkedő példamutatás, ahogy járta az iskolákat és egyetemeket.

Aztán előkerült a régi kis hazugság, amiből a balfékek veleszületett tehetségével dagasztott jelen idejű, nagyszabású bűnt, amikor három hónapon át magyarázta a magyarázhatatlant, egyre gyorsabban, egyre erősebben, egyre mélyebbre kaparva magát. Egy ország lélegzett fel, amikor végre bedobta a törölközőt, de csak az után, hogy elvtársi csók mellett átpasszolta a talpnyaló-vándorkupát Obersovszky Péternek.

(- W -)

Matolcsy György

A mindenható gazdasági csodafegyvereivel, sőt taktikai nukleáris tölteteivel túltesz még Torgyán Józsefen is, ő legalább nem csinálta, csak hatástalanítgatta a mindenféle bombákat (búza és egyebek). Matolcsy inkább a rajzfilmbeli prérifarkasra emlékeztet, aki mindenféle képtelen fegyverrel próbálja elejteni a gyalogkakukkot, hogy aztán rendre saját maga robbanjon fel. Hacsak, hacsak nem hozzák vissza Torgyán doktort, ezt a sok csodafegyvert hatástalanítani.

(tallián)

Navracsics Tibor

A GDP csökken. Ha egy ágazatnak mégis működni volna kedve, azt betegre adóztatják – csírájukban kell elfojtani a perverz törekvéseket. Van azonban egy iparág, amely e mostoha körülmények között is prosperál. Sőt, két év alatt mennyiségi és minőségi tekintetben is világelső lett.

A jogszabálygyártásról van szó, és ez – a Fidesz-frakció ügybuzgó képviselőin túl – Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter érdeme. Ami a mennyiséget illeti, Orbán maga dicsekedett vele Strasbourgban, hogy másfél év alatt 365 törvényt alkottunk meg, ez napi átlagban kétharmad. És milyeneket!

A csúcsminőséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezekhez a törvényekhez mindenki más hülye, az Európai Bizottságtól a State Departmentig, az Európa Tanácstól az ENSZ-ig. Pedig Navracsics, az ember- sőt szobatudósarcú fideszes még segít is nekik, illusztris angol konzervatív oldalon (naponta 700 egyedi látogató) és – Kovács nevű alvezére és nagykövetek kezébe adott szabványlevelek útján – világlapok levelezési rovatában tart ismeretterjesztő órákat a leküzdendő magyar állapotok borzalmasságától, illetve a hülye nyugatiak saját közjogi hagyományairól. Szervezőképességét dicséri, hogy ezeket a jogszabályokat még csak nem is szakemberek írják (a sztahanovi feladat nyilván meghaladná kapacitásukat), hanem polgármesterek, kultúrmérnökök, nőegyleti aktivisták. A szakmai és jogi minőségellenőrzés pillanatok alatt lezajlik, kész a tökély, és már jöhet is a bírálók fikázása, mely szintén igen szervezetten zajlik a Navracsics által valóságos belső titkos tanácsossá emelt ifjú bloggerek jóvoltából. Mert még a tehetséggondozásra is jut ideje, született pedagógus.

(tokfalvi)

Lázár János

„Volna egy kis munka, ahol szükségem volna rá” – e szavakkal kérte el Orbán Viktor miniszterelnök Lázár Jánost a hódmezővásárhelyi polgároktól, hogy államtitkárként a miniszterek főnöke (jogértelmezés a Nemzeti Együttműködés Rendszerében) lehessen. Ehhez ugyanis le kell mondania az egyetlen pozícióról, amelynek viselőjeként hasznos dolgot is csinált – a hódmezővásárhelyi romaintegrációs program Magyarország minden területén tapsot érdemelt volna, komolyan.

Még mielőtt könnybe lábadna a szemünk, jegyezzük meg: Lázár sehol a világon nem jutott volna Rapcsák András személyi titkárából ennyire magasra, de nálunk az érdemeket, úgy látszik, országgyűlési képviselőkként 14 milliós költségtérítés felvételéért, az alkotmányos rendszer szisztematikus lebontásáért, közéleti botrányokért (lézerblokkoló, „annyit is ér”) és persze a tökéletes megbízhatóságért osztják.

