© Túry Gergely

Honfitársaink zöme szorongva figyeli a szárnyaló, 60 dollárt verdeső hordónkénti kőolajárat és az ebből következő, most már bejelentési kötelezettség nélküli magyarországi benzin- és gázolajár-emeléseket.  Az már befészkelte magát kollektív tudatunkba, hogy bármennyire kiemelt gazdaságpolitikai törekvés az infláció féken tartása, a magasabb üzemanyagárhoz tartozó fogyasztási adó és áfa nem várt központi bevételi forrás.

Most, az aratás dandárjában múlt évi búzával vannak tele a raktárak. Az életnek is nevezett búza "kazánüzemi" elégetése ellen mindig tiltakoztam, de szavam még a szomszédig sem hallatszott el: Szlovákiában a búza mint tüzelőanyag 15-20 százalékkal olcsóbb a földgáznál, ráadásul így kiürülnek a gabonatárolók. Tavaly még úgy tűnt, a Mol Rt. ráveti magát az etanol (etilalkohol) gyártására, és motalko üzemanyagot (benzin, illetve dízelolaj és alkohol keverékét) tankolhatunk autóinkba. De a lendület megtört, talán a várható még nagyobb olaj- és gázprofit miatt. Az extranyereséget inkább betáplálják az eurázsiai Nabucco gázvezeték építésébe. Az etanolgyártást magam egyébként sem bíznám a Molra, mert annak vezetői biztosan csak néhány etanolgyárban gondolkodnak, holott minden megyében kellene legalább egy-egy kisebb - indulásként.

A központi költségvetés támogatásával, immár harmadik nekifutásra, ismét beindult a biodízelprogram, amely a legalacsonyabb hatásfokú alternatív megoldás, olyan, mint a tűzifa a villamosenergia-termelésben. A biodízel két alapnövénye, a napraforgó és a káposztarepce csak a Dunántúlon és Észak-Magyarországon termeszthető viszonylag eredményesen. Figyelembe véve a szükséges étolajgyártást is, reálisan 300 ezer tonna gázolajat, a hazai felhasználás 15 százalékát válthatná ki a biodízel, s a szükséges beruházások 5-7 év alatt készülhetnének el. Ennyi biodízel alig több mint az egytizede a magyarországi szalma és kukoricaszár kihasználatlan energiatartalmának, és körülbelül fele a gabonából jóval gazdaságosabban kinyerhető, benzinhez keverhető etanolnak.

Szomorúan konstatálom, hogy negyedszázada mondogatom ugyanezeket az érveket szakmai fórumokon, fordulok írásaimmal a nyilvánossághoz és az energetikai felsőbbséghez. Másfél évtizede épp a HVG-ben bizonygattam a hazai mélyművelésű energetikai széntermelés relatív gazdaságtalanságát. Akkori állításaimat ma is vállalom, de a 30 dollár körüli olajár korában eszembe sem jutott, hogy bizony, ahogy az iskolában tanultuk, a szénből műbenzint lehet készíteni pofonegyszerű technológiával. Vízgázból (szén-monoxidból és hidrogénből) állítható elő a benzin katalitikus úton, nyomás alatt, az úgynevezett Fischer-Torpsch-eljárással. E technológia nem terheli jobban a környezetet, mint a kőolaj-feldolgozás, és ami a lényeg: alkalmazása 60 dolláros hordónkénti olajárnál bizonyosan gazdaságos. Így aztán a szomorúságom másik oka, hogy hazánkban a márkushegyi bánya kivételével megszűnt a szén mélyművelésű bányászata, pedig ha visszaállna az öt évvel ezelőtti szintre, szintetikus úton előállítható lenne a teljes hazai benzinszükséglet, ráadásul az e technológiában keletkező hőmennyiség-felesleg is eladható lenne.

Fogalmam sincs, miért csak nekem jutott eszembe mindez. Persze könnyen elképzelhető, hogy másoknak is bekattant a régi iskolai lecke, csak ők olajban vagy úgy általában energiaimportban utaznak.

 

(A szerző nyugalmazott mérnök)