Az új alkotmány preambulumának államunk 1944-es önrendelkezésére vonatkozó meghatározása hazug, elfogadhatatlan, szakmailag indokolhatatlan, és megmutatkozik benne az egész munka alkalmatlansága - írja Ungváry Krisztián történész az Indexnek írt cikkében. A büntetőjogi felelősséget történelmi tetteikért az érintetteknek kell vállalniuk - szögezi le.
A Fidesz-KDNP parlamenti többség által előkészített új alkotmány preambulumának egyik állításával foglalkozik részletesen Ungváry Krisztián az Indexnek írt cikkében, hamisnak és következetlennek nevezve azt. Arról a szövegrészről van szó, amely leszögezi, hogy Magyarország 1944. március 19-én elveszítette állami önrendelkezését és csupán 1990. május 2-án - az első szabadon választott országgyűlés megalakulásakor - nyerte vissza.
Ungváry szerint hazugság azt állítani, hogy az ezt követő történelmi események valamifajta kényszerből következtek be Magyarországon. Magyarország német megszállása után a magyar parlament változatlanul tovább működött, a Sztójay-kormány intézkedéseit ez a parlament minden kényszer nélkül megszavazta - írja. Az egyes képviselőkre, akik 1939-ben általános és titkos választással jutottak mandátumhoz, nem nehezedett semmilyen konkrét külső nyomás, a kormány kivétel nélkül olyan miniszterekből állt, akik korábban is miniszterek voltak - tevékenységüket nem kényszerből, hanem meggyőződésből végezték - áll a cikkben. A kormányzat intézkedései nem robbantottak ki országos sztrájkokat, nem vezettek tömeges elégedetlenséghez vagy fegyveres ellenálláshoz - szögezi le a történész, arra is utalva, hogy a zsidók deportálását jóformán német segítség nélkül hajtotta végre a magyar hivatali apparátus. Emellett a magyar Országgyűlés többségének szuverén elhatározásából született az a döntés is, hogy a magyar királyi honvédség továbbra is vegyen részt a III. Birodalom oldalán a háborúban - írja Ungváry.
A történész cáfolja, hogy az ország azért vesztette volna el függetlenségét, mert területén idegen csapatok állomásoztak. Mint írja, a németek 1944-es bevonulását ugyanúgy nem kísérte közfelháborodás, ahogyan a NATO-katonák jelenlétét sem. A preambulumtervezet elrabolja történelmünk egy részét, mivel úgy tesz, mintha a ma megemlékezéseket kiváltó egykori szégyenteljes tettek nem hazánk politikusainak felelőssége körébe tartoznának, hanem a felelősséget más viselhetné - írja Ungváry, hozzátéve: nyilván éppen ez a cél.
Azt is megjegyzi, hogy a preambulumjavaslata következetlen, ugyanis nehezen egyeztethető össze az az állítás, hogy a bolsevizmus ellen harcoló katonák „Európa hősei voltak”, mivel más bábjaként harcoló katonák nem lehetnek nemzeti hősök.