A lóvá tett ország, avagy hogyan lett Overdose-ból Underdose
A csodaló története évekig közügy volt Magyarországon. Épp ezért meglepő, hogy most, amikor dicstelenül befejezte az idei évadot, a média nem kommentálja a vele kapcsolatos történteket, az egykori rajongók egy része pedig virslinek, mócsingnak titulálja a korábbi kedvencet.
Overdose-nak az elmúlt vasárnap Rómában kellett volna futnia egy Group 3-as versenyen, ám tulajdonosa egy újabb betegségre hivatkozva nem indította a versenylovat, ahogy a korábbi párizsi, majd az azt követő milánói versenyen sem. Pedig Overdose egy jó őszi finissel helyrehozhatta volna az augusztus végén megtépázott renoméját, s ebben reménykedett tulajdonosa, Mikóczy Zoltán is, aki azt nyilatkozta a kudarccal végződött német verseny után, hogy „semmiképpen nem szeretnénk a csalódást jelentő baden-badeni versennyel befejezni a szezont, és azzal menni a téli pihenőre”.
A várakozásokat azonban maga Mikóczy hűtötte le, aki Párizsba nem vitte ki a lovat, majd októberben azt nyilatkozta, hogy Overdose ugyan egyre jobb formát mutat, ám legutóbbi patkolása után – amikor körmölték is – elhúzódó pataérzékenység jelentkezett nála, ami még nem múlt el teljesen, így nem utazhat a milánói versenyre. Az MTI hírét sok lap, hírportál átvette, de szinte sehol nem kommentálták. Aztán eltelt két hét, és Mikóczy ismét nyilatkozott, mert úgy vélte, hogy Rómában már újra vágtázhat a magyar csodaló. Overdose azonban nem utazott el a november 14-i versenyre, amit tulajdonosa azzal indokolt, hogy a ló felkészítését az előző három hétben egy tályog hátráltatta.
Így megvonhatjuk az idei versenymérleget: Overdose júliusban megnyert a Kincsem Parkban egy 1200 méteres futamot (Grade), két héttel később Pozsonyban egy 1000 méteres versenyen (Listed) épphogy győzött (a kifáradt lovat 1200 méteren valószínűleg legyőzték volna az ellenfelei), aztán Baden Baden-ben egy Group 2 kategóriájú versenyen a botrányos start után a hetedik helyen érkezett célba, s ezzel elvesztette a veretlenségét. Ezért aztán a nagy visszatérés helyett inkább kudarcról beszélhetünk, s az őszi fejlemények ismeretében az sem elképzelhetetlen, hogy jövőre Overdose befejezi versenyzői pályafutását.
Ami Overdose-zal az elmúlt két évben történt, igazi „magyaros” történet.
Legendás, ám napjainkban igencsak lepukkant lósportunk berkeiben 2007-ben váratlanul felbukkant egy nyeretlen kétéves, amelyet a tulajdonosa nevetségesen alacsony összegért vásárolt egy angol árverésen, majd két év elteltével a ló a várakozásokhoz képest fantasztikus eredményeket kezdett produkálni. Sorozatban nyert, igaz, kevésbé jegyzett versenyeken, ám első komoly győzelme után (Goldene Peitsche, 2008) a német sajtóban elnevezték csodalónak, s ettől kezdve Magyarországon is ezzel a jelzővel „futtatta” a média és a marketinggépezet. A lovat hungarikumként és celebként sztárolták, s mivel még két jelentős versenyen (Párizs, Róma) sikerült győznie, kikiáltották világklasszisnak, verhetetlennek.
A ló a 2009-es versenyévadot már világsztárként kezdte, s budapesti „fellépésén” (a Kincsem Parkban rendezett futamon) a szakembereken kívül megjelentek környezetében médiasztárok, politikusok, haszonlesők, megmondóemberek is, valamint több tízezer olyan rajongó, aki korábban lóistálló vagy lóverseny közelében sem járt. A „Dózit” ajnározók, sztárolók tábora pedig hetek alatt – nem túlzás – milliós nagyságrendűre emelkedett.
