Komolyan mondom, megijedtem, amikor megláttam a Magyar Közlönyben, hogy a kormány Magyar Nyelvstratégiai Intézetet alapít. Bár általában az a véleményem, hogy normális demokráciában a kormány nem üzemeltet tudományos intézeteket – ennek például „központi hivatal” lesz a jogállása! –, mert arra ott vannak az egyetemek, a Tudományos Akadémia hálózata, a nagy iparvállalatok, de a Veritast vagy a Rendszerváltáskutatót még megértettem. A történelmet a politika mindig ki akarja sajátítani, ehhez közvetlen hivatalnoki függésben lévő emberek kellenek. Olyanok, akik tudós létükre vállalják ezt a hivatalnokságot. Az azonban elképesztő, hogy a kormány ilyesmivel akar foglalkozni:

a középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és szakmai felügyelete (őszintén szólva nem is értem, mit jelent ez);

a magyar nyelv szerkezetének, sajátosságainak, működésének kutatása és a kutatás eredményének alkalmazása a közoktatásban;

különböző szaknyelvek tudatos fejlesztésének koordinálása;

szakértői állásfoglalások készítése a közigazgatás és a közmédia számára;

nyelvi kisebbségvédelem;

új magyar nyelvi tankönyvprogram nyelvészeti szakmai alapjainak kidolgozása;

a magyar nyelvi értékvesztéssel szembeni irányelvek kidolgozása.

A történészek után most a nyelvészek kaptak egy megalázó pofont, hiszen a Magyar Tudományos Akadémiának van egy kiváló Nyelvtudományi Intézete és több más kutatóhelye, ahol a felsorolt témákkal elismert szakemberek foglalkoznak. Erre most mégis van 100 millió forint és húsz státusz, ez most, a választások előtt ennyire sürgős. Mellesleg azt a – sajnos nem alaptalan – magabiztosságot is mutatja, hogy nem lesz itt olyan kormány a közeljövőben, amelynek ilyen intézet nem kell.

Ha alaposabban megnézzük, kiderül, hogy ez az új intézmény még az eddig egy botránykeltő főigazgatói nyilatkozaton kívül semmit nem produkált Veritas Intézetnél is fontosabb. Az arról szóló 373/2013. (X. 25.) Korm. rendelet ugyanis azt mondja (néhány szót én emeltem ki), hogy az „a Miniszterelnökséget vezető államtitkár irányítása alatt álló, önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv”. Ez a Nyelvstratégiai Intézet viszont „a miniszterelnök irányítása alatt áll”, amit ő „a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján” lát el. Tehát Orbán Viktor személyesen kívánja felügyelni mondjuk a közmédia nyelvhasználatát, a szaknyelvek fejlesztését vagy a nyelvi értékvesztéssel szembeni harcot. Ettől rémültem meg igazán. Sztálin „Marxizmus és nyelvtudomány” című nevezetes tanulmánya jutott eszembe, amelyről a Nyelvtudományi Közlemények 1952-ben megjelent 53. kötetében (elismerés a Galamusnak, amely kibogarászta) Tamás Lajos fejtett ki például ilyeneket: „Igen fontos megállapítása SZTÁLIN elvtársnak, hogy … a nyelv létrehozója a társadalom valamennyi osztálya, száz meg száz nemzedék közös erőfeszítése s így azok a nyelvi elemek, amelyek nem szolgálják az egész társadalmat, hanem csak szűkebb osztályérdekeket, elkorcsosulnak, elpusztulnak, kiselejteződnek. Így kopik ki mindaz a sok néptől idegen nyelvi sallang, amit raccsoló arisztokraták, ,’disztingvált és abszolút úrinők’, ’hiperkulturált úrilányok’, ’tökéletes gentlemanok’ próbáltak terjeszteni valamikor.”  

Te jó ég, lehet, hogy hamarosan a miniszterelnök nyelvészeti tanulmányait fogják hasonlóan méltatni a kormánypárti sajtóban?

Kövesse a Nyüzsit a Facebookon!