(sabater)

Semjén Zsolt

A nyáriludak Ronald Reagan-díjas réme eredetileg gladiátor volt. A másik nagy européerrel, Navracsics Tiborral együtt azt a pártfeladatot kapta, hogy csapásokat adjon és csapásokat kapjon Orbán Viktor nevében.

Ez azt jelentette, hogy nekik kellett elmondaniuk a nyilasfórumozó-szintű bölcsességeket Gyurcsánynak, megkímélendő a Főnököt a vitahelyzettől. Semjén elismerte, hogy nem volt mindig keresztényi a stílusa, de most már úgyse baj. A Főnök maga mellé emelte, és nem kell senkit támadnia. Csupa szeretetből, angyali mosollyal mondhatja el ugyanazokat az irtóztató ökörségeket, amiket Kövér László dühből mond, az egész nemzetre árasztva szeretetét.

Meglepő módon nem annyira erkölcseink ápolása lett a fő dolga, hanem a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Ezt kezdetben úgy fogta fel, hogy a külügyminiszter is neki van alárendelve, de szerencsére túl sok lett a dratva, amit minden diplomáciai felkészültség nélkül nem lehet eltakarítani. Így maradt neki a kettős állampolgárok könnyített honosításának vezérlése és ösztönzése, valamint hogy keresztülverje az állampolgári kötelességeiket objektív okokból nem teljesítő állampolgárok választójogát. Mindezt pedig egy élmunkás lelkesedésével végzi: már százötvenezer új állampolgár van, hamarosan kétszázötvenezer lesz (ennyi kérelem van bent), és ígérjük, hogy a XIV. ötéves terv... hoppá, a választási ciklus harmadik évében teljesítjük a vállalásunkat, a félmilliót. Ez némi reményt ad a jövőre nézve, ugyanis a kampány a Fidesz által olyannyira favorizált, határon túli lúzerpártok körében a legsikeresebb. A következő választáson nyilván a Fideszre fognak szavazni, ez tehát közelebb hozza a Fidesz és szatellitpártja kiesését.

(tokfalvi)

Németh Lászlóné

Aligha lehet vita tárgya, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét a Közgép-fejlesztési miniszter személye szimbolizálja leginkább, már-már allegorikus formában jelenítve meg a forradalmi kormányzás célját és lényegét.

A végóráit élő Nyugaton a miniszterek nem a kinevezésük napján lesznek kettőnél több ember számára ismertek, hanem hosszú, küzdelmes út végén jutnak fel egy tárca élére, ezalatt kiderül előbb a párt, majd a szélesebb nyilvánosság számára, hogy mit gondolnak a világról, persze olyan lehetőség is van, amikor valaki nem járja végig a hierarchiát, de akkor egyéb politikai vagy szakmai teljesítménye miatt kerül egyből az élre.

Németh Lászlóné önmagában egy fricska a Nyugatnak, leszámolás ezzel a dekadens kiválasztási módszerrel. Ide más erények kellenek. Németh Lászlóné a betetőzése és végpontja egy pártépítési folyamatnak, mert ő csak olyan pártban lehet miniszter, ahol korábban már mindenki lábtörlővé változott, a képviselőjelöltek például elzarándokolnak a vezér birtokára, aki tudatja, kire tart igényt. És mivel ez a vezér az országot pontosan olyan eszközökkel akarja irányítani, mint a pártját, csupán az meglepő, hogy Németh Lászlónéból nem egyenesen köztársasági elnök lett, az talán még erősebb szimbólum lett volna. Így a köznép fejlesztése helyett a Közgép fejlesztése lett a feladata, ami nem kevés, a választási rendszer megbuherálásánál láthatóan csak ez hozza nagyobb izgalomba a kormányzatot.

(gomperz)

Balog Zoltán

Nem az egyetlen, de a végső bizonyíték arra, hogy nincs isten, ami egy lelkész esetében nem túl jó ómen. Ha Kant ismerte volna, életműve rövid és frappáns lett volna, talán csak egyetlen mondat. De Kant nem ismerte, csak Orbán Viktor, akinek ő a lelkésze, és a házi fogorvos, a családi autószerelő, a személyi testőr óta tudjuk, hogy ez egyenes út az állami tisztségbe.

Balog gondolkodás és kételkedés nélkül állt Orbán Viktor mellé a megalázottakkal és megszomorítottakkal szemben, mert nincs helye ott megfontolásnak vagy szeretetnek, ahol politikai érdek van. Ott nincs helye semmi másnak. Jutalmul megkapta az Isteni Erőforrások Minisztériumát.

(para)

Rogán Antal

Rogán Antal szemléletes példája annak a Gyűrűk Ura-i átalakulásnak, ahogy a Nemzeti Együttműködés boszorkánymestere az őrült parancsait végrehajtó agyatlan lidérceket csinál korábban saját ésszel, akarattal és némi szimpátiával rendelkező híveiből.

Rogán Antalt a kormányváltásig egy nem túl látványosan korrupt, ugyanakkor a kerületét ügyesen menedzselő, kulturáltan nyilatkozó és politizáló fideszes politikusnak láttuk. Azóta viszont sorozatban tűnik fel a mind a józan ész, mind a parlamentarizmus komolyan vétele szempontjából kérdéses módosító indítványok, és módosítóindítvány-módosítók beadogatójaként, miközben polgármesterként továbbra is próbálja hozni a laza világvárosi figurát. Rogán Antal intő példa azoknak is, akik népszerű fideszes politikusként veszélyt jelenthetnek Orbán Viktor ragyogására.

(kiss)

Tarlós István

Abban az időszakban, amíg Demszky Gábor volt a főfő városatya, Budapestet a kosz, a bűz, a szüntelen torlódás, a metróépítés körüli számtalan anomália, a tömegközlekedés csődje és az égbekiáltó korrupció jellemezte. Azonban mióta Tarlós István a főfő városatya, Budapestet a kosz, a bűz, a szüntelen torlódás, a metróépítés körüli számtalan anomália, a tömegközlekedés csődje és az égbekiáltó korrupció jellemzi.

Cseppben az ember: tavaly Tarlós az Info Rádióban adott interjút. Nemcsak az volt érdekes, hogy egyfolytában fegyelmezni akarta a riportert (ez már megint egy olyan kérdés.., a média megint felfújja..., miért nem azt kérdezi inkább... stb.), hanem az, hogy azt állította: kezelhetetlenül nagy a kerületek önállósága, és a szubszidiaritás elvének túlhangsúlyozása egészségtelen. A riporter fölvetette, hogy nemrég még kerületi polgármesterként a lehető legnagyobb önállóságért küzdött Demszky ellenében, folyamatosan a szubszidiaritás elvét hangsúlyozva. Mire Tarlós: „nézze, lehet, de innen nézve már más a helyzet”. Minősítő jelzőkkel nem is bíbelődöm.

(balavány)

Hoffmann Rózsa

Ami a 101 kiskutyában Szörnyella de Frász, Hófehérke történetében a Gonosz Mostoha, Alice csodaországában a Vörös királynő, az a kormányban Hoffmann Rózsa. A különbség annyiban áll, hogy míg az előbbiek természetüktől fogva gonoszak, Hoffmann Rózsának hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ő komolyan szeretne valamiféle rendet a világban.

Ezt már így gondolta volt MSZMP-tagként is, amikor a nyolcvanas években a szocialista forradalom irodalmáról fordított cikkeket (ez önmagában még nem baj), a kilencvenes évek elején az akkor még liberális Magyar Hírlapban követelt „piacgazdaságot az oktatásba” (ez sem), hogy aztán a kétezres évekre eljusson a felismerésig: Biscmarck oktatási rendszere az egyetlen követendő példa (na ez már igen).

