Gráf József, földművelésügyi miniszter
"Bányamérnök szerettem volna lenni, édesapám is az volt a mecseki aknamélyítő körzet vezetőjeként. Nyaranta én is voltam külszíni csillés, később a mélybe is lemehettem. Aztán épp apám mondta, hogy nincs jövője a bányászatnak" - tudatja, honnan emelkedett előbb a föld színének megmunkálására, utóbb meg most a szakbársonyszékbe az agrárium nemrég kinevezett, 58 éves új minisztere.
Egy bizonyos, az 1965-ben teljesített gimnáziumi érettségit már a körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum követi, majd a szabadszentkirályi Béke Mgtsz, ahol hamarosan főmérnök. Már akkor igazolt és szenvedélyes focista - természetesen balösszekötő. Az érettségi idején "az NB I-es Pécsi Bányászhoz is hívtak, de apám megint közbeszólt, hogy a futballal sem tudom majd megalapozni a jövőmet". Azért csak elrugaszkodik a földtől: 1975-től az állampárt pécsi járási és Baranya megyei bizottságának munkatársa lesz. Ott aztán még moszkvai társadalomtudományi akadémiai fejtágításra is érdemesítik. Olyannyira, hogy hazatérve máris a szigetvári pártbizottság titkára. 1989-ben - akkoriban teljesen szokatlan módon - lemondással katapultál, és fog ismét talajt egykori munkahelyén, ahol egy évre rá a szövetkezet elnöke, majd az átalakulást követően az rt elnök-vezérigazgatója. Közben az elsők között igazol át az MSZP-be, ahol előbb városi elnök, 1994-ben pedig a szocialista gátszakítással egyéniben jut a parlamentbe. Négy évre rá újrázik, némi megbicsaklás csak 2002-ben történt, a megyei területi lista azonban segít. Nagy formátumú országházi közszereplései így sincsenek, ám mint említi, "háttéremberként mindig is a tűzvonalban voltam".
© Marton Szilvia |
- Belépőként nagytakarítást ígért. Szóval rend és tisztaság van már?
- Az eddigi néhány nap alatt két cserét máris végrehajtottam. A többieknek elmondtam elvárásaimat, és adtam egy hónap "összeszokási időt".
- Amikor elvállalta a miniszterséget, nyilván számított arra, hogy múltja alapján reflexből lekomcsizzák. Készült rá, vagy már rég rá se ránt az ilyesmire?
- Ehhez csak annyit, hogy engem kétszer is ugyanott választottak képviselőnek, sőt harmadszor is, 2002-ben alig százvalahány szavazattal veszítettem a második körben. Amivel csak azt akarom aláhúzni, hogy jól ismertek, akik rám szavaztak. Az pedig igazából nem érdekel, aki csak az életrajzi adataimat böngészve von le következtetéseket.
- Hát pedig a többség nemigen ismerheti máshonnan. Itt van mindjárt életének egyik nagy fordulópontja, a hetvenes évek közepe, amikor feleséget és pályát is változtatott...
- Az első házasságomat még főiskolásként nagyon meggondolatlanul kötöttem. Igaz, abból a frigyből született Csilla leányom. A lényeg, hogy nem egy másik nő miatti hűtlen elhagyás esete forgott fenn, én ugyanis nem vagyok csapongó lélek. Egyébként életem talán legnagyobb sikere, hogy a három gyerek testvérként nőtt fel. Ha Csilla beteg volt, hozzánk jött, és mi ápoltuk, de a mi gyerekeink is gyakran voltak az első feleségemnél.
- Ilyen polgárias attitűddel mi vitte annak idején el a földről be az állampártba?
- Agilis fiatalokat kerestek a magyar mezőgazdaság előtt álló új kihívások levezénylésére, mert az addigi garnitúra nem felelt meg az új időknek. Akkor már be lehetett hozni új amerikai gépsorokat, modern szarvasmarhafajtákat kezdtünk tenyészteni. Bár végig kisebb pozícióban voltam, kezdettől fogva országos kilátásom volt mindenre.