A lóval azonban a versenyen olyasmi történt (leesett a patkója), ami döntően befolyásolta későbbi karrierjét. A rossz patkolás nyomán patairha-gyulladás lépett fel nála, az állat súlyosan megbetegedett, többször félrekezelték, rosszul ápolták, s számos egyéb jele is volt, hogy egyre rosszabb döntések születnek vele kapcsolatban (például parafenomént szerződtettek mellé, aki kozmikus energiákkal kúrálta a lovat), miközben a médiában megkezdődtek az időközben 1,5 milliárd forintra értékelt ló körüli mellébeszélések, hazudozások, kinyilatkoztatások. Az ígérgetések és „kezelések” ellenére a ló 2009-ben már nem indult versenyen, s elfogulatlan szakemberek további pályafutását már ekkor veszélyben látták, utalva az állat láb- és pataszerkezetének sérülékenységére.
Az üzleti megfontolások, ilyen-olyan érdekek azonban nemcsak 2009-ben akarták folyamatosan versenyeztetni a lovat, hanem 2010-ben is ezzel az eltökéltséggel indították a szezonját.
Mikóczynak tekintélyes üzletembereket (Demján Sándor, Csányi Sándor, Járai Zsigmond, Hernádi Zsolt) sikerült bevonnia az Overdose-zal kapcsolatos elképzelésekbe, s márciusban öt magyar nagyvállalat (Euroinvest, OTP Bank, Közgép, Mol, CIG Pannónia Biztosító) megvásárolta Overdose tulajdonjogának 50 százalékát. (A cégek és Mikóczy által létrehozott Overdose Vagyonkezelő Kft. egyetlen apportált vagyona az 1,5 milliárd forint eszmei értékre becsült csodaló.)
A ló ugyan még ekkor sem egészséges, de versenyeztetni akarják, ám a kulisszák mögötti eseményeket ismerők ekkor már a baljós jelekből arra következtetnek, hogy az optimista nyilatkozatok ellenére a lóval s környezetével komoly problémák vannak. Távozik a teamből Ribárszki Sándor, a ló trénere, ugyanakkor egyre több új szakértő, tanácsadó bukkan fel az istálló körül. Intrikákról, dilettantizmusról, irigységről, kapzsiságról, haszonlesésről, sárdobálásról suttognak a bennfentesek, amit a baden-badeni kudarc után Overdose munkalovasa, Budinszki Barbara (aki július óta szintén nem dolgozott már a lóval) részben megerősített, igaz, nem itthon, hanem az Újvidéki Új Szó-ban megjelent interjújában.
Mikóczy és a médiában nyilatkozó megmondó emberek igyekeztek ugyan cáfolni a korábban dédelgetett „Barbie-t”, de Overdose idei szerepléseit, s vereségének körülményeit is sokan látták.
A baden-badeni start látványa önmagáért beszélt, a drámai tényekkel azonban a verseny után sem akartak szembenézni az illetékesek. Utóbb a kudarcot ráfogták mindenre és mindenkire, s ez alól Overdose sem volt kivétel. Az optimista nyilatkozatok mellett megtudhattuk, hogy a lónak nincs kedve dolgozni, veszített a súlyából, elment az életkedve, depressziós, a lovászlány össze-vissza hazudozik. Ám a ló mellé szerződtetett új team tagjai, a tanácsadó szakemberek továbbra is bizakodónak mutatkoztak, a ló jó esélyeiről beszéltek. Az elmúlt két évben történteknek, a kudarcnak nem volt felelőse, mindenki másra mutogatott, s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elmarad a nagy visszatérés, a ló nem tud megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, csámpás” lábszerkezete nem tökéletes (valószínűleg ezért is adták el tulajdonosai), ezért Overdose rendkívül sérülékeny, a korábbi rajongók hangulata megváltozott.
