Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Csak nem akarnak véget érni a rendkívüli idők. A forradalmi oldalkocsis motorkerékpár, akarom mondani, a Fidesz-KDNP koalíció ismét talált egy jó ürügyet, hogy keresztülgázoljon a Tisztelt Házon. Rekordidő alatt akarják jóváhagyatni a felszámolandó Szülőföld Alap helyébe lépő Bethlen Gábor Alap felállítását. Nem zavarja őket az sem, hogy már létezik egy Bethlen Gábor Alapítvány.
Most ugyan nem képviselői indítvány formáját ölti a kezdeményezés, hanem a miniszterelnököt helyettesítő miniszter, Semjén Zsolt az előterjesztő. De egyébként a módszer ugyanaz. Péntek este felküldjük az Országgyűlés honlapjára az egyeztetés nélkül elővarázsolt törvényjavaslatot. Hétfőn pedig elrendeljük róla a sürgős tárgyalást. Miért ne, ha megvan hozzá a többségünk? Kedden aztán a bizottságokban már le is zavarjuk az első kört, a tervezet parlamenti tárgyalásra való alkalmasságáról szóló vitát.
A mi képviselőinknek ugyebár nem kell idő a felkészülésre. Úgyis megszavazzák, hogy alkalmas a javaslat az általános vitára, elvégre mi terjesztettük elő. Az ellenzék pedig hiába lenne felkészültebb, attól még nem lesz több a szavazata. Végül így is, úgy is az történik, amit mi akarunk. Nem mindegy akkor, hogy van-e elég idejük a felkészülésre vagy nincs?
Természetesen alaptalan a kritika, hogy a koalíció a határon túli szervezetekkel sem egyeztetett ezekről az elképzelésekről, és a nemrég helyreállított MÁÉRT első ülésén még csak említés sem történt arról, hogy már javában készül a törvényjavaslat a határon túli magyarok támogatási rendszerének átalakításáról, illetve a Bethlen Gábor Alap létrehozásáról, amelyben ráadásul a MÁÉRT-nek is szerepet szánnak. Ahogy e hét keddjén, az általános vitában Harrach Péter frakcióvezető, a KDNP vezérszónoka volt szíves felvilágosítani az aggályoskodókat: „az a kifogás, hogy ez sietséggel történik, akkor érvényes, ha nem vesszük figyelembe azt, hogy egy új világ építése van folyamatban, egy új szemléletnek az érvényesítése”. Amit az adott összefüggésben legfőképpen az jellemez – amint azt a frakcióvezető úr szintén érthetővé tette -, hogy a koalíció – mivel évtizedek óta együtt él és gondolkodik a határon túliakkal – a velük való formális egyeztetés nélkül is tisztában van az elképzeléseikkel. Ergo, a benyújtott törvényjavaslatában egyeztetés nélkül is az ő gondolataik köszönnek vissza.
Nos igen, sapka levéve e szellemi mélyszántás előtt. Én azonban már az ántivilágban sem voltam nagy barátja az efféle, érdekbeszámításra alapozó demokráciaeszménynek, ezért inkább most is abból indulok ki, hogy a beterjesztőé az érdem. Az abszurditásokért is.
Tehát bizony neki kéne meggyőző magyarázattal szolgálnia a felmerülő kérdésekre. Itt van mindjárt az, hogy mi értelme is van a Szülőföld Alap felszámolásának, és új néven egy új alap létrehozásának? Azon túl, hogy ezt még az előző koalíció hívta életre? És a mostani minden tekintetben erősíteni akarja, hogy vele új korszak kezdődik. Meg persze, mert így az egész kuratóriumtól, az általa működtetett kollégiumok tagságától, illetve az Alap határon túli regionális irodáinak adminisztratív személyzetétől is egyetlen mozdulattal meg lehet szabadulni. Márpedig, gondolják – egyébként jó okkal –, ezek a balliberális koalíció határon túli lekötelezettjeinek emberei, Romániában például nyilvánvalóan az RMDSZ-é.
Miért is kell névleg vadonatúj intézmény, ha azokat a változtatásokat, amelyek a máshol megtett lépések következtében – pl. a MÁÉRT helyreállítása nyomán – válnak szükségessé, a Szülőföld Alapról szóló 2005. II. tv. módosításával is elérhették volna? Természetesen a szervezeti működés átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, hatékonyabbá tétele érdekében szükségesnek vélteket szintúgy. Ha már valami ilyesmi az új törvény elfogadásának ideológiája.
Ami amúgy nem új felismerés, nem új ötlet, 2005-ben lényegében az előző koalíció is ezzel indokolta a Szülőföld Alap felállítását, hogy nem volt elég átlátható, ellenőrizhető, hatékony a korábbi rendszer. Akkor se készült alapos feltáró elemzés arról, mi a baj a régivel, most sem.
A két nagy politikai erőcsoport, a balliberális és a jobboldali rendre azzal vádolta egymást az elmúlt tíz-tizenkét évben, hogy kormányon a saját kliensrendszerüket építgetik, a politikai irányzatuknak kedves határon túliak javára csoportosítják át a támogatásokat. Mi tagadás, ebben többé-kevésbé mindkét félnek igaza volt. Ez történt, mégpedig egyre kíméletlenebb egyoldalúsággal.
