Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Mi történt valójában a Podmaniczky utcában?
A „RÉS” Szociális és Kulturális Alapítvány vezetője, Stanczel Adél a dr. Szilágyi Júliával készített interjút néhány fontos információval egészítette ki. A levelet az alábbiakban közöljük.
A Podmaniczky utcai női szálló nagy szobája. |
„Ezek a szerencsétlen emberek az utcán találják magukat, a hajléktalanok táborát szaporítják. Erről már kaptam visszajelzéseket: a Podmaniczky utca 32 sz. alatti női hajléktalanszálló előtt rendszeressé váltak a verekedések, ugyanis a régiek nem hajlandók beengedni azokat, akik a Lipótról nemrégiben kerültek oda. Alig egy hete három sérültje volt a verekedésnek, az egyik nőnek betörték a koponyáját.”
Az említett eset 2007. október 11-én 16-16.30 óra körül történt, nem az intézmény előtt, hanem a Podmaniczky utca másik oldalán, s ekkor még nem voltak benn a szállón este ügyelő szociális munkások. A konfliktus három érintettje rendszeresen nálunk éjszakázik, csak egyikőjük volt új lakónk. Ő vidékről jött fel, s már vissza is ment oda (ez az utóbbi eset egyáltalán nem egyedi). A konfliktus oka nem az volt, hogy a „régiek nem hajlandók beengedni azokat, akik a Lipótról nemrégiben kerültek oda”, hanem a három rendszeresen hozzánk járó hajléktalan nő közötti személyes természetű okokra vezethető vissza. A fentieken túl a konfliktusnak az interjúban megjelentekkel ellentétben sajnos volt egy sérültje — akit az alapítvánnyal együttműködő orvos látott el.
Szállónk rendszeresen telt házzal működik, nyitás előtt rendszerint sorban állás alakul ki, így kollégáink 17 órától az utcán segítenek az esetleges konfliktusok megoldásában. Fontosnak tartjuk a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező lakóink védelmét, a nyugodt pihenés feltételeinek biztosítását. Intézményünk szolgáltatásait már az OPNI-t érintő változásokat megelőzően is nagy számban vették igénybe azok a hajléktalan nők, akik valamilyen pszichiátriai megbetegedésben szenvednek. Ezért – segítésükre – évek óta két pszichiáter-addiktológus szakorvossal is együttműködünk, akik közül az egyik hetente rendel a szállón.
Szociális intézményként ennél több speciális segítségre nincs lehetőségünk. Az interjúban leírtakkal ellentétben nálunk – ahogy a többi szállón is – nem a lakók, hanem a szociális munkások szervezik az intézmény életét, engedik be a lakókat, és tartatják be a békés és biztonságos éjszakai alváshoz szükséges szabályokat."