- És ez nyilván még fokozódott, miután elvégezte a moszkvai politikai akadémiát... És odakinn? Belesimult a mezőnybe, vagy védenie kellett a kádári revizionizmust?
- A nyolcvanas években nálunk már ugye beindultak a háztájik, és amikor erről kezdtünk diskurálni, az egyik tanárunk ebben a kapitalizmus újraéledését vélte felfedezni. Micsoda dolog - érvelt -, hogy egyesek a szabad idejük hasznos eltöltése helyett kapáljanak a földjükön, és disznót tartsanak!? Mire csak annyit mondtam, hát nem jobb, mint ha három órán át sorban állnának valamiért?
- Vakmerősége később egykori szövetkezetének kapitalizálásában is megmutatkozott. Mi volt a módszer? Tulajdonostársává tette a tagokat, vagy egyből kivásárolta őket?
- A szövetkezetek megszűnéséhez vezető első lépés az volt, amikor felosztották a vagyont a tagok között, és üzletrészeket hoztak létre. Később pedig ha a tag nyugdíjba ment, felajánlotta az üzletrészét megvételre. És miután a legtöbb fizetése az elnöknek volt, a vidéki ember - természetéből adódóan - először neki szólt, és nem a portásnak. De én soha senkihez nem mentem, nem kampányoltam, csak azokét vásároltam meg, akik hozzám jöttek.
- Most már 51 százaléknál tart, de azért soha nem hagyta abba a politizálást sem. A céggel kapcsolatos elfoglaltságok magyaráznák, hogy bár több mint egy évtizede ott ül a parlamentben, nemigen tűnt fel például az agráriummal kapcsolatosan felszólalók között?
- Ez a munkamegosztásból adódott. Voltak, akik a háttérben a szakmai feladatokat végezték, mások pedig megjelenítették ezt. Ha folyton ütöttem-vertem volna az ellenzéket, aligha tudtam volna együttműködni velük. Nekem a szürke háttérmunka jutott. De ez szerintem fontosabb volt minden szereplésnél.
- Hát ez az ellenzékkel való háttér-együttműködés igencsak érdekes lehetett, de most hagyjuk a szakmázást. Volt egy, gondoljuk, meleg pillanata, amikor neve együtt forgott a milliárdos pilótajátékot szervező Tribuszernééval. Ott könnyen elvérezhetett volna...
- Egy csupán háromhetes időszakról volt szó, amikor az állatorvosom sógorával arról beszélgettünk, milyen jó lenne a kis vágóhidunkat bővíteni, amire céget kellene alapítani. Már minden sínen is volt, ő lett az rt igazgatóságának az elnöke, én pedig a felügyelőbizottság egyik tagja, de aztán három hétre rá a rendőrség intézkedni kezdett a piramisjáték miatt. Kiderült, hogy onnan jött volna a pénz, de hál' istennek erre már nem került sor, mert abból még nekem is kellemetlenségeim származtak volna.
- Ezek szerint távozni is a megfelelő időben kell a megfelelő helyről. Egyébként szűkebb hátországa, Baranya megye mostanában elég megfelelő helynek látszik, hiszen onnan látszik mozgatni a szálakat a miniszterelnök-csinálónak mondott Toller László, aki a végén még államelnök-csináló is lehet. Önt is ő protezsálta?
- Nem barátkozott soha velem, de a miniszterelnököt is csak ebben a ciklusban ismertem meg. Nincs baráti, családi, de egyéb összejárás sem köztünk. Azt pedig nem is tudom, ki javasolt. Legfeljebb annyit, hogy amikor néhány hete először beszéltünk arról, hogy a tárcánál váltani kell, még egy államtitkári megbízatásról volt szó, amit a rendelkezésre álló egy év miatt nem vállaltam. Áttételekkel ugyanis lehetetlenség dolgozni. Ha van valaki fölöttem, aki bármilyen döntést megváltoztathat...
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN