A Fidesz-kormányzat tevékenysége már szinte leírhatatlan a nagy kormányzat fogalmával, hiszen a mennyiségi jelző elégtelenül adja vissza a szabadság és az alkotmányos demokrácia struktúráinak, minőségének, a magántulajdon szentségének brutális szétrobbantását. A történelmi minta az lehetett, amit a tálibok a történelmi buddhista szobrokkal műveltek.

A nemzeti kormány másfél éve folyamatosan ront rá a nemzetre. Nehéz - ebben az egy kérdésben - nem egyetérteni Krugmannel, aki a NYT-ban arról ír, hogy bár a Jobbik egy "rémálom", azért a Fidesz jelenti a "közvetlen veszélyt", ugyanis "a demokrácia papírvékony látszata mögött tekintélyelvű rendszer épül ki újra Magyarországon".

Az állampárt igazi örökösei a gazdaság "unortodox" központosításával, a magánnyugdíjpénzár-tagok újabb, 48 milliárdos meglopásával együtt a társadalom, a szellem, az oktatás legortodoxabb őrületébe, államosításába fogtak. Az MNB és a PSZÁF összeolvasztása ilyenfajta hazai körülmények között az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, joggal nevezi a történteket a Népszava "alkotmányos puccsnak". A jegybankot azért olvasztanák egybe a pénzügyi felügyelettel, hogy egy újabb kontrollinstanciát iktassanak ki a nemzeti együttműködés rendszeréből.

Hiába írja az EKB válaszában, hogy "az MNB-törvény e gyakori módosításai a jogbiztonság elvével nem egyeztethetőek össze", ha egyszer ez utóbbi már nem hívószó senkinek. A joguralom, a jogbiztonság, a limitált kormányzat védői szinte egy kézen megszámolhatók ebben a nemzeti együttműködés sújtotta, harmadik világbeli kis banán-autokráciában, amit jobb híján hazánknak nevezünk.

A teljes bejegyzés elolvasható a Kapitalizmus blogon.