A rendszerváltás jelképes eseménye a vasfüggöny átvágása volt Magyarország és Ausztria között. Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter 1989. június 27-én a kamerák előtt nyisszantotta el a drótot (az előtte erre a célra újjáépített) kerítésen.

A vasfüggöny lebontása több mint negyedszázada történt. Ma – ki hitte volna néhány hónapja – bejelentették, hogy 4 m magas kerítést építenek a szerb-magyar határon a menekültáradat ellen. Vagyis ismét felépítik a vasfüggönyt a magyar államhatár egy szakaszán.

Magyar állampolgárként, történelemtanárként, egykori ellenzékiként, s persze emberként kikérem magamnak a vasfüggöny építését. Ez a drótakadály – számos elemmel, intézkedéssel kiegészítve – a szovjet típusú diktatúra, Európa kettéosztásának brutális jelképévé vált.

Az 1956-os forradalom napjaiban rövid időre kinyílt a határ, a rettegett vasfüggöny nem jelentett akadályt. Százezrek távoztak akkor Magyarországról. Hamarosan helyreállt a határon a kemény őrizet, s így maradt évtizedekre.

Döbbenet: Napjainkban a kormány a menekültek ellen megint a vasfüggönyt tartja megfelelő eszköznek. Szégyellem magam, hogy ide jutottunk.

Persze a menekültügy valódi problémák tömegét veti fel. Ennek megoldása nem lehetséges egy-egy ország külön intézkedéseivel, ehhez európai összefogás, közös döntések alapján hozott megoldás szükséges.

A rendszerváltáskor naponta hihetetlen dolgok történtek velünk. Álmunkban sem mertük gondolni, hogy amit kimondunk, egy-két hónap alatt valóság lesz. A korábbinál merészebb gondolataink is valóra váltak. Egy lelkes fiatalember (későbbi többszörös miniszterelnök) a szovjet csapatok kivonását követelte Nagy Imre temetésén. Egy reform kommunista külügyminiszter (későbbi miniszterelnök) átvágta a vasfüggönyt. Széthullott a diktatúra, s ez sokunkat eufóriával töltött el. Akkor is, ha számos új gondunk keletkezett.

Most is naponta hihetetlen dolgok történnek velünk. Álmainkban sem gondoltuk, amit néhány hét után kimondunk, egy-két hónap alatt valósággá válik. S a korábbinál is elképesztőbb gondolataink is valóra váltak. Megszüntették a rendszerváltás után kialakított fékeken és egyensúlyokon alapuló rendszert. Ezt sokan elkeseredve látjuk.

A vasfüggöny lebontása jelkép volt. A régi képeket, filmeket látva a pártállam széthullásának, a rendszerváltásnak, az európai közösség felé haladó országnak a képe villan fel emlékezetünkben. Az újjáépítése is jelkép. Egy bezárkózó, extrém, külön úton járó országé.

Egy 4 méter magas kerítés lényegéből adódóan szétválaszt. Kérdés, egy új vasfüggöny a valós problémák megoldását jelentheti-e. Mellette és körülötte könnyen aknamezőt találhatunk. Valóban ezt akarjuk?