Távol álljon tőlem, hogy bárki kirúgásán élcelődjem, de manapság egyre több kormányközeli helyen szerzik meg azt a tapasztalatot, hogy a NER-ben nincsen stabilitás. Nincsen „ha beállok a sorba, engem békén hagynak”. Nincsen különalku a hatalommal pénzért, kisebb hatalomért vagy egyéb előnyökért. Itt – egyetlen emberen kívül – bárki lecserélhető.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének az a természete, hogy a kormányfő sakkozhasson az embereivel. Pozíciókat, pénzes megrendeléseket osztogat, milliárdos vagy százmilliós költségvetésű intézeteket kreál az egyik kezével, kirúg, bezár és költségcsökkent a másikkal. Az emberek egy darabig élvezik a miniszterelnök kegyeit és az azzal járó üzletet, fizetést és megrendelést, majd egy hirtelen pillanatban elvesztik azt. Teljesen kiszámíthatatlan, mert nem a rendszertől, hanem egy (illetve igen kevés) ember személyes belátásán, hangulatán és szakmai tapasztalatán múlik, hogy kinek az irányítása alá kerül a kultúra, ki nyeri a közbeszerzést és milyen médiumok hogyan működhetnek a jövőben.

Lehet azt hinni, hogy a hatalommal ki lehet egyezni. Mint az RTL Klub, ami addig sugározta a cuki pandás híreket mondjuk az ország elszegényedéséről szóló tudósítások helyett, amíg a Fidesz újabb kétharmadot nyert, majd bevezette az RTL tönkretételére kitalált reklámadót. Vagy a kormánnyal szemben nem túl kritikus Demján Sándor, aki most futhat takarékbankja után. És persze ki hitte volna, hogy a Fidesz házi médiájának számító lapnál lehetnek leépítések egy Simicska–Orbán-háború következtében?

Nos, bárki, aki érti a Fidesz rendszerének a lényegét. A viták rég nem a parlamentben zajlanak, hanem az új állampárton (fideszül: centrális erőtéren) belül. Az ellenzék egy részét a Fidesz találta ki és tartja el. A „jogbiztonság” szót leírni is nevetséges és ósdi. Ebben a rendszerben nincsenek biztos pozíciók, csak alkalmi kegy, amit a kormányfő gyakorol, és bármikor visszavonhat. Ismerős ez mondjuk Putyintól? Persze, hogy az. Oroszországban és Magyarországon az oligarchák ugyanúgy rettegnek, mint a kisember, aki az állását félti – igaz, nem az éhezéstől vagy a gázszámlától, hanem a befolyás és az üzlet elvesztésétől.

Nem fogunk krokodilkönnyeket hullatni érte, de ha ebben az országban még a főoligarchát is le lehet cserélni, akkor senki nincsen biztonságban.

Ebből viszont le kellene vonni a következtetést: ha nem akarunk bizonytalanságban élni, a Fidesztől kell megvonni a bizalmat. Igen nagy kár, hogy erre legközelebb 2018-ban lesz többé-kevésbé lehetőség, és az alternatíva sem túlzottan vonzó. Reménykedjünk, hogy addig létrejön valami, ami képes megmozgatni az állóvizet. Mást úgysem tehetünk.