HVG: Az OTP Bank a napokban váratlan ajánlattal lepte meg az egyházakat: megvásárolná az állammal szembeni követeléseiket, így azok - 2011 helyett - már a közeljövőben hozzájuthatnának 1948-ban elvett, de vissza nem kapott ingatlanaik ellenértékéhez. Lehet, hogy ezzel egy csapásra lezárulhat az immár 15 éve húzódó ingatlanrendezés?

P. I.: Nem tartom normálisnak, hogy egy bank kezdeményezésére kormányhatározatot kelljen alkotni vagy törvényt kelljen módosítani. Márpedig az OTP ajánlatának megvalósításához elengedhetetlen a jogszabályok megváltoztatása. Természetesen érdemes gondolkodni a jelenlegi törvény adta lehetőségeken kívüli megoldásokról, ám az OTP kissé elébe szaladt a dolgoknak. Nem jó, ha a farok csóválja a kutyát. Ugyanakkor lépni kellene, hiszen a jelenlegi tisztázatlan állapot senkinek sem előnyös. A volt egyházi ingatlanok utáni részleges kártalanításban kapott összegeket az egyházak hitéleti, nevelési, oktatási és szociális feladatok ellátására fordíthatják. A költségvetés évente ad pénzt erre, az utóbbi években 4-7 milliárd forintot, ám ebből az összegből kell kifizetni azokat az önkormányzatokat is, amelyeknek a visszaigényelt ingatlanokból ki kell költöztetniük intézményeiket. A szóban forgó, természetben visszaigényelt épületek átlagos életkora közelít a száz évhez, s mivel gazdájuk nincs, csak használójuk, állaguk egyre romlik. Többségük városképi vagy műemléki védettség alatt áll, s ha rendezettek lennének tulajdonviszonyaik, uniós pénzeket is el lehetne nyerni a rendbetételükhöz. Az önkormányzatok is sürgetik a kérdés rendezését, hiszen a lebegtetett, forgalomképtelen vagyonnal ők sem tudnak mit kezdeni.

HVG: Csányi Sándor OTP-vezér aligha emiatti aggodalmától vezérelve állt elő az állami követelések felvásárlásának ötletével. Egy banknak profitot kell termelnie. Mégis mekkora bizniszről lehet szó?

P. I.: Mintegy nyolcszáz ingatlan ügye rendezetlen még, ezek összesített értéke 50-60 milliárd forint körül van. Az, hogy az összeget vagy annak egy részét valamely bank vagy bankok hiteleznék meg, már Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején felmerült, s erre a lehetőségre tavaly decemberben a Gyurcsány-kormány is rábólintott. A részletek kidolgozása azonban - így például az, hogy az állam mikortól, hány év alatt, milyen kamatfeltételek mellett törlesztene - még hátravan.

HVG: Az OTP viszont a jövő hét végéig kért választ az egyházaktól. Ha pedig azoknak tetszik az ötlet, már csak a kormánynak kell rábólintania a feltételekre, nem?

P. I.: Az államnak meg kellene pályáztatni a projektet, és megnézni, melyik bank kínál jobb feltételeket. A döntés azonban nem egyedül a kormány kezében van, mivel a végrehajtáshoz módosítani kellene az egyházi ingatlanok rendezéséről szóló törvényt is. Akkor viszont már arról is érdemes gondolkodni, nem kellene-e újra megnyitni például a járadékalapot. Ebbe került 1998-ban azon ingatlanoknak az ellenértéke, amelyekről az egyházak korábban végérvényesen lemondtak, amiért cserébe örökös járadékot kapnak. Az alapba hét évvel ezelőtt az egyházak mintegy 1700 ingatlant tettek be, akkori áron közel 70 milliárd forint értékben. Mivel a járadék euróalapon számolva évi 5 százalékot hoz fixen, vagyis manapság meglehetősen kedvezőnek mondható, lehet, hogy ma az érintett hat egyház e megoldást vonzóbbnak találná, mint az OTP ajánlatát. Az ingatlanlistán belüli átcsoportosításra azonban a jelenlegi törvények szerint nincs lehetőség.