Semmi okunk feltételezni, hogy ez a folyamat a közeljövőben visszafordul. Vagy akár csak szelídülhet. A Szülőföld Alap létrehozását a mai kormánykoalíció öt éve többek között azért bírálta, mert túlságosan centralizáltnak látta a kiépülő támogatási rendszerét. Most ellenben annál is jóval centralizáltabb rendszert készül felépíteni a felelősség egyértelművé tételének érdekére hivatkozva. A Szülőföld Alap forrásainak kilencven százalékát pályázati úton volt köteles szétosztani. A Bethlen Alap kormányzati felelőseinek viszont már nem kell majd e korláttól sem szenvedniük.
Ha valaki az előzmények ismerete nélkül olvassa a javaslat szövegét, azt gondolhatja, hogy megtörténik végre a tárgykör részletes szabályozása. De ha tanulmányozza a most felszámolandó Szülőföld Alapról szóló törvényt, meglepetéssel látja, hogy jelentős részben ugyanazt találja benne, nagyon hasonló módon szabályozva. Sokszor még az indoklás is szinte egy az egyben átvétel.
És hogy miért Bethlen Gábor Alap lesz a neve? Holott évtizedek óta létezik és széles körben elismerésnek örvend a Bethlen Gábor Alapítvány. Rejtély.
Ennek a létrehozását még 1979-ben indítványozta a népi tábor, a határon túli magyarokkal való szolidaritás jegyében. Ez volt az első magánalapítvány életre hívására történt kezdeményezés. Formálisan Illyés Gyula, Németh Lászlóné és Kodály Zoltánné alapították. És a pártállam csak hosszas küzdelmek, egyeztetések után, 1985-ben engedélyezte végül az elindítását. Az egyik legfontosabb civil szervezeti előzménye volt az 1987-ben induló MDF-nek. 1990 óta is működik, bár természetesen módosult profillal. Díjakat oszt ki (Bethlen Gábor-díj, Tamási Áron-díj, Márton Áron-emlékérem).
Hogy még cifrább legyen, Lezsák Sándor a mai elnöke. És nem tudok róla, hogy a Bethlen Alapítvány be kívánná szüntetni a működését. A Bethlen Gábor Alap épp úgy számít az állampolgári támogatásokra, ahogy az évtizedek óta létező Bethlen Alapítvány is. Az Alap az Alapítvány elől igyekszik majd elszívni a levegőt?
Mi ez? Szemérmetlen lenyúlás? Vagy akkora a forradalmi felfordulás, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Akár erről van szó, akár arról, elképesztő. Az előterjesztő se az írásos indoklásban, se a parlamenti vitaindítójában nem tér ki erre a sajátos körülményre, miközben hosszas fejtegetésekbe bocsátkozik a találó névválasztásról.
Miféle konzervatív, vagyis az értékes hagyományokat megbecsülő, értéktisztelő alakulat az, amely képes említetlenül hagyni ezt az előzményt? Jellemző, hogy még a parlamenti vitában sem a koalíció valamelyik képviselője hozta ezt szóba, hanem az LMP képviselője.
Mellesleg, ha már mindenképpen új nevet akar a koalíció a régi funkció ellátását szolgáló, valójában csak felújított intézménynek, miért nem nevezi például Illyés Alapnak? Megint csak azt mondom, hagyománytisztelő alakulatként lenne oka rá, hogy ezt a nevet válassza. Már persze, ha csakugyan hagyománytisztelő volna, és nem a „holnapra megforgatjuk az egész világot” hevében cselekedne ez esetben is.
A balliberális koalíció ugyanis a Szülőföld Alap 2005. évi II. törvénnyel történt létrehozása után más közalapítványok (Új Kézfogás, Apáczai) megszüntetése mellett az Illyés Közalapítványt is felszámolta. És az utóbbi feladatkörét éppen a Szülőföld Alapnak adta át. Szóval az Illyés nevet választva az 1990-ben, az Antall-kormány által létrehozott intézmény hagyományához térne vissza a mai koalíció. Amelynek a döntéseit még többpárti kuratórium hozta, szimbolizálva a közmegegyezést és a határon túli támogatások politika felett állását. Vagy épp ez volna a baj vele, ez tenné ma időszerűtlenné?
De hát az Illyés Közalapítvány az előző Fidesz-kormány alatt élte a legszebb éveit. Kiszélesedett a tevékenysége, kibővültek a forrásai. A kedvezménytörvény elfogadása után az Illyés Közalapítvány kapta meg az oktatási-nevelési támogatások kezelésének jogát is. Széles irodahálózatot épített ki a határon túli pedagógusszövetségek közreműködésével. Éppen négy éve, 2006 decemberében számolta fel a Gyurcsány–kormány, méltatlan vádak kíséretében, elfogadhatatlan érvekkel. Tehát e névválasztással ugyanakkor a saját, korábban még nagyra tartott hagyományához térne vissza a koalíció. És ezzel az egykori intézményt és munkatársait is rehabilitálná, legalább erkölcsileg.
Ez se számít? Ez se szempont?
