Csányi Vilmos

Csányi Vilmos: Nem, és ez a hit most végérvényesen összedőlni látszik. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy amikor kicsit is helyreáll a világ, akkor a politikusok belátják, ez így nem megy. Minden kultúra szabályozott rendszer. Ha ebbe olyasvalamit ültetünk be, amire azt mondjuk, hogy ez majd önmagát szabályozza, akkor az történik, ami legutóbb a világgazdaságban történt. De ugyanez történt akkor, amikor az egyházak tevékenységét nem szabályozták: jött az inkvizíció.

hvg.hu: Ha nem a piac, akkor mi vagy ki szabályozzon?   

Cs.V.: A közösség. Az ember természetes társadalmi formája a kisközösség, ahol egységes a kultúra, mindenki betartja a szabályokat és békésen éldegél. Ez évszázadokig, évezredekig bevált forma volt. És túlságosan sikeres is. Ennek az lett a következménye, hogy az ember néhány millióról hét milliárdra szaporodott. Közben a korábbi közösségi formák eltűntek. Azóta minden populáció azzal küzd, hogy kvázi közösségeket hozzon létre. Ilyen például az állam, a nemzet, a város, a párt, az egyház, de még a munkahely is. A társadalomban most tulajdonképpen mindenki úgy viselkedik, mintha ő maga lenne egy önálló közösség. Ebben a teljesen instabil, kaotikusan változó világban nem működnek a régi szabályok.

Magyarország speciális helyzetben van, mert itt mintegy 30 százalékban tarják be a törvényeket. Ami borzasztó, mert egy normális államban ez 70 százalék felett van. S amikor ez kiderül, akkor mindenki azt gondolja, hogy a rendőrséggel, a joggal való fenyegetéssel kell a szabálykövetést erőltetni. Ebben az a szörnyű, hogy akik ezt mondják, azoknak fogalmuk sincs a társadalom működéséről. Ilyesmivel nem lehet elérni a szabályok betartását. Erre akkor van esély, ha közösségek alakulnak ki.

hvg.hu: Az iskola nem tud ebben segíteni?

Cs.V.: Tudna, de amikor a gyerek el kezd iskolába járni, nincs tisztességesen szocializálva. A családban nem tanulta meg, hogy vannak szabályok és azokat be kell tartani és vannak domináns személyek, akiktől tanulni lehet. Bekerül az iskolába és úgy gondolja, hogy ez egy börtön. Az iskola pedig azt hiszi, hogy az a dolga csupán, hogy tudást töltsön a fejekbe. Persze ez a tudás is elmaradt az élettől, úgy harminc évvel. Nagyon kevés olyan iskola van, amelyik megpróbál közösséget nevelni, mert a családok felbomlása miatt ez lenne a legfontosabb dolga. Ha ez nincs, akkor az iskola egy erőszakszervezet, amely viszont nem működik. A tanulók, amikor kijönnek az iskolából, olyan individuumok lesznek, akik a saját jogaikkal tisztában vannak, de a kötelességeikkel nem. És természetesen nem fogadják el a szabályokat.

hvg.hu: És később, amikor kikerül az Életbe, nagy É-vel?

Cs.V.: Amikor a két politikai oldal kölcsönösen kirekeszti a fél országot, és nem tekinti a „másik oldalt” a közösség részének, ez azt jelenti, hogy „veled nem törődöm, és amit te mondasz, azt én nem fogadom el. A szabályokat meg nem vagyok hajlandó követni, mert azt a másik oldal hozta”. Amikor elindult a rendszer változása, senki nem volt, aki meg tudta volna mondani, hogyan kell egy ilyen átmenetet levezényelni. Mindenki azt mondta, hogy itt az új világ, törődjetek magatokkal, mindenkinek annyi lesz, amennyit összekapar. Holott lehetett volna azt mondani, hogy ez nagyon veszélyes világ, ezért elsősorban közösségeket hozzunk létre, amelyek megvédenek egy darabig. Nem kellett volna leszoktatni az embereket a közösségről.

hvg.hu: Az összetartó erő a kohézió mekkora közösségekben jöhet létre?

Cs.V.: Egészen nagy közösségben is létrejöhet, de 150 fő az ideális. Minél nagyobb a létszám, annál inkább gyengül a kohézió. De amikor az iskolai oktatást mindenki úgy képzeli el, hogy minden iskola azt csinálhatja, amit akar, akkor nem alakul ki a közös kultúra.

hvg.hu: Azért léteznek ilyen-olyan közösségek: például vallási csoportok.

Cs.V.: Ezért nem esik szét teljesen az ország. De ezek kevesen vannak és nem elég hatékonyak. Ha valaki megvizsgálná, hogy tíz millió emberből hány ember tartozik valamilyen közösséghez, ez nagyon sokat mondana a társadalomról. A rendszerváltás előtt megszokott dolog volt, hogy összejártunk, mert a rendszernek voltak kellemetlen tulajdonságai, és ezt úgy védte ki az ember, hogy nem engedte magát atomizálni és a hasonló nézeteket vallókkal összejött, és ezáltal mégis egy közösséghez tartozott.

hvg.hu: De mire a másodállás után az ember hazamegy a családhoz, akkor hogyan építsen közösséget?

Cs.V.: Akik ezt mondják, azok átlagban öt és fél órát néznek televíziót. Ezalatt remek közösségeket lehetne csinálni. Nem az a gond, hogy nincs rá idő. Ezek álválaszok. A probléma az, hogy nem ismerik fel, hogy mi a baj. Még saját érdekeik mentén sem hajlandóak az emberek közösségeket létrehozni. Régen a kultúra Istenről szólt és a természetről. Most a pénzről. De egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Ez az állapot addig tart, amíg a bolygó bírja olajjal, szénnel, gázzal. Ha már nem bírja, akkor megváltozik ez is.