Persze mindenki számára fenntartjuk a véleményváltoztatás jogát. Hoffmann Rózsa tevékenysége ugyanakkor legalább évtizedekkel lendíti visszafelé a magyar oktatás szekerét: a tankötelezettség csökkentése, a kvázi-gyerekmunka legalizálása, a szélsőjobbos irodalom kánonná tétele, a tandíjat eltörlő Fidesz-népszavazás után bevezetett – most már valóban megfizethetetlen – tandíjak tökéletesen illenek a Fidesz szakpolitikáinak sorozatába. Ezek vezérelve, hogy addig rombolunk valamit, amíg már csak egy igen szűk réteg számára lesz jó, majd ráfogjuk e rétegre, hogy ők a középosztály, holott a felső húszezer. Hoffmann persze csak az oktatásról tehet. No meg arról, hogy csaknem négy évtizedes tanári pályafutás után is ordít róla: nem szereti a gyerekeket.

(sabater)

Budai Gyula

Offshore-lovagok, oligarchák, hazaáruló tolvajok, ha nyerünk, jön az elszámoltatás! – kiabálták, aztán nyertek, de az elszámoltatás, érdeklődő hiányában, elmaradt. Hamar rájöhettek: az érintettek egyik része ellen már az előző kormány alatt eljárás indult, a másik része pedig időben átállt vagy mindig is hozzájuk tartozott.

Na, akkor sto gyelaty, Budai elvtárs? - kérdezhette a fülkeforradalmi generalisszimusz, az európai értelemben vett konzervatív polgárok már fölvették ünneplő ruhájukat, készülve a nyilvános kivégzésekre. - Vizsgáljuk ki a Margit híd felújítását? - Te hülye vagy, Gyula! - A rádiófrekvenciák ügyét? - Most szórakozol velem Gyula, szimbolikus ügy kell, amely egybekovácsolja a táborunkat! Így lett, hogy a rettenthetetlen kétharmados szuperhatalom minden erejével lecsapott egy nyolcvanéves filozófus nénire és bandájára, mert újrafordították Platónt. Magyarról fordítottak magyarra – szörnyülködött Budai inkvizítor és nyomában a teljes jobboldali sajtó, egyszerre kérkedve ostobasággal és agresszivitással, ami nem a legszerencsésebb párosítás. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy csak megjátsszák magukat, de ebben a esetben ez biztosan nem áll meg, olyan ember nincs, legyen bármilyen cinikus, aki megjátszásból mutatja magát ennyire gyökérnek. Időnként egy fideszes politikus is lehet őszinte.

(gomperz)

Szijjártó Péter

A tanárok kedvence, az örök stréber, a magolós épp most éli meg minden pedál legszörnyűbb rémálmát: a nagybetűs Élet visszacsapott.

Ellenzékből fölmondani a napi mantrát, támadni ész nélkül, napról napra ütni csak, mint a bolond óra: testhezálló feladat volt. De két év miniszterelnöki szóvivőség megmutatta, hogy ugyanez kormányon, amikor tétje van a szövegelésnek, maga az ön-tökönszúrás. Ha csak Szijjártó kétéves tevékenységéből ítéljük meg Orbánt, az embert, aki Péter nyelvével szólt hozzánk, akkor a miniszterelnök egy kifejezetten buta, értetlen, agresszív, valóságérzékelésében rokkant figura. Oké, talán egyébként is, de ami a fő: Szijjártó Péter félidős bizonyítványa csupa karó. Nullára lejárt arc, ezer méterrel mélyebben, mint a korabeli Rogán, aki bő két évet rejtőzött, hogy elhagyja a Párt Ökle címet, és újjáépítse magát. Szijjártó Péter megbukott, és most egy homályos tartalmú nemzetközi kapcsolattartói poszton készül a pótvizsgára. Volt miért meghúzni: nála többet kevesen tettek a magyar politika eldurvulásáért, a személyeskedő, sértő és alpári politikusi beszéd legitimálásáért.

(ceglédi)

Selmeczi Gabriella

A Fidesz-frakció szóvivőjének karrierje mögött egyszerű, kételemű teória áll: 1. A magyar emberek hülyék. 2. Hasonló a hasonlónak örül.

Adja magát az ötlet, hogy állítsuk elő a magyar politika legostobább jelenségét, és akkor máris bezsákoltuk a legnagyobb szavazói réteget. Ehhez kell a megfelelő alapanyag, és a gondosan megalkotott, mindig hibátlanul buta szövegek euróárfolyamról, IMF-hitelről, bármiről. A projekt mellékes hozama, hogy Szijjártó Péter kifejezetten árnyaltan gondolkodó filozófusként tűnhet fel ilyen eszkort mellett, ami egyben megnyugtatóan tisztázza a frakció és a miniszterelnök viszonyát is.