HVG: Az SZDSZ a napokban azzal állt elő, hogy az adózók a jövőben

Platthy Iván

Rövid tanári és népművelői pálya után a hetvenes években került a Művelődési Miniszté-riumhoz, ahol a főosztály-vezetőségig jutott. Glatz Ferenc miniszter 1989-ben - az Állami Egyházügyi Hivatal megszünte-tése után - őt bízta meg az egyházi kapcsolatok titkárságá-nak megszervezésével. A rendszerváltás után ő egyez-tetett az egyházak vezetőivel az ingatlanrendezésről és az egy-ház-finanszírozás szabályairól; ötletei beépültek az egyház és az állam kapcsolatát szabályzó törvényekbe. Munkájának, amit négy kormányfő irányítása alatt - 1995-től immár a Miniszter-elnöki Hivatal államtitkáraként - végzett, az 1998-as kormány-váltás vetett véget: indoklás nélkül felmentették. 2002-től tanácsadóként segítette Kiss Elemér kancelláriaminisztert, s egyházügyekben - mint mondja - ma is naprakész.

adójuk ne csak 1, hanem 2 százalékával támogathassák az egyházakat, viszont szűnjön meg minden más egyház-támogatási forma. Elképzelhetőnek tartja, hogy egy ilyen megoldást elfogadjon a parlament?

P. I.: Nem ismerem az indítvány részleteit, de emlékeztetnék arra, hogy az európai parlamenti választások tavalyi kampányában még egy ettől eltérő javaslatot tettek. Légből kapott ötletek mindig akadnak, ám így soha nem lehet elérni azt, hogy ne a mindenkori kormánytöbbség kénye-kedve szerint szűküljön, illetve bővüljön a támogatások köre. Ha már belenyúlunk a rendszerbe, akkor egy füst alatt felül kellene vizsgálni annak a többi elemét is, elvégre egymásra épülő jogszabályokról van szó. Az ügyek egyik része érinti a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló kétharmados törvényt éppúgy, mint például az egyház-finanszírozásról szóló jogszabályt vagy az adótörvényeket. Egy rossz mozdulattól bármikor dőlhet a dominó.

HVG: Míg az ellenzék a jelenlegi egyház-finanszírozási rendszer megőrzése mellett kardoskodik, kormánykörökben olyan hangokat hallani, hogy föl kellene bontani a Szentszékkel 1997-ben kötött megállapodást, mit több, fölmerült egy ötlet, miszerint az állami támogatás megvonásával kellene büntetni az úgymond politizáló egyházakat.

P. I.: Az ilyen szélsőséges véleményekkel még vitatkozni sem érdemes. Egyébként is ki és hogyan minősítené például azt, hogy mi számít politikai tevékenységnek? A magyar állam és a katolikus egyház között megkötött úgynevezett vatikáni megállapodás pedig olyan nemzetközi szerződés, amit az egyik fél sem módosíthat egyoldalúan. Ezt az Alkotmánybíróság több határozatban is megerősítette, s nem hinném, hogy van olyan komoly kormányzati tényező, amelyik egy ilyen egyoldalú lépéssel megkockáztatna egy strasbourgi nemzetközi bírósági intőt. A megállapodásban csak egy olyan cikkely szerepel, amely a feleknek lehetőséget ad a magyar-vatikáni vegyes bizottság összehívására és a szerződés közös akaratból történő módosítására.

HVG: Gyurcsány Ferenc II. János Pál pápánál tett vatikáni látogatása után katolikus vezetők kezdeményezték is a vegyes bizottság összehívását. Az egyház finanszírozás lesz a téma, vagy az, hogy a szerintük "vendéghez méltatlanul" viselkedő kormányfő bepanaszolta őket a pápánál, mivel véleménye szerint politizálnak?