Magyarországon mindig is komoly igény volt a csodákra (Mária országa, Csaba királyfi országa). A józan ész szerepét – különösen válságos időszakokban – a kelleténél jóval nagyobb mértékben az irracionális gondolkodás, a hit, a csodavárás veszi át. Hinni akarunk a politikusokban, a magyarság kiválasztottságában, az ország nagyságában, kedvenc pártunkban, a megváltónak gondolt vezérekben, a szebb jövőben, de még akár egy lóban is. Szeretünk kilépni a sanyarú mából és a rózsaszínűre festett holnapba feledkezni, a rögvalóság megélése helyett illékony délibábot kergetni. Ezt a hitet, vágyat ma már a média és a marketing szakemberei, a pr-osok ki is elégítik, fel is használják.
A magyar népléleknek ezt a fajta vágyakozását, sóvárgását Overdose-zal kapcsolatosan is profi módon meglovagolták. A lovat és teljesítményét is éppúgy celebesítették, sztárolták, mitizálták, ahogy egyes médiasztárokat vagy politikusokat.
Az elmúlt két évben Overdose-t is csodáltuk, istenítettük, bálványoztuk, bíztunk a sikereiben, kritika nélkül hittünk benne, mindent bekajáltunk, amit róla mondtak, hazudtak, ködösítettek. Aztán most, amikor nem úgy teljesülnek az álmaink, az elvárásaink, ahogy reméltük, akkor vagy közömbössé válunk, vagy minden indulatunk, dühünk, csalódásunk ellene fordul. Overdose esetében mindkét változatra van példa bőven: még sokan hisznek benne, de az elmúlt hónapokban a vele kapcsolatos nyilatkozatokhoz, cikkekhez írt kommentekben már teret kaptak a kijózanodás, a csalódottság hangjai, ahogy bőven kijut neki az átkozódásból, az „abcúg, le vele” véleményekből is.
Az inga kileng, s régi magyar hagyományként most éppen átesőben vagyunk a ló túlsó oldalára. A kommentelők virslibe valónak, mócsingnak stb. nevezik a jobb sorsa érdemes pacit, s a folytatással, a reális esélyekkel nagyon kevesen foglalkoznak. Pedig érdemes volna ezen is elgondolkodni az indulatok közepette. Overdose jövő április 2-án betölti a 6. életévét. Ez egy versenyló esetében – különösen fiatalabb vetélytársakkal számolva – már eléggé kritikus kor. Overdose pályája ráadásul nem éppen felívelő, dinamikus szakaszában van. Az eddigi életmű: 15 verseny, amiből 14-et megnyert, az utolsót pedig elveszítette. Csakhogy ezeknek a versenyeknek a döntő többsége a nemzetközileg nem nagyon jegyzett listed és grade kategóriába tartozott (munkalovasa szerint idén Budapesten is „egerek között futott”). Group 2-es versenyt eddig egyszer nyert (Goldene Peitsche, 2008), Group 1-es versenyt pedig hivatalosan még egyszer sem. (2008-as párizsi győzelme után a megismételtetett futamon már nem indították.)
Overdose egészségi állapota, további sorsa egyelőre bizonytalan, de veretlenségi nimbuszának vége, s a celebesített csodaló mítoszával is leszámolhatunk. Az még talány, hogy lesz-e jövőre olyan formában, hogy igazi, nagy, mérvadó versenyen eséllyel indulhasson. Fogadni mindenesetre ma már kevesen fogadnának rá, mint ahogy az 1,5 milliárdos eszmei érték is az üzletemberek álmával együtt tűnt tova.
Végiggondolva Overdose eddigi pályafutását – gyors felemelkedését s fájdalmas kudarcát –, talán jobban is megbecsülhettük volna ezt a szép és nemes állatot.
Valószínűleg nem volt soha csodaló, de többre lett volna képes, mint amit kihoztak belőle.