Egyetlen ponton bicsaklik meg a terv: lehet, hogy a magyarok többsége tényleg hülye, de nem mindegyiknek jutott harmincezer négyzetméter uradalom Abádszalókon. Ami kicsit akadályozza az azonosulást.

(- W -)

Mráz Ágoston Sámuel

Egyetlen fél-autoriter hatalom sem az igazi a hozzá tökéletesen hűséges, és e hűségből tökéletesen megélő valóságmagyarázók nélkül.

A Fidesz három-négy különböző színvonalú politológust is csatasorba állított politikájának védelmében: a legfelkészültebbet kormányszóvivőnek tette meg, a többieket pedig hagyja, hogy naponta égjenek szénné a médiában, az alapvető tárgyi tévedésektől sem idegenkedő Kiszelly Zoltántól az egészen kínos Kumin Ferencig.

 

A korona legékesebb ága azonban Mráz Ágoston, aki még Schmitt Pált is hajlandó megvédeni az MTV-ben lemondatása előtt egy nappal, nyilván nem cserébe azért az alig több mint másfél milliárdos, sajtófigyelésről szóló megrendelésért, ami persze 30 új munkahelyet teremt (minden idők legpofátlanabb közleménye). Elemzéseiből nem érdemes válogatást készíteni, túl nagy a merítés, ehelyett lapozzuk csak fel a legújabbat, csak egyetlen mondatot idézzünk belőle: „Az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítésével és hatékonyságának előmozdításával összefüggésben számos lépés történt az elmúlt évben.” Aha.

(sabater)

Vigh András

Vigh András szegény nem tehet róla, hogy a nép őt választotta a közmédia arcának, hiszen ő csak egy riporter, aki tette a dolgát. Azonban emlékezetes bejelentkezésével, amikor a 2012. január 2-i, közel százezres operaházi ellenzéki tüntetésről olyan helyről állva tudósított, ahonnan úgy látszott, mintha alig lenne tüntető, nem csak egy súlyos szakmai hibát követett el.

Ez az aktus magába sűríti mindazt a felháborítóan pitiáner, de egyben látványosan béna, lomnicis-napraforgóblogos-papp dánieles agitprop szellemiséget, ami a közmédiát eluralta a kormányváltás után. Az internetes folklór virtuális ostora azonban Vigh András hátán csattant, akiből népszerű mém lett.

(kiss)

Kerényi Imre

A színházi rendezőként csekély, avantgárd médiaszemélyiségként viszont Anettkához mérhető sikereket elért Kerényi régóta látványosan képviseli a Fidesz ezoterikus szárnyát. Aki nézett Hír Tv-t az indulás utáni években, az sosem felejti el mániákus csiripelését és zokogásra indító humorát. Azt viszont senki sem gondolta volna, hogy ennél nagyobb feladatot kaphat valaha is. A fülkeforradalomban azonban felkavarodott az iszap, és Kerényi nem kisebb küldetést kapott, mint a szentséges – és azóta is foltozgatott – Alaptörvény képzőművészeti megörökítését. Nem okozott meglepetést, berendezte szépen a szocialista szellem vasútját, és azóta is roppantul meg van sértődve, amiért a katarzis elmaradt. Reméljük, még sok hasonló megbízás várja, hogy méltóképpen emlékezhessen az utókor a Nemzeti Együttműködés Rendszerére és szolgáira.

(- W -)

Nyerges Zsolt

Csendes gyűjtögetésre, szótlan építkezésre készült a magyar nagytőkés a kormányváltás után, arra, hogy mocsarakat csapol le és naperőműveket épít, hidakat húz fel és alagutakat váj a magyar földbe, vasútvonalakat áramosít és főtereket újít fel, mert Közgép és Lászlóné plusz villanyáram egyenlő kommunizmus.