P. I.: A politikai viták nem tartoznak a bizottság illetékességébe. Sokkal konkrétabb ügyekről van szó. A katolikus egyház például sérelmezi, hogy az adó 1 százalékának felajánlása rendszerében sokan - például nyugdíjasok, munkanélküliek, tehát azok, akiknek nincs adóalapjuk - képtelenek támogatni az egyházat, noha közülük is számosan igénybe veszik az egyházak "szolgáltatásait". Ezért számukra előnyösebb, ha a hitéleti támogatások szétosztása a 2000-es népszámlálás adatai alapján történik. Azok viszont, akik ezzel rosszabbul járnának - azaz a kisegyházak -, arra hivatkoznak, hogy a felekezeti hovatartozás bevallása a népszámlálás során nem volt kötelező. Medgyessy még 2002. december 9-én felkérte az egyházak vezetőit, hozzanak létre munkabizottságot egy minden felet kielégítő megoldás kidolgozására, ám ez a testület azóta sem alakult meg. Az utóbbi esztendőkben évi 850 millió forintos korrekciós alapból "kárpótolták" azokat az egyházakat, amelyeknek kedvezőbb lett volna, ha a hitéleti támogatás elosztásánál a népszámlálás adatait veszik figyelembe. Ez azonban nem jelent hosszú távú megoldást. Én azt javaslom, hogy az állam a mindenkori személyi jövedelemadó 1 százalékát adja oda - hasonlóan ahhoz, ahogyan most a társadalmi szervezeteket támogatja - az egyházaknak. Eddig a lehetséges keretnek mindössze 20 százalékát töltötték föl az adófelajánlások, amit a költségvetés a teljes 1 százalékos keret - ez az idén közel 12 milliárd forint - 90 százalékáig már ma is kiegészít. A maradék elosztásánál pedig figyelembe kellene venni társadalmi szerepvállalásukat, vagyis azt, hogy melyik hány műemlék épületet, templomot, temetőt, karitatív vagy oktatási intézményt tart fenn.

HVG: Heves viták kísérték, amikor a kormány a költségvetés vitájában bejelentette: le akarja faragni az egyházi iskolák kiegészítő támogatását, mert azok így az oktatási tárca számításai szerint több pénzt kapnak, mint az önkormányzatiak. Mi az igazság?

P. I.: Többen többféle számítással operáltak ebben a vitában. Nem lehet figyelmen kívül hagyni például azt a tényt, hogy az egyházi oktatási-nevelési intézmények között arányaiban jóval több a középiskola, mint az önkormányzatok között, márpedig ezek állami normatívája magasabb, mint az óvodáké. De a kabinet a költségvetés megszavazásánál végül is visszavonulót fújt, s visszatért a hatályos törvényekben leírt számítási módhoz.

HVG: Gyakorta olvasni, hogy egy-egy olyan önkormányzati iskola, amely korábban soha nem állt egyházi tulajdonban, a bezárás elől valamelyik felekezet karjaiba menekül. Ön szerint meddig nőhet így az egyházi fenntartású oktatási intézmények aránya?

P. I.: Ma summázottan azt lehet megállapítani, hogy az oktatás területén az egyházak, felekezetek mintegy 9-10 százalékkal vannak jelen. Várhatóan ez az arány a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezésének lezárása után sem változik jelentősen, annak ellenére sem, hogy a még rendezetlen ingatlanügyek fele az oktatás területét érinti. Túl sok iskola átvételére az egyházaknak sincs erejük, ráadásul így az önkormányzatok sem szabadulhatnának meg minden terhüktől, mivel továbbra is támogatást kell nyújtaniuk a tőlük az egyházakhoz átigazoló iskoláknak.

DOBSZAY JÁNOS

Platthy Iván

Rövid tanári és népművelői pálya után a hetvenes években került a Művelődési Minisztériumhoz, ahol a főosztály-vezetőségig jutott. Glatz Ferenc miniszter 1989-ben - az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése után - őt bízta meg az egyházi kapcsolatok titkárságának megszervezésével. A rendszerváltás után ő egyeztetett az egyházak vezetőivel az ingatlanrendezésről és az egyház-finanszírozás szabályairól; ötletei beépültek az egyház és az állam kapcsolatát szabályzó törvényekbe. Munkájának, amit négy kormányfő irányítása alatt - 1995-től immár a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként - végzett, az 1998-as kormányváltás vetett véget: indoklás nélkül felmentették. 2002-től tanácsadóként segítette Kiss Elemér kancelláriaminisztert, s egyházügyekben - mint mondja - ma is naprakész.