"Ami itt történik, az minden, ami ellen ezt a pártot annak idején létrehozták, és ebben mindkét oldal a legszörnyűbb oldalát mutatta ki" – írta felháborodott Facebook-bejegyzésében az egyik legértelmesebb zöld képviselőnő, éspedig még tavaly novemberben, az LMP szervezeti belbotrányainak kulminálása idején. A frakcióvezetés megválasztása körüli nyilvánvaló háttéralkukról alkotott megjegyzése azonban illik a szakítás utáni, mai helyzetre is. Sőt, arra illik leginkább.

Ertsey Katalint a választás, tehát saját szavaival "az ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadala" három dologra inspirálta: egyrészt felfüggesztette a párttagságát, másrészt bennmaradt a frakcióban, harmadrészt meg időt kért, hogy eldönthesse, lesz-e negyedrészt.

Ebben az átmeneti minőségében ítélte meg a képviselőnő – ugyancsak a Facebookon – az elmúlt hétvége immár közismert fejleményét, a frakciótagságukat megtartó kilépők ügyét, éspedig igencsak sommásan: "Az a szöveg, hogy nem akarják szétszakítani a frakciót, EZÉRT nem adják vissza a mandátumot, erkölcstelen és hazug. Sajnálom, hogy eljutottunk ide, mindkét oldalnak nagy munkája van ebben." Az apró hitelességi gubanc csak az, hogy a képviselőnő ugye, mint láttuk, egészen hasonló utat választott önmaga számára, sőt a döntést utóbb azzal a magyarázattal súlyosbította, hogy "Én 2 hónapja függesztettem fel a tagságomat, és megmondtam, hogy végigcsinálom ezt a ciklust, ezzel tartozom a választóimnak. A helyzet a részemről azóta nem változott." Ami azért kicsit bővebb magyarázatra szoruló komment a nem egyéniből, hanem az országos lista 9. helyéről bekerült képviselőnő részéről.

Az érdemi állítást illetően azonban egyáltalán nincsen vitánk Ertsey Katalinnal. Sőt, a képviselői mandátumok megtartása mellett elhangzott platformpárti érvek között ez a fenti hazug, altruista (minden hazug, ami altruista) csak egy a sok közül.

Jávor Benedek például a Hír Tv-ben azzal érvelt a mandátum-megtartás mellett, hogy "az LMP eddigi tevékenységében a nyolc kilépő képviselő munkája vastagon benne volt"; hogy belső felméréseik szerint meggyőző többségük van a támogatóik körében; hogy szakkérdésekben lényegében ugyanazt képviselik, mint a schifferisták. Mindezt annak alátámasztásául, hogy simán meg lehet egyezni egy közös, működő képviselőcsoport fenntartásában.

Nem, nem lehet. Nem kifejezett LMP-fanként is le kell szögezni: ez pont az a kontraszelektált, erkölcstelen, korrupt háttérpaktum lenne, amikkel szemben az LMP egyáltalán létrejött.

Erős a gyanúm, hogy nincs igaza, de Schiffer András csökönyössége tiszteletet érdemel: ő úgy látja, nem szabad belemenni semmilyen együttműködésbe a volt szoci elit különböző részeivel, nemigen hisz az együttműködésben, a választási matematika kedvéért sem hajlandó beáldozni pártja lehetséges pólusképző önállóságát. Az embereket azonban valószínűleg nem annyira az ökopolitikai filozófia, a zöld munkahelyteremtés vagy a helyi gazdaságokat propagáló országjárás fogja levenni a lábáról 2014-ben, hanem az a tudás, képesség, hogy ezt a filozófiai és szakpolitikai önállóságot mennyire tudják reálpolitikai aprópénzre, de főleg Orbán Viktor leváltására konvertálni. (Ugyanígy persze a villámgyors kft.-alapításban jeleskedő platformistáknak is bizonyítaniuk kell, hogy többre képesek, mint zöld hitelesítő plecsni lenni Bajnaiék egyelőre jellegtelen, erősen szocdem gazdaságpolitikáján.)

A frakció megmaradásáról szóló nem annyira elvi, inkább, khm, pragmatikusnak mondható egyezkedés a párt egyetlen értékét amortizálja le: az erkölcsi tőkéjét, és ebben, ahogy Ertsey Katalin fogalmazna, "mindkét oldalnak nagy munkája van". Már a tárgyalás ténye is mutyit jelent, hiszen a háromból csak az egyik létező opció olyan, amely az LMP antikorrupción, antioligarchizmuson, a parlamentáris demokrácia intézményeinek helyreállításán stb. alapuló morális tőkéjét érintetlenül hagyhatná.

Ez, az első opció lenne a legtisztább sor: a kilépők visszaadják mandátumukat annak a pártnak, amelynek listáján az Országgyűlésbe kerültek. Nincs ha és amennyiben, nincs "de mi szakpolitikában ugyanazt akarjuk", nincs "az eddigi munkánk ebben vastagon benne van", mert ők épp ezzel az eddigi munkával szakítottak most önként, szintén vastagon. A második opció szintén fájdalmas, éspedig mindkét fél számára: a nyolcfős disszidens csoport korrekt módon átül a függetlenekhez, és sajnos, formállogikai okok miatt, követi őket a hétfős schifferista csoport is. Az LMP-frakció megszűnik, ugrik számos parlamenti privilégium, bizottsági tagság, ugrik az évi százmilliós szakértői keret – de megmarad a párt morális tőkéje, hitelessége, elveinek és működésmódjának egysége.

Sajnos, ahogy most kinéz, a harmadik opció a legvalószínűbb: minden marad, ahogy most van, a közös érdek felülír minden mást. "Az LMP valamennyi jelenlegi képviselőjének közös érdeke (...), hogy ne csorbuljon a hatékony ökopolitika parlamenti képviselete" – nyilatkozta Schiffer a köztévében. Egy név alatt tehát két eltérő stratégiájú zöldpárt alkothat majd közös frakciót, 2014 tavaszáig magukra húzva mindent, ami akár érintőlegesen is rokon a mutyi szó jelentésével. A cinizmusra és felületes párt- és politika-ellenességre szocializált jónép pedig ismét jól levonja a közhelyes konzekvenciát, hogy nem, nem lehet más a politika.