És nem arra, hogy hiába küldi be a parlamentbe a legjobb embereit, hiába vásárolja be magát szügyig a magyar médiába, hiába védi meg őt személyesen a miniszterelnök, mégis úton-útfélen leoligarcházzák, a játszótereken simicskásat és nyergesest játszanak az óvodások, a Facebookon pedig azzal szembesülnek a gyerekei, hogy papát furcsa jelzőkkel illetik. Két év kormányzás után és a hálátlan nemzettel a háta mögött már csak az utókorban bízhat, fogyatkozó reményekkel.

(mong)

Simicska Lajos

„Gondom lesz rátok!” – üzente 2004-ben, majd alámerült, hogy kiguggolja a kommunistákat, akikkel azért az ellenzéki évek alatt is megtalálta a közös nevezőt. A fülkeforradalom új távlatokat nyitott a „gondoskodásban”, két év kormányzás után elkezdte minden érdekelni, sőt a mindenen túli világ is. "Lajosnak szenvedélyévé lett a politikacsinálás" – mondják róla, pedig a közhiedelem szerint Dr. Jekyll eddig elég jól kezelte a rejtőzködő Mr. Hyde-ot, aki ritkán merészkedett a beteg közelébe. Nem jó hír viszont, hogy már műteni is akar, ami nem kis fejtörést okoz a doktornak, hiszen egyszer már a vesztét okozta az elhatalmasodó társa. A városi hajtóvadászat viszont az őt ismerők szerint csak olaj a tűzre.

(mong)

Dániel Péter

Minden nemzetnek olyan ellenzéke van, aminőt megérdemel, mondotta volna Széchenyi István, mielőtt újra a halántékához emeli a pisztolyt, ha látta volna előre, a Nemzeti Együttműködés milyen ellenzéket termel ki magából. Mert ha nem csak fikázni akarjuk az ellenzéket, akkor is sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy az elmúlt két évben feltűnt szervezetek és arcok közül a legtöbb és leglátványosabb szereplés Dániel Péter gyurcsányista ügyvéd-mozgalmár nevéhez fűződik, aki viszont a konstruktivitás legcsekélyebb szikrája nélkül, hol komikus, hol szimplán hibbant, hol egyenesen kártékony, barbár akciókkal "küzd" a demokráciáért.

(kiss)

Zagyva György Gyula

Tamás Gáspár Miklós visszavonulása óta vártuk, hogy a szikrázó intellektus visszatérjen a parlament falai közé, s most végre a maga tündöklő egyszerűségében Zagyva György Gyula személyében meg is érkezett. „Jer velem a szünetben beszélgetni a középkori istenes énekek stílusjegyeiről, s közben szót ejthetünk Heidegger kései – szerintem némileg ellaposodó – munkásságáról” – gondolta Zagyva György Gyula midőn így szólt egyik képviselőtársához: „ezt majd a folyosón megbeszéljük”.

Mert minden nemzeti radikálisban ott szunnyad egy mélyen eltemetett filosz, valamint a szépség csillapíthatatlan rajongója, ezért is csempészett be Zagyva a közéleti vitákban megfáradt honatyák közé egy valódi muzeális értéket, egy szamurájkardot.

A Jobbik politikusa feladatának érezte továbbá az újságírók edukációját, amit egy karikás ostorral, főleg annak nyelével tartott célszerűnek kivitelezni, legalábbis a Hetek Magyar Szigetre tévedt munkatársai így számoltak be az esetről. Ám hiba lenne mindezek fényében Zagyva György Gyulát a képviseleti demokrácia vadhajtásaként értelmezni, a következő ciklusban az egykori villanyszerelőből még miniszter is lehet. Nem ez lenne a legrosszabb, ami történhet velünk.

(-ha)

Gyurcsány Ferenc

A Fidesz totális hatalomátvételéből senki nem profitált olyan keveset, mint a volt kormányfő. Köszönheti ezt külső körülményeknek is (új pártjának tíz képviselője egy jogi trükközésnek köszönhetően nem kapott frakcióstátust), jórészt azonban önmagának: Gyurcsány Ferencet ugyanis túszul ejtette az a tragikus szerep, hogy anti-kádárista és posztkádárista is egy személyben.

A Demokratikus Koalíció (DK) elnökében a racionális piacgazda ("kormányváltás után mindenkinek fájni fognak a gazdasági intézkedések") és a kisemberbarát populizmus (avasi lakótelep, százmilliók a "problémás családokra", Kádár "bár vitatható áron", de "demokratizálta a tanulás jogát") is simán megfér - a kettő között néha csak napok telnek el. Személye tehertétel a még baloldalibb/zöld ellenzéknek, plusz rossz néven veszik, hogy ő az egyetlen nem antikapitalista retorikájú párt vezetője.

Bár a DK egyes mérések szerint átlépte a mérhetőségi küszöböt, az elhíresült szakdolgozat-ügy valószínűleg csak Gyurcsány politikusi stagnálását alapozza meg. Az ügyet ugyanis két nap alatt sikerült háromféleképpen értelmeznie, erősen emlékeztetve Schmitt Pál hasonló kamikaze-kommunikációjára. Az amúgy rejtélyes módon eltűnt, vélhetően plagizált szőlészet-borászati dolgozat törzsanyagára előbb nem emlékezett, majd beismerte, hogy esetleg használhatta, remélve, hogy korrekt módon, hiszen exsógora háza csak úgy hemzsegett a vonatkozó szakirodalomtól, amit a vonatkozó exsógor igencsak tagadott. Aki azóta előhozza a plágiumvádat, azt Gyurcsányék perelik. Így nehéz lesz.

(seres)

Mesterházy Attila

Így hívják a legnagyobb ellenzéki erő elnökét, de róla, miként pártjáról egyetlen szerzőnknek sem jutott eszébe semmi.

 

A Nemzeti Együttműködést Megtestesítő Személy

Állítólag ennek az országnak az elmúlt két évben volt miniszterelnöke is, de ezt csak azok erősítették meg, akik jártak Videoton-meccsen vagy kormányküldöttséggel Kazahsztánban. Az utóbbiról nem rendelkezünk megbízható információkkal, de az előbbiről beszámolók sokasága tanúsítja, hogy tényleg létezik egy ember, aki a VIP-páholyban fogadja a kormány tagjait, a politikai élet más nagyságait, sőt alkotmánybírókat, ügyészeket, gazdasági potentátokat, és két taccsdobás és egy szöglet közt az államélet ügyei is szóba kerülnek.

Orbán Viktoron látszik, hogy halálosan unja ezt az egészet, második kormányzásának kezdetén a napi ügyintézést lepasszolta helyetteseire és jobbkezére, a nagyobb baj az, hogy azóta se próbálta megtudakolni, hogy mit művelnek. Inkább éli az öregedő esztrádsztárok vidám életét, s jár hakniról haknira, de ellentétben a kollégákkal, akik mindent elkövetnek – főleg, ha egy országos lap tudósítója betéved az előadásra –, hogy visszakerüljenek a fővárosi rivaldafénybe, ő halálosan megsértődik, ha valaki megírja, hogy mit alakít fellépésein. Az elmúlt időszak arról szólt, hogy mindenféle vidéki rendezvényeken a főszereplő letolta a gatyáját, és ülepét fordította Európa felé, majd helyreigazította a színikritikusokat.

Persze, lehet, hogy ez neki így jó, a korosodó ripacs élvezi, hogy – Wermer András elüldözése, majd halála óta – nem rendezi senki, és nem kell spórolnia a manírokkal és szóvirágokkal, és szemlátomást a publikumnak éppen ez kell. A Nemzeti Együttműködésben színész és közönsége egymásra talált. A „népben és nemzetben” gondolkodó (ami azt jelenti, hogy nem gondolkodnak, de pénzt kapnak érte) búsképű professzorok, senki által nem olvasott esztéták, turáni fantaszták és egyéb fura szerzetek bizalmatlanul méregették Orbánt, amíg az tehetséges volt és eredeti, hogy hozzájuk hülyült, egyből beleszerettek. Vörösre tapsolják tenyerüket az ezerszer előadott darabon, hangosan éljeneznek a habkönnyű, könnyen megfejthető mű hősének, és a végén együtt éneklik a slágert a deresedő halántékú bonvivánnal.

Volt egyszer egy jó politikusunk, s megkaptuk helyette a magyar politika Aradszky Lászlóját. Megérdemeltük.

(